Hulladékból energia? Két legyet egy csapásra! Az elsőre talán különösnek ható megoldást számos európai ország használja, hiszen egyrészt segítséget nyújt a fosszilis energiaforrások leváltásában, másrészt részt vesz a hulladéklerakók tehermentesítésében is. De mit kell tudnunk róla?
A körforgásos gazdasági modell létfontosságú szereplői a másodlagos nyersanyagok. Ahogy a nevükből is kitalálható, azokat a nyersanyagokat értjük alatta, amelyeket nem szükséges előállítanunk vagy kibányásznunk, hiszen azok már átestek ezeken a folyamatokon, hogy valamilyen funkcióban szerepet töltsenek be. A már nem kellő, funkciót vesztett tárgyainkból, hulladékunkból rengeteg hasznosítható anyag nyerhető ki. Ez történik, ha elektronikai hulladékokból, például okostelefonokból nyernek ki értékes fémeket, vagy ha például műanyagcsomagolásokból készül újrahasznosított műanyagtermék. Másodlagos nyersanyag az SRF is, amelyet egyre szélesebb körben hasznosítanak a világon.
Na de mi is az az SRF?
Az SRF, vagyis solid recovered fuels (szilárd, újrahasznosítható tüzelőanyag) általában hulladékokból kinyert, felhasználható tüzelőanyagot jelent. Egy olyan erőforrás, amely magas fűtőértékkel bír, ráadásul használatával csökkenteni lehet a fosszilis tüzelőanyagok arányát az energiamixben, miközben a hulladéklerakókat is tehermentesíti. Előállításakor olyan biológiai kezelésen, többnyire válogatáson esik át, amelynek köszönhetően az eredeti szervesanyag-tartalmának nagyjából 90%-a megmarad, míg a nedvességtartalma 10%-ra csökken. Éppen ennek a tulajdonságának köszönheti magas fűtőértékét, miközben hamutartalma a tüzelés számára elfogadható, így rendkívül alkalmasnak bizonyul az energetikai hasznosításra.
Biztonságos szemetet égetni?
Az SRF nem egyenlő a kezeletlen hulladékkal. A hulladéknak rengetegféle fajtája van, újrahasznosítható, szerves, veszélyes és ártalmatlan, azonban nem mindenből válhat SRF. Hosszú és alapos válogatást követően, szigorú, európai uniós szinten egységes szabályozásoknak való megfelelés révén minősítenek bizonyos típusú hulladékokat újrahasznosítható tüzelőanyaggá, melynek során összetételét, szemcseméretét, minőségét is vizsgálják. A hulladékoknak egy háromtagú, mind a gazdasági, műszaki és környezetvédelmi szempontokat figyelembevevő minősítésnek kell megfelelniük ahhoz, hogy SRF-osztályba sorolják azokat. Minden esetben laboratóriumi vizsgálat szükséges tehát a hulladék bevizsgálásához, és az erőművek is csak a kifogástalan minőségű, bevizsgált SRF-alapanyagot veszik át.
Vannak hátrányai?
A technológiának számos előnye (olcsó ár, hozzáférhetőség, importenergia-függőség csökkentése, hulladékhasznosítás) mellett vannak hátrányai is.. Egyes égetési technológiák esetén használata technikai problémákat vethet fel. Ráadásul, mivel a technológia egyelőre nem ismert széles körben, így a laikus lakosság részéről ellenállásba ütközhet.
Mindent összevetve a megoldás maga rendkívül ígéretes, és maximálisan eleget tesz a körforgásos gazdaság modelljének. Ráadásul, ha önmagában rejtene is magában kockázatokat a hulladékok égetése, a megfelelő szabályozásoknak, és az alapos bevizsgálásoknak köszönhetően az SRF-ek megfelelnek a biztonsági előírásoknak, így energetikai felhasználásuk nem jelent veszélyt egészségünkre vagy környezetünkre. Nem csoda tehát, hogy számos országban bevett gyakorlat az energiatermelésben, felismerve azt, hogy a hulladékra értékként is lehet tekinteni.
Források: veolia.com, laboratorium.hu, greenfo.hu
