Víz nélkül nincs élet a bolygón. Az ókorban egész birodalmak alakultak ki a bővizű folyamok mentén, ma, a 21. században pedig olyannyira felértékelődött a szerepe, hogy országok éveken át tartó konfliktusokba bonyolódnak az erőforrás birtoklása felett. Ennek egyik aktuális példája az Egyiptom és Etiópia közötti egyre nagyobb méreteket öltő feszültség.
Forrás: middleeastmonitor.com
Egyiptom, a Nílus ajándéka – ma is így szerepel a történelemkönyvekben. Az ország Nílushoz fűződő jogait soha senki nem kérdőjelezte meg, és ő maga sem átallott a folyó feletti teljes ellenőrzésért háborút indítani. Ha az adatokra nézünk, ez nem meglepő: Egyiptom vízellátásának csaknem 90%-át a folyó adja.
A Nílus vízhozamát a történelem során több alkalommal is egyezményes keretek között szabályozták – először 1929-ben, majd harminc évvel később 1959-ben. Mindkét szerződés megerősítette Egyiptom vétójogát az olyan erőművekre vonatkozóan, melyek korlátozhatják a folyó vízhozamát. Etiópiát azonban egyszer sem vették bele az egyeztetésekbe, miközben az országnak egyre nehezebbé vált a lakosság igényeinek kielégítése mellett figyelembe venni az egyiptomi vétójogot.
Addisz-Abeba érdeke már az 1960-as években is az lett volna, hogy vízerőművet építsen a Nílus keleti főágán, de ennek megvalósítására sokáig nem voltak meg a szükséges erőforrásaik. 2011-ben pedig, amikor Egyiptom figyelmét az arab tavasz forradalma és Mubarak elnök megbuktatása kötötte le, eljött az idő, hogy végre cselekedjen és elkezdje a gát felhúzását. A Nagy Etiópiai Újjászületés Gátja névre keresztelt, ötmilliárd dolláros beruházástól Addisz-Abeba látványos fejlődést remél, mellyel megduplázná az ország áramtermelő kapacitását. Ez az ipari és mezőgazdasági előrelépés mellett azért is fontos, mert jelenleg az etióp lakosság kétharmada nem jut vezetékes áramhoz. Habár a mostani állapot szerint még csak a beruházás 80%-ával készültek el, Etiópia már idén elkezdené a gát duzzasztását, és ezáltal az áram termelését.
Forrás: dw.com
Kairó azonban hevesen ellenzi ezt, mivel a duzzasztás ideje alatt akár a negyedével is csökkenhet a Nílus vízhozama, mely gazdák millióit lehetetlenítheti el, ráadásul az ország áramtermelését is veszélyezteti azáltal, hogy kockára teszi az asszuáni gát működését. További vitapont a két ország között a víz elosztása is. Míg Egyiptom azt szeretné, ha Etiópia évi 40 milliárd köbméternyi vizet garantálna a számára, Etiópia csak 31 milliárdot ígér. A konfliktust tovább árnyalja a belpolitikai helyzet: Etiópiában hamarosan választások lesznek, és már akár a gát részleges elindítása is elsöprő győzelmet jelentene a kormánypárt számára, ezért érdekeiket ellentmondást nem tűrően képviselik.
Ez a történet azonban végződhet még pozitívan is – mindezek ellenére sem lehetetlen, hogy a két ország egyezségre jusson. Sőt, február közepén az Amerikai Egyesült Államok közvetítésével már sikerült nagyvonalakban megállapodást kötniük. Azonban csak a februári tárgyalásokat követő időszak adhat megnyugtató választ arra a kérdésre, vajon találnak-e a vízkérdést illetően a Nílus-menti régió valamennyi állama számára kielégítő megoldást.
Forrás: HVG, bbc.com
