Az Egyesült Nemzetek Szervezete 2001-ben nyilvánította május 22-ét a biológiai sokféleség nemzetközi napjává azzal a céllal, hogy az élővilág változatosságát, a fajok sokszínűségét és az ökoszisztéma védelmét hangsúlyozza, továbbá, hogy növelje a tudatosságot ezen a téren.
A nemzetközi nap háttere
A biodiverzitásra vonatkozóan kidolgozásra került egy stratégia az UNESCO közvetítésében, amely három pillért állapított meg:
- Helyreállítani az ember és a természet kapcsolatát
- Megóvni az ökoszisztémánk harmóniáját
- Felerősíteni az ifjúság erejét
A stratégiának 1121 világörökségi helyszíne van, 714 bioszféra rezervátuma és 161 globális geoparkja, amely a Föld területének 6%-át teszi ki és kiemelkedő jelentőségű területeket foglal magába, amelyek azt szolgálják, hogy az emberek más fajokkal megtanuljanak egyensúlyban élni. Habár a jeles nap nemzetközivé tétele az ENSZ-hez köthető, valójában korábbra nyúlik vissza megteremtése, egészen pontosan 1997-re, amikor Edward O. Wilson amerikai rovarász és természetvédelmi szakember több rovarász és zoológus jelenlétével megrendezte a New York államban lévő Walden-tó mellett az első Biodiverzitás Napot.
Az élővilág millió arca – közel 10 millió ismeretlen faj él Földünkön
A biodiverzitás, vagy más néven biológiai sokféleség magába foglalja az egész élővilág változatosságát, egyediségét és az élet minden megjelenési formáját. Az állatok, a növények, a gombák és a mikroorganizmusok mind részei az egésznek, ahogyan a fajok között létrejövő kapcsolatháló és szisztéma is, azaz együttélésük és természetes dinamikáik is. A szimbiózis, tehát az egyensúly védelme elengedhetetlen összetevője a biológiai sokféleség megőrzésének. Ennek a harmóniának feltétele a levegő és ivóvíz tisztasága és minősége, tehát alábbiak megóvása a diverzitás fenntartásának alapvető eleme. A sokféleség hozzájárul bolygónk jólétéhez: az oxigénellátáshoz, a termőtalaj minőségéhez és ezzel összefüggésben az élelmiszerhez, a növények beporzásához, továbbá vizeink tisztaságához, amely nem csak az ivóvizekre érvényes, hanem a vízi állatok életterére is. Amennyiben ez a kölcsönhatás megbomlik, egy domino effektus következhet be, egyrészt a sokszínűség csökkenésével, vagy átalakulásával, másrészt ennek eredményeként a Föld és az emberek kedvező életfeltételeinek fokozatos megszűnésével. A folyamat már elkezdődött, hiszen számos veszélyeztetett állat- és növényfaj van, illetve nagy számú populációt egyenesen kihalás fenyeget. Ugyancsak temérdek faj kipusztult. Mindez főként az emberi tevékenységnek köszönhető, jóllehet már az ember megjelenése előtt is természetes jelenség volt a fajok szelektálódása és újak megjelenése. Jelenleg 1,7 millió fajt ismerünk, de számítások szerint közel 8-10 millió létezik a Földön és ebből körülbelül 2,2 millió tengeri, tehát hatalmas számban léteznek fel nem fedezett élőlények és organizmusok a világon.
Veszélyfaktorok – Hogyan tehetünk a biológiai sokféleség megóvásáért?
Az ökológiai egyensúlybomlásra elsősorban az élőhelyek átalakítása jelent veszélyt, amely főleg az európai és észak-amerikai régiókban drasztikus és jellemző, míg az érintetlenebb területeken, mint a trópusok, nagyobb a fajgazdagság a helyi jellegzetességekből adódóan, így sokkal több aggályt vet fel például az esőerdőirtás. Az erdőirtás egy olyan tevékenység, amelynek csökkentésével mindenképpen hozzájárulhatnánk a biodiverzitás megőrzéséhez. A malajziai Lambir Hill nemzeti parkban csupán fél négyzetkilométeren 1175 fafaj található, az Egyenlítő mentén pedig egykor hatalmas fajgazdagság uralkodott, amely körülölelte a Földet. Mára ez jelentősen megcsappant. Az erdőirtásokkal az emberre veszélyes kórokozók is terjedhetnek, jó példa erre az Amazonas területi irtások következménye, a maláriás megbetegedések nagyobb esetszáma. A maláriát terjesztő szúnyogok ugyanis a táj átalakításával kiugróbb mértékben jelentek meg.
A műtrágyázás hozzájárul az algák elszaporodásához a vizekben, ez pedig csökkenti a víz oxigéntartalmát, ami előidézi az eredeti „lakók” eltűnését. A fabetelepítés a fajok sokszínűségének növelése szempontjából előnyös lehet, másik oldalról nézve viszont invazívvá válnak a mesterségesen betelepített növények és kiszorítanak más honos fajokat.
A túlzott vadászat, halászat és ilyen módon az ember beavatkozása az élővilágba ugyancsak fajok kihalását eredményezheti, amely felborítja az élelmiszerláncot. Ha egy csúcsragadozó kipusztul, akkor a zsákmányállatok elszaporodhatnak, vagy ha bizonyos rovarok – amelyek felelősek a virágok beporzásáért – eltűnnek, az az egész növénycsoportosulás kihalását vonhatja maga után. Minden felsorolt veszélyfaktor csökkentésével vagy tudatosabb gyakorlásával azonban tehetünk az ökológiai sokszínűségért.
A biológiai sokféleség megőrzésének jelentősége tehát elvitathatatlan rövid- és hosszútávon egyaránt. Az egyensúly elmozdulása olyan visszafordíthatatlan következményeket vonhat maga után, amelyeket nem csak az emberiség szenvedhet el, hanem az állat- és növényvilág is. A Föld és a rajta élő egyedek egymással kölcsönhatásban léteznek, ezért elengedhetetlen a tisztelet és a felelős magatartás főként a társadalom részéről. Alapvető szükségleteinket a minket körülvevő organizmusok biztosítják és a diverzitás fenntartása lehet az egyetlen válasz arra, hogy ez továbbra is így maradjon.
Források: unesco.hu xforest.hu greendex.hu
