Written by

Vertikális farmokkal győzzük le az élelmiszerhiányt?

home_slider, Tudtad-e?| Views: 888

A Föld túlnépesedése egyre több feladattal látja el a mezőgazdaságot. A világ termőföldjei sajnos már nem elegendőek ahhoz, hogy megfelelő mennyiségű és minőségű élelmiszert biztosítsanak a globális piac számára. A városiasodás is közrejátszik ebben a folyamatban, hiszen a lakóépületek és a folyamatosan növekvő beépítettség elveszi a bevethető területeket. Ez a folyamat bonyolítja az ellátói rendszer kialakítását is, ezért az élelmiszerek gyakran több száz, több ezer kilométer megtételét követően jutnak csak el a fogyasztókig. Sajnos ennek a növények minősége és tápanyagtartalma látja a kárát. A vertikális mezőgazdaság ezt a problémát hivatott megoldani.

A klímaváltozás miatt változnak az egyes területek időjárási viszonyai, emiatt a megtermelt növények minősége és mennyisége kiszámíthatatlanná válik. Sokkal nagyobb a lehetőség arra, hogy váratlanul elfagy vagy kiszárad az adott gyümölcs vagy zöldség, mint évekkel ezelőtt. Ilyenkor felmerülhet bennünk a gondolat, hogy jó lenne ellenőrzött körülmények között, az időjárás viszontagságaitól mentes környezetben termeszteni az általunk is fogyasztott zöldségeket és gyümölcsöket. A vertikális farm akár ipari mennyiségben is képes lenne kielégíteni ezt az igényt, de nem a jelenlegi állapotában és fejlettségi szintjén.

Mi is az a vertikális farm?

A vertikális gazdálkodás egy olyan termesztési módszer, amely során ellenőrzött körülmények között, környezetkímélő technikával és minél kisebb területen termesztenek mindennapi fogyasztásra alkalmas növényeket. A helytakarékosság igényével a termények egymás fölé sorakoztatott tálcákban fejlődnek, tartóoszlopokban vagy egyéb megfelelően kialakított tárolókban. .

A legtöbb vertikális farmon nincsenek ablakok, amelyen keresztül fény érné a növényeket, azonban ez nem is célja a rendszernek. A termények növekedését mesterséges fénnyel, a fotoszintézist előidéző megfelelő hullámhosszúságú LED-világítással támogatják. Nincs szükség hatalmas földterületekre sem: ebben a gazdálkodási modellben a lehető legkisebb mennyiségű talajt használják, hiszen azt könnyebb magas minőségűre feljavítani, mint a több hektáros földeket. A magas talajminőséggel az élelmiszer színvonala is javul sőt, a terményhozam sokkal kiszámíthatóbb, mint a hagyományos gazdálkodás esetében.

Sajnos egyelőre mégsem ez a módszer jelenti a világ fenntartható élelmezésének kulcsát, mivel jelenleg sokkal nagyobb költséggel jár, mint a szabadtéri gazdálkodás, hiszen mindent mesterséges úton kell megoldani: a víz és a benne rejlő tápanyagok keringetését és a napfény helyettesítésére használt LED-ek megfelelő működtetését. Az ehhez szükséges áramot jelenleg a legtöbb helyen még fosszilis energiahordozókból termelik, ezért a globális alkalmazhatóság várat magára.

A nehézségek miatt a vertikális farmokon termett növények ára magas, ezért egyelőre kereskedelmileg sem életképes az ötlet, hiszen nem tudja felvenni a versenyt a hagyományos mezőgazdaságban termelt növényekkel. Az ily módon legegyszerűbben termeszthető zöldségek és gyümölcsök között jelenleg a salátaféléket, paradicsomot, fűszernövényeket és az epret tartják számon, ám a jelentősebb gabonák termesztésére nem alkalmas a vertikális gazdálkodás.

A farm működése

A vertikális termesztés során a farmnak művi úton kell biztosítania minden növekedéshez szükséges tényezőt, így a vizet, napfényt és a tápanyagokat is. Emellett egyes növények beporzását is mesterségesen kell megoldani, és figyelmet kell fordítani a megfelelő kártevőirtásra is.

Többféle gazdaság létezik. Van, ahol használnak termőföldet, a legtöbben mégis arra törekednek, hogy hidroponikus és aeroponikus rendszereket alakítsanak ki. A hidroponikus rendszer lényege, hogy tápanyagban gazdag vizet keringetnek a növények gyökerei körül. Az aeroponikus eljárás ugyanezen az elven működik, csak ekkor víz helyett vízgőzt használnak. A termelési hatékonyság emiatt sokkal magasabb, mert a folyamat során a gyökereket közvetlenül éri a szükséges tápanyag, és maradéktalanul hozzájutnak ezekhez, nem kell megküzdeniük más növényekkel. Emiatt csökkenthető a víz- és műtrágyafelhasználás, hiszen kevesebb tápanyag veszik kárba, és a steril körülmények miatt kevesebb kártevő ellen kell vegyszereket használni.

Az olyan növényekkel már sokkal több nehézség adódik, amelyeknek szüksége van beporzásra. Ezt a folyamatot a beltéri, üvegházas gazdaságokban méhekkel végeztetik el. Azonban a mesterséges LED-fény megnehezíti a méhek tájékozódását. Ők a virágok szirmairól visszaverődő UV-fények segítségével tájékozódnak, de az UV-fények beépítése a vertikális farmokba túl költséges lenne. Emiatt ritkán alkalmaznak méheket ezeken a farmokon. Ha mégis megkockáztatják a beporzást igénylő növények termesztését, gyakran kézi, ecsetes módszerrel végzik el a munkát.

Amire még nem született megoldás

Néhány növényfaj már gond nélkül termeszthető a vertikális farmokon, de az egészséges, kiegyensúlyozott életmódhoz elengedhetetlen gyümölcsök és gabonafélék növekedését bonyolultabb megoldani.

A gabonafélék termesztése botanikai szempontból megoldható ugyan, hiszen rövid gyökérzetük tökéletesen alkalmas a tálcás elrendezéshez, mégsem kifizetődő, hiszen az árpa vagy a búza több hónap alatt terem csak meg, ezáltal növelve a folyamat során felhasznált energia mennyiségét. Ezek esetében ráadásul könnyen elszaporodhatnak a baktériumok és a penészgombák, mert hosszabb időtávon sokkal nehezebb sterilen tartani a növények életterét.

Jelenleg a fák beltéri gazdálkodási lehetőségeit vizsgálják: acsemeték növekedésének gyorsításán és a termés minőségének javításán dolgoznak a szakemberek, hogy a bogyós gyümölcsökön túl gyümölcsfák nevelésére is lehetőség nyíljon..

Ázsiában például már próbálkoznak törpe mangófák tenyésztésével, mert azokat könnyebb szüretelni. Ezen az elven az összes nagyobb növényt igyekeznek a lehető legkisebb méretűre tenyészteni, de a „törpítés” nem biztos, hogy minden esetben kifizetődő lesz. Amelyik növény a szabadban erős, és jól teljesít, nem feltétlen lesz sikeres a vertikális rendszerben.

Összességében a vertikális gazdálkodásnak sokat kell még fejlődnie ahhoz, hogy a globális élelmiszerellátás szerves részeként be lehessen vezetni. Szükség van hozzá megfelelő, környezetkímélő infrastruktúrára, ennek kialakításához pedig várostervezőkre és növénytudósokra, akik megoldják a jelenlegi, illetve a később felmerülő botanikai problémákat. Amennyiben viszont a jövőben mégis elterjedne az ipari hasznosítása, helytakarékos és minőségi alternatívát nyújtana az emberiség, főként a városok élelmezésére. Sőt, ki lehetne fejleszteni egy olyan szabályozási rendszert is, amely segítségével a kereslet függvényében szabályozni lehet a növekedési ciklusokat, tovább optimalizálva a globális élelmiszerellátást.

Forrás: BBC, Másfélfok