A mikroműanyagok szinte észrevétlenül váltak a modern ökoszisztéma állandó szereplőivé. Már nem csupán az óceánok mélyén vagy a levegőben találkozhatunk velük: jelen vannak a talajban, az ivóvízben, és – egyre aggasztóbb mértékben – az élelmiszereinkben is. Ezek az apró, 0,1 és 5000 mikrométer közötti részecskék ellenállnak a lebomlásnak, így fokozatosan beépülnek a táplálékláncba. A tudósok figyelme eddig leginkább az ivóvízre és a tengeri eredetű élelmiszerekre, például a sóra irányult. Az utóbbi évek kutatásai azonban arra engednek következtetni, hogy a mikroműanyagok sokkal több helyen előfordulnak, mint ahogyan azt korábban gondoltuk. A legújabb vizsgálatok a tejtermékekre is kiterjednek, amelyek szintén érintettek lehetnek.
Hiánypótló felfedezés
A Padovai Egyetem kutatói 28 tejtermékmintát, köztük tejet, friss és érlelt sajtokat figyeltek meg. A cél az volt, hogy pontos képet kapjanak a mikroműanyagok jelenlétéről és típusairól. Az eredmények a tudósokat is megdöbbentették, mivel minden vizsgált termékben találtak mikroműanyagot. A különböző tejtermékek szennyezettsége között ráadásul nagy különbségek mutatkoztak:
- Érlelt sajt: 1857 MP/kg
- Friss sajt: 1280 MP/kg
- Tej: 350 MP/kg
Vagyis minél feldolgozottabb egy termék, annál több mikroműanyagot tartalmaz. A tejhez képest a sajtokban tapasztalható magasabb részecskeszám arra utal, hogy a szennyeződés jelentős része nem a nyers tejből ered, hanem valahol a sajtkészítés, feldolgozás vagy csomagolás fázisaiban kerül az élelmiszerbe.
A részecskék jellege
A kutatás kiterjedt a szennyező részecskék fizikai és kémiai jellemzőinek meghatározására is. A leggyakrabban kimutatott polimer a polietilén-tereftalát (PET) volt, amelyet a polietilén (PE) és a polipropilén (PP) követett. Ezen anyagok széles körű alkalmazása a csomagolásban és a tejipari berendezésekben is gyakori.
A részecskék túlnyomó többsége (77,4%) szabálytalan töredék volt, és a részecskék 68,4%-a volt szürke színű. A leggyakoribb mérettartomány az 51–100 μm közé esett, vagyis ezek az apró darabkák szabad szemmel észrevehetetlenek.
Honnan jönnek a mikroműanyagok?
A tejipari lánc komplexitása számos lehetséges szennyeződési útvonalat tár fel.
- Gazdaságok: a szennyeződés már a forrásnál, a termelés legelső szakaszában megjelenhet. A tehenek szennyezett takarmánya mikroműanyagokat juttathat a szervezetükbe, amelyek később a tejbe is bekerülhetnek. Emellett a fejőberendezések műanyag csövei, illetve a dolgozók ruházata szintén potenciális szennyezőforrásnak számítanak.
- Feldolgozás és gyártás: a feldolgozóüzemekben a szennyeződés forrásai megsokszorozódnak. A dolgozók védőruházata (például hajhálók, eldobható köpenyek, gumikesztyűk) könnyen bocsáthat ki mikroszálakat vagy műanyagtöredékeket. A vizsgálatok során ugyanis főként műanyagszálakat találtak, ami arra utal, hogy a szennyeződés jelentős része textilanyagokból származhat. Ezen felül mikroműanyagok juthatnak az élelmiszerekbe a gépek kopásával, a szállítással, a tárolással, valamint bizonyos adalékanyagok használatával is.
- Sajtkészítés és csomagolás: a tej és a sajt közötti koncentrációbeli eltérés kulcsa valószínűleg a sajtkészítés folyamatában rejlik. Az érlelt sajtokban tapasztalt különösen magas koncentráció arra utal, hogy a sűrítési, préselési fázisok, valamint az érlelés során történő kezelés és a csomagolás nagy mértékben növelik a mikroműanyagok felhalmozódását. A tej szűréséhez használt felszerelések szintén komoly szennyezőforrások lehetnek. A PET részecskék megjelenése pedig összefüggésbe hozható a csomagolóanyagokkal.
Összehasonlítás más élelmiszerekkel
A tejtermékekben azonosított mikroműanyag-szennyeződés nem tekinthető elszigetelt esetnek. A joghurtokra irányuló vizsgálatok szerint például a mikroműanyag-részecskék többsége 1 és 100 μm közé esett, és a szennyeződés valószínűleg a tejtartályok tisztítása vagy a fejéshez használt műanyag csöveken keresztül jutott be. Az ayran mintákban talált részecskék 37,38%-a 1 és 150 μm közötti méretű volt, és a szennyeződés egyik lehetséges forrása pedig az italhoz adott só lehetett.
A műanyag eredetű szennyező anyagok jelenléte az élelmiszerekben és a szervezetünkben ma már vitathatatlan. Mikroműanyagot találtak már az ivóvízben, a méhlepényben és az agyban is, ami jól szemlélteti, hogy a probléma globális és mélyen beágyazott.
A tejtermékek bekerülése a kutatások fókuszába kritikus lépés az élelmiszerbiztonság garantálása felé. A fogyasztók ugyanis joggal várják el, hogy a mindennapi étrendjük részét képező alapvető élelmiszerek tiszták és biztonságosak legyenek. A mikroműanyag-szennyeződés problémájának kezelése kollektív felelősség, felszámolásához pedig az ipar, a jogalkotók és a tudomány együttműködésére van szükség.
Források: nature.com , Quibit
