Az afrikai Szahara méretét és éghajlatát tekintve is egyedülálló, hiszen a világ legnagyobb sivataga, forróságával versenyre kelni pedig nemigen lehet. Ezen a területen a sivatagosodás elleni harc mindennapi kihívás: a Szaharát határoló Száhil öv az erdőirtások, intenzív legeltetés és a klímaváltozás legnagyobb elszenvedője. Többek között ezért merült fel a kezdeményezés, miszerint az érintett övezetben egy hatalmas, körülbelül 8000 km hosszú „A Nagy Zöld Fal” névre hallgató területet hozzanak létre, amely áthaladna az afrikai kontinensen.
A gondolat korai, a produktum reformálódik
Az ötvenes években jelent meg a Great Green Wall elképzelése, a hetvenes években leporolták az elfelejtett kezdeményezést, és végül az egyre kevésbé félvállról vehető klímaváltozás hozta meg az áttörést a kétezres években, amikor is az Afrikai Unió 2007-ben már a nevét adta a programhoz. A terv egy élő, lélegző, minden atomjában zöld organizmus kialakítása volt, amely enyhíti a szárazság következményeit. Jelenleg 21 ország részvételével, azonban az alapgondolathoz képest a valóságban máshogy nyert kifejezést a projekt.
A Szenegáltól Dzsibutiig terjedő területen mégsem esőerdőszerű kialakítás született, hanem egy olyan alternatíva, ahol a szárazságtűrő fák és cserjék kapják a főszerepet egy füves térségben. Természetesen a célkitűzés nem változott, a forróság hatásainak csökkentése és a sivatagosodás visszaszorítása még mindig prioritás, hiszen ez egy óriási faktor az éhínség és az itt élő népesség megélhetésének kezelésében. Ezért a 2020-as tervezett befejezéshez képest a dátum módosult és 10 évvel későbbre tolódott, viszont az új koncepció már gazdaságfejlesztési megfontolásokkal is kiegészült.
Nem csak környezeti, gazdasági kérdés is
Csupán pár eredmény az utóbbi időkből az Etiópiában degradálódott talaj több millió hektáron való helyrehozása, a jobb minőségű talajnak köszönhetően az élelmiszertermelés javulása Nigerben, illetve Szenegálban a szárazságtűrő fák telepítése. Ahogyan az lenni szokott, a Fal építése segítséget nyújtott a munkahelyek létrehozásában is, így lett egy egymással kölcsönhatásban lévő környezetvédelmi és gazdasági projekt a Zöld Fal. Annál is inkább, mivel a klímaváltozás súlyosbította helyi éghajlati adottságok együttes hatása közrejátszhat az elvándorlásban. A helyi emberek megélhetése és az éhínség gazdasági vetülete el nem hanyagolható árnyékot vet a világszintű kihívások színterén. Hiszen tény, hogy nem csupán az itt klasszikusan jellemző szárazságnak köszönhető mindez, hanem a globális felmelegedésnek is, ami a Száhel térségében hatványozottan érezhető. Így újfent felmerül emberiségünk és a közösség felelősségvállalása a klímakérdésben.
Az ősi szaktudás fontossága
A Nagy Zöld Fal építése nem csak közügy és a külső beavatkozás nem feltétlenül eredményez több hasznot, mint kárt. Habár a régió külső anyagi támogatása elengedhetetlen, nagy szerepet kell kapnia a helyi szakértelemnek és az évszázadok alatt elsajátított, helyi jellegzetességek adta tudásnak és tapasztalatnak. Az évek során láthatóvá vált, hogy nem csak a fatípusok gondos kiválasztása döntő, de egyes technikák is, amelyek segítik a talaj nedvességtartalmának megőrzését vagy éppen regenerálódását. Ilyen technika a Zaï, amelynek során gödröket ásnak a földbe. A módszer Burkina Fasoban terjedt el, de más térségbeli országok is alkalmazzák. A gödrökben koncentrálódik a nedvesség, alkalmasint komposzt kerül bele és ez elősegíti a talaj minőségének megőrzését. Tökéletes példaként szolgálhat arra is, hogy a lokális tudás mennyire fontos az ilyen projekteknél, mondhatni esszenciális elem. Ennek korábbi elmaradása vezethetett oda, hogy az afrikai zöldprogram nem járt sikerrel és évek sorozatos kudarca övezte. Szintén nehezítő tényező, hogy a helyi lakosok zöme állattartásból él, amihez a legeltetés szükségszerű, így időnként az újonnan ültetett fák a kisállatok célpontjává válnak. Viszont a legfrissebb adatok szerint a fal nyomán nagyobb lehet a csapadékmennyiség a Száhel-övezetben, csökkenhet a forróság és a nyári átlaghőmérséklet. Ezért a kihívások és a megoldás egyensúlya kiegyenlítődni látszik.
Az afrikai Nagy Zöld Fal többé már nem egy vízió, még ha az eredeti elképzeléshez képest módosult is, a legnagyobb volumenű zöld terraformálás címet tudhatja magáénak történelmünkben.
