Még azelőtt, hogy az éghajlatváltozás a politikai megosztottság egyik témájává vált volna, Eunice Foote, egy amerikai származású tudós írta le a klímaváltozás okozta mai válság kiváltó okát. 1856-ban Foote rövid tudományos dolgozata volt az első, amely a szén-dioxid rendkívüli hőelnyelő erejét, vagyis a globális felmelegedés hajtóerejét dokumentálta.
Amikor a Föld felszíne felmelegszik, azt gondolnánk, hogy a hő egyszerűen távozik az űr irányába. Ez azonban ennél összetettebb. Felmelegedéskor a légkör a vártnál melegebb marad, főként az üvegházhatású gázoknak köszönhetően. Ilyen gáz a szén-dioxid, a metán és a légköri vízgőz, amelyek elnyelik a távozó hőt és visszasugározzák azt a bolygó felszínére. Az korábban is ismert volt, hogy a légkör csapdába ejti a hőt és nem engedi vissza az űrbe, azonban az okát nem tudták.
Szén-dioxid-kísérletek
A 19. század közepén Eunice Foote egy egyszerű kísérletet végzett. Hőmérőt tett két üvegpalackba, az egyikbe szén-dioxidot, a másikba levegőt pumpált és a palackokat a Napra tette. A szén-dioxidot tartalmazó palack sokkal melegebb lett, mint a levegővel töltött, így Foote rájött, hogy a légkörben lévő szén-dioxid erőteljesen elnyeli a hőt. A szén-dioxid színtelen, szagtalan, íztelen gáz, ami akkor keletkezik, amikor az emberek valamit égetnek, beleértve a szenet, olajat, benzint és fát. Foote felfedezése a szén-dioxid nagy hőelnyeléséről arra a következtetésre vezetett, hogy ha a légkörben az akkorinál nagyobb arányú szén-dioxid jut, a hőmérséklet emelkedni fog.
Néhány évvel később, 1861-ben, egy ismert ír tudós, John Tyndall is megmérte a szén-dioxid hőelnyelő képességét, és olyannyira ledöbbentette a tény, hogy egy ilyen átlátszó anyag ennyire erősen képes elnyelni a hőt, hogy több száz kísérletet végzett vele. Tyndall felismerte az éghajlatra gyakorolt lehetséges hatásokat is, vagyis hogy a légköri vízgőz vagy szén-dioxid növekvő aránya klímaváltozást eredményez. Megjegyezte azt is, hogy más szénhidrogén-gázok, például a metán szintén hozzájárulhatnak az éghajlatváltozáshoz.
Az emberi tevékenység már az 1800-as években növelte a légkörben lévő szén-dioxidot
Az 1800-as években az iparosodás révén a növekvő mennyiségű fosszilis tüzelőanyag, mint a szén, olaj és gáz égetése egyre nagyobb mennyiségű szén-dioxidot juttatott a levegőbe. A szén-dioxid többlet okozta klímaváltozás első számbeli becslését Svante Arrhenius, Nobel-díjas svéd tudós végezte. 1896-ban kiszámította, hogy a sarkvidéki régiók hőmérséklete 8 vagy 9 Celsius fokot emelkedik majd, ha a szén-dioxid 2,5 vagy háromszorosára emelkedik. Arrhenius becslése konzervatívnak bizonyult: 1900 óta a légköri szén-dioxid az emberi tevékenységek hatására mintegy 300 ppm-ről 417 ppm-re emelkedett, emiatt pedig az Északi-sark már körülbelül 3,8 Celsius fokot melegedett. Nils Ekholm, svéd meteorológus, több mint egy évszázaddal ezelőtt megírta, hogy a Földön olyan mennyiségű szénégetés folyik, ami kétségkívül Föld átlaghőmérsékletének emelkedéséhez vezet.
Kezdetben a tudósok úgy gondolták, hogy a Föld hőmérsékletének kismértékű emelkedése akár még előnyös is lehet, de ezek a tudósok nem tudták elképzelni a fosszilis tüzelőanyagok használatának ilyen számottevő növekedését. 1937-ben Guy Callendar angol mérnök dokumentálta, hogy az emelkedő hőmérséklet hogyan függ össze a növekvő szén-dioxid szinttel. „Az üzemanyag elégetésével az ember mintegy 150 000 millió tonna szén-dioxidot adott a levegőhöz az elmúlt fél évszázadban és a Föld hőmérséklete valóban emelkedett” – írta.
Süket fülekre talált figyelmeztetések
1965-ben a tudósok figyelmeztették Lyndon Johnson amerikai elnököt a növekvő éghajlatkockázatról, és arra a következtetésre jutottak, hogy az ember akaratlanul hatalmas geofizikai kísérletet hajt végre. Néhány generáción belül elégetjük azokat a fosszilis tüzelőanyagokat, amelyek felhalmozódtak a földben az elmúlt 500 millió évben. A tudósok egyértelmű figyelmeztetést adtak ki a magas hőmérsékletre, az olvadó jégsapkákra, a tengerszint emelkedésére és az óceáni vizek savasodására vonatkozóan.
Ennek ellenére a figyelmeztetést követő fél évszázadban a jég nagyobb része elolvadt, a tengerszint tovább emelkedett, és a szén-dioxid egyre növekvő felszívódása miatt a savasodás kritikus problémává vált az óceánokban élő élőlények számára.
A tudományos kutatások ráerősítettek arra a feltételezésre, hogy a fosszilis tüzelőanyagok elégetéséből származó kibocsátás visszafordíthatatlan éghajlat-felmelegedést és számos káros hatást okoz. A jelenlegi nagy szárazságok és hőhullámok Nyugat-Amerikában, rekord magas hőmérsékletek és zombi tüzek Szibériában, bozót- és erdőtüzek Ausztráliában, heves Öböl-parti és európai esőzések, valamint a folyamatosan erősödő hurrikánok mind a klímaváltozás hírnökei.
A világ már jóval az autók vagy a széntüzelésű erőművek feltalálása előtt tudott a magas szén-dioxid szint okozta felmelegedés veszélyeiről. Eunice Foote 165 évvel ezelőtt kifejezetten figyelmeztette az emberiséget a kockázatokra, azonban még 2021-ben is akadnak olyanok, akik kétségbe vonják a klímaváltozás valódiságát.
Forrás: theconversation.com