Mióta Kína nem fogad több plasztikhulladékot, egyre komolyabb problémát jelent Indonéziában a műanyag feldolgozása. Egyes kelet-jávai falvakban már akkora méretet ölt a dioxinszennyezés, mint amit az eddig csúcstartó, vietnámi Bien Hoában mértek.
A legnagyobb problémát az okozza, hogy az országba érkező hulladék jelentős részét nem újrahasznosítják, hanem egyszerűen elégetik. A kelet-jávai Tropodóban lévő tofugyár például egy az egyben hulladékkal üzemel, amelynek következtében itt mérték a második legnagyobb dioxinszintet Ázsiában. A dioxin vegyületek ugyanis jellemzően a klórozott szénhidrogének gyártása vagy azok égetése során keletkeznek. A BBC információ szerint a környékbéliek csak a füst városának emlegetik Tropodót, ahol – nem meglepő módon – kimagasló a légúti megbetegedésekkel küzdők száma.
Megdöbbentő tény, hogy egy környékbeli tojás elfogyasztása meghaladja az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság által megállapított napi biztonságos dioxinbevitel hetvenszeresét! A dioxin-vegyületek főleg étkezés útján, az étel zsíranyagával kerülnek az emberi szervezetbe, ezáltal az emberi és állati szervezetnek a zsírszöveteiben halmozódnak fel. A vegyület emberre gyakorolt hatásai rendkívül károsak, többek között idegrendszeri betegségeket, pajzsmirigy-működés rendellenességet, immunkárosodást okozhat, de kiválthat daganatos megbetegedéseket is.
Az Oxfordi Egyetem fizikusa, Peter Dobson szerint a helyzet korántsem fekete vagy fehér, mivel a hulladékot exportáló nyugati országok épp annyira felelősek a kialakult helyzetért, mint a plasztikkal tüzelő indonéz létesítmények. Még ha végleg be is tiltanák a hulladék importálását, az országban eddig felhalmozódott hulladék helyénvaló feldolgozása már önmagában is komoly problémákat jelentene.
