Written by

Élelmiszertermelés és klímaváltozás – nem mindegy, mit eszünk

home_slider, Tudtad-e?| Views: 1434

A globális élelmiszeripar átalakítása is szükséges a klímavédelmi célkitűzések eléréséhez, és ebben az ipari szereplők mellett fogyasztóként mi magunk is fontos szerepet játszunk. A hulladékmentes, körforgásos gazdaságra való áttérés rendszerszintű kihívás, azonban étrendünk átalakításával egyénileg is sokat tehetünk a klímaváltozás megfékezéséért.

A klímaváltozás megfékezéséhez mielőbb csökkentenünk kellene az üvegházhatású gázok (ÜHG) globális kibocsátását. A fosszilis tüzelőanyagok elhagyása elsőszámú prioritás, mivel az energetika teszi ki a globális ÜHG-k kibocsátásának legalább kétharmadát. Ugyanakkor ennek nullára csökkentése sem lenne önmagában elegendő – állapítja meg Hannah Ritchie, az Our World In Data vezető kutatója. Ugyanis az üvegházhatású gázok globális kibocsátásának negyedéért az élelmiszeripar felelős. Az ágazat emissziója így nagyban akadályozza, hogy a század végére 1,5 ° C vagy 2 ° C alatt tartsuk a globális felmelegedést.

Az élelmiszeripar károsanyag-kibocsátása több forrásból tevődik össze, mint például az erdőirtás és a földhasználat a műtrágyához és trágyázáshoz köthető kibocsátás, a szarvasmarhák tenyésztésének metánkibocsátása, a rizstermelésből származó metán, a gazdaságok energiafelhasználása, az élelmiszerfeldolgozásból, hűtésből és szállításból származó kibocsátás.

A zöldebb élelmiszertermelés lehetőségei

Ha komolyan gondoljuk klímaváltozás megfékezését, csökkentenünk kell az élelmiszertermelésből származó ÜHG-kibocsátást. A hulladékmentes, körforgásos gazdaság eléréséhez az iparágak hosszú távú, szoros együttműködésére van szükség. A lakosság pedig a helyi termelési láncok támogatásával segítheti a károsanyag-kibocsátás csökkentését.

A legtöbb élelmiszer-előállító, különösen a legnagyobb kibocsátók esetében a károsanyagok nagyrésze a földhasználatból, új mezőgazdasági területek bevonásából és a mezőgazdasági üzem folyamataiból származik. A földhasználat és a mezőgazdasági üzem kibocsátása a legtöbb élelmiszer esetében a lábnyom több mint 80%-át teszi ki. Miután az élelmiszer elhagyta a gazdaságot – a feldolgozás, a szállítás, a kiskereskedelem és a csomagolás – többnyire a kibocsátások kis részét teszik ki. A szállítás kibocsátásaa legtöbb élelmiszeripari terméknél kevesebb mint 10%, és a legnagyobb ÜHG-kibocsátó élelmiszereknél ez a szám még kisebb. A marhahús esetén pedig mindössze 0,5%.

Az állati eredetű élelmiszerek karbonlábnyoma nagyobb

Hatalmas különbségek vannak a különböző élelmiszerek ÜHG-kibocsátásában: egy kilogramm marhahús előállítása 60 kilogramm üvegházhatású gázt (CO2-egyenérték) bocsát ki. Míg például a borsó kilója csak 1 kilogramm ÜHG kibocsátással jár. Összességében az állati eredetű élelmiszerek karbonlábnyoma általában nagyobb, mint a növényi eredetűeké. A bárány és a sajt egyaránt 20 kilogrammnál nagyobb CO2-egyenértéket bocsát ki kilogrammonként. A baromfi és a sertéshús lábnyoma kisebb (6, illetve 7 kg CO2-egyenérték), de még mindig magasabb, mint a legtöbb növényi élelmiszeré.

Az ENSZ élelmezésügyi és mezőgazdasági szervezete (FAO) szerint az állattenyésztés önmagában 14,5 százalékban felel az üvegházhatású gázok termeléséért, emellett az állattenyésztés az erődirtások egyik vezető oka, és a húsipar vízigénye is hatalmas.

Fogyasztóként így sokat tehetünk azzal, ha tudatosabban válogatjuk meg, amit eszünk. A kevesebb hús- és tejfogyasztás – különösen a marha- és bárányhús – az egyik legjobb módja a szén-dioxid-lábnyomunk csökkentésének. A szakemberek nem azt javasolják, hogy mondjuk le teljesen a húsról vagy tejtermékekről, de egyre általánosabban elfogadott fenntarthatósági javaslat a húsfogyasztás radikális csökkentése.

A megtermelt élelmiszer harmadát sem fogyasztjuk el

Fontos feladat a fogyasztói élelmiszerpazarlás markáns csökkentése is. Napjainkban az élelmiszerek közel harmada a szemétben végzi: megromlik, kiborul vagy egyszerűen hulladékként végzi az ellátási láncokon, boltokban, éttermekben vagy az otthonainkban. Ezeknek az élelmiszereknek az előállításához ugyanúgy földre, vízre, energiára és trágyázásra van szükség, ami környezeti költségekkel jár.A mezőgazdasági területek majdnem harmadán céltalanul termelnek, az édesvízkészlet negyedének felhasználásával. Az élelmiszerhulladék emellett a globális ÜHG-kibocsátás 6%-át teszi ki. Ez a szám a légi közlekedésből származó globális kibocsátás körülbelül háromszorosa.

Az élelmiszerpazarlás ellen sokat tehetünk egyénileg mi magunk is. Amellett, hogy nagyobb figyelemmel vásárolunk és jobban átgondoljuk, mire van szükségünk, abban is segíthetünk, hogy a kidobásra szánt, de még ehető élelmiszer olyanokhoz jusson el, akiknek szüksége van rá. Mobiltelefonos alkalmazások révén juthatunk olcsóbban olyan ételekhez, amiket amúgy kidobnának. Több szervezet is dolgozik azon, hogy az ehető élelmiszer ne a szemétben végezze, hanem rászorulókhoz kerüljön. Őket akár önkéntes munkával, akár adományokkal tudjuk támogatni.