Written by

Ökogyász, klímaszorongás, ökobűntudat – amikor nem csak a földnek fáj 1.

Elgondolkodtató, home_slider| Views: 2250

Rekordszárazsággal köszöntött ránk a 2022-es év Magyarországon, az idei tél különösen csapadékszegény volt. Az áprilisi hó sem tréfa már, országszerte hózáporok, havaseső jellemezte az elmúlt hétvégét. Sokak számára ijesztően, szorongatóan hatnak nem csupán ezek az időjárási jelenségek, de sok egyéb klímaváltozáshoz kapcsolható következmény, melyek közül többet már a „saját bőrünkön” is tapasztalunk.

Az elmúlt időszakban a közbeszédben, a napi sajtóban és talán a baráti beszélgetésekben is háttérbe szorult a klímaváltozás témája. Bár Greta Thurnberg üstökösként robbant be a nemzetközi fősodorba, a klímakutatók, aktivisták és döntéshozók körébe, valljuk be, sorsfordító előrelépés vagy változás nem történt az elmúlt években a klímapolitikát illetően. Sokan nagy mérföldkőként tekintettek a 2016-os párizsi klímacsúcsra, amelynek keretében a jelenleg is hatályos klímaegyezményben egyeztek meg az országok az ENSZ által rendezett éves COP26 konferencián. Ám azokat, akik nap mint nap erős érzelmeket, szorongást élnek át, ha a felmelegedésre, az eltűnő korallzátonyokra vagy csak a következő generáció mindennapjaira gondolnak, a 2050-re meghatározott célok nem jelentenek megnyugvást. 

Szorongás vagy félelem?

Tárgy szempontból vizsgálva a félelem az, amikor konkrét, megfogható, leírható dologtól tartunk, míg a szorongásnak nincs ennyire meghatározott iránya, inkább emberi mivoltunkból fakad. A félelem egy alapérzelem, amely az állatvilágban is jelen van, azonban szorongani csak mi, emberek tudunk.

Bármilyen típusú szorongásról beszélünk közös bennük, hogy nagyon erős gondolati, érzelmi és testi tünetek kísérik a jelenséget, amely akár a pánikig fokozódhat. A sokak által tapasztalható „gyomorideg”, az aggodalmaskodó gondolatok, a kétségbeesés, tehetetlenség, fizikailag a túlmozgásosság vagy éppen ellenkezőleg a bénultság csak kiragadott példák, amelyek mind lehetnek tünetei ennek az állapotnak. Amennyiben ezek az érzések a globális felmelegedéshez, klímaváltozáshoz kapcsolódnak, napjainkban klímaszorongásként, klímagyászként és ökogyászként is utalnak az összetett jelenségre. A nevekben érzékelhető árnyalatnyi különbség a megközelítésekben is differenciára utal: a gyász az egykori klíma és ökológiai világ, valamint az elképzelt jövő megsemmisülése végett érzett veszteségélményt, míg a szorongás a jelen fókuszú tehetetlenséget helyezi a középpontba.

A klímaszorongás azért is lehet különösen átütő erejű, mert emberi mivoltunk legmélyét, egzisztenciákat, létezésünket fenyegeti. Az előrevetített klímaváltozás számlájára írt környezeti változásokkal együtt jár a mostani életszínvonalunk drasztikus változása, végső soron pedig az emberiség eltűnése a Földről. A lesújtó adatok és kilátások megnehezítik azt, hogy racionálisan lépésről lépésre, félelemmé „aprózva” közelítsük meg a problémát. Ha számunkra is szívügy a fenntarthatóság, nem kételkedünk a nemzetközi kutatások eredményeiben és hiszünk a klímaaktivisták nyilatkozatainak, a napi szintű vészjósló prognózisok teljesen eluralhatják, átitathatják érzelmeinket és gondolatainkat.  

Kórkép vagy korkép?

A Lancet Planetary Health folyóiratban 2021-ben megjelent nemzetközi kutatás eredményei alapján a 16 és 25 év közötti fiatalok 60 százaléka nagyon vagy rendkívüli módon aggódik a globális klímaválság várható következményei miatt, 45 százalékuk pedig arról számolt be, hogy ez az érzés erősen befolyásolja mindennapjait. Ezek az adatok mindenképpen jelentősek és abba az irányba mutatnak, hogy a klímaszorongás egy szélesebb tömeget érintő probléma lehet.

Szorongás rendszerint bármivel kapcsolatban kialakulhat, teljesen alaptalan és ártalmatlan dolgok is kiválthatják, ezért összességében mélyebb, irracionális összefüggések írhatók fel az érzések és azok tárgya között. A klímaszorongás olyan szempontból speciális, hogy itt tudományos eredmények erősítik meg a félelmetes jövőt, maga a klímaváltozás is szakértők által megerősített, konszenzusos tény. Egyesek szerint az is kérdéses, hogy itt azonosítható-e az az irracionális, felnagyított reakció, amely más szorongástípusokra jellemző vagy a kiváltott állapot összhangban van a racionálisan leírható, fenyegető veszély mértékével.

Az eddigi adatok alapján nem lehet egyértelmű választ adni a kérdésre, hogy egy, a korszakra jellemző általános emberi megközelítésről vagy kóros jelenségről van-e szó.  Bár sok kutatás született már a témában, még az egyezményes elnevezésig sem jutott el a tudományos közösség, így korai lenne ezt az állapotot bármilyen betegségre, zavarra utaló címkével illetni. Egy viszont biztos: a klímaváltozást kísérő emberi reakciókra, érzelmekre egyéni és társadalmi szinten is figyelni kell, hiszen ez is közelebb vihet mindannyiunkat ahhoz, hogy pozitív változást érjünk el az ökológiai átalakulásban. 

Cikksorozatunk következő részében azokat a megküzdési módokat vizsgáljuk meg, amelyekkel menedzselhetjük saját, klímaváltozással kapcsolatos nehéz érzéseinket és akár cselekvésbe is fordíthatjuk keletkező indulatainkat.