A műanyagszennyezés évről évre egyre súlyosabb problémát jelent világszerte. Ha meghalljuk ezt a szót, legtöbbször a hatalmas úszó szemétszigetek, az eldobott palackok vagy az illegális hulladéklerakók jutnak eszünkbe. A Queenslandi Egyetem kutatói azonban egészen más területen vizsgálódtak: kiderült, hogy a háztartási mosogatógépeink ciklusonként akár egymillió mikroszkopikus műanyagrészecskét is kibocsáthatnak, amelyek észrevétlenül kerülnek a csatornahálózatba, majd a természetbe.
Hogyan kerülnek a műanyagrészecskék a táplálékláncba?
A tanulmány szerint egyetlen ciklus 920.000 műanyagrészecskét szabadíthat fel a mosogatógépben elmosott műanyag edényekből. Ezek a részecskék – köztük a mikroműanyagok, amelyek 5 mm-nél kisebbek, és nanoműanyagok, amelyek még apróbbak – a lefolyón keresztül közvetlenül a szennyvízrendszerbe kerülnek, ahonnan pillanatok alatt elérik az élővizeket és ezáltal az élővilágot is.
A meleg víz, a víznyomás és a mosószer kombinációja a műanyagszennyezés forrása
A kutatás vezetője, Dr. Elvis Okoffo és csapata részletes laboratóriumi vizsgálatokat végzett. Különböző háztartási mosogatógépekben mostak el műanyag edényeket és evőeszközöket, majd elemezték a ciklus végén keletkező szennyvizet. Az eredmények még őket is megdöbbentették.
A mosogatógépben használt magas hőmérséklet (körülbelül 70°C), a vízsugarak mechanikai hatása és a mosószerek kémiai összetevői együtt gyengítik a műanyagok szerkezetét, amely ennek hatására mikroszkopikus darabokra bomlik. A folyamat során keletkező részecskék láthatatlanok, de közel sem ártalmatlanok.
Ha egy háztartás heti rendszerességgel használ mosogatógépet, akkor évente legalább 33 millió mikroműanyag részecske juthat ki csak ebből a forrásból. És bár a kibocsátott műanyagok tömege viszonylag alacsony (egy éves termelés mérete nagyjából egy rizsszem negyedének felel meg), nagy számban így is súlyos következményekkel jár.
A legnagyobb veszélyt ugyanis nem az jelenti, hogy jelen vannak, hanem az, hogy méretük miatt gyakorlatilag észrevehetetlenek és kiszűrhetetlenek. A nanoműanyagok olyan aprók, hogy könnyedén áthatolnak a legtöbb víztisztító rendszeren, így bejuthatnak a tengeri élővilág körforgásába, és az ivóvízrendszeren keresztül az emberi testbe is.
A megoldás a gyártók kezében van
A kutatók szerint a probléma elsősorban nem a fogyasztók felelőssége: leginkább a gyártóknak kell lépniük. A műanyag edényeket fejlesztő cégeknek ellenállóbb anyagokat kellene előállítaniuk, amelyek kevésbé hajlamosak a mikroszkopikus bomlásra. Emellett a háztartási gépeket részecskeszűrőkkel lehetne felszerelni, amelyek már a kibocsátás pillanatában felfognák a szennyező anyagokat, mielőtt azok a lefolyóba kerülnének. Ez a megközelítés sokkal környezetbarátabb, illetve hosszú távon csökkentené a víztisztítás költségeit és a tengeri ökoszisztémák terhelését is.
Mit tehetünk mi, fogyasztók a műanyagszennyezés ellen?
Bár a tanulmány nem követel radikális életmódváltást, a szerzők hangsúlyozzák a tudatosabb döntések fontosságát. Néhány apró változtatással mi is csökkenthetjük a mikroműanyag-kibocsátás.
- Kerüljük a műanyag edények mosogatógépben való tisztítását, különösen magas hőfokon!
- Részesítsük előnyben az üveg, kerámia vagy rozsdamentes acél ételtárolókat!
- Válasszunk környezetbarát, alacsony hőfokon is hatékony tisztítószereket!
- Figyeljünk a címkékre, hiszen sok műanyag edényt eleve tilos mosogatógépben tisztítani!
Miközben a világ újabb és újabb technológiákat fejleszt annak érdekében, hogy védje a környezetet, sokszor éppen a megszokott eszközeinkről derül ki, hogy elavultak. A fenntartható jövő tehát nem a drasztikus döntéseken, hanem a mindennapi szokásaink újragondolásán is múlik.
Forrás: earth.com
