A repülés fejlődését tekintve egyértelmű, hogy a természet volt az első és legfontosabb inspirációs forrás. Az 1500-as évek elején Leonardo da Vincit lenyűgözte a madarak mozgása. Ezért napjai nagy részét azzal töltötte, hogy tanulmányozta, hogyan egyensúlyoznak és hajtanak végre siklómanővereket. Nemcsak megfigyelte őket, hanem vázlatokat készített, és arra törekedett, hogy tudományos alapon modellezze a repülésüket.
Ezekre a megfigyelésekre alapozva született meg a Codex on the Flight of Birds (Kódex a madarak repüléséről) című műve, amely a repülés egyik első tudományos leírásának tekinthető. Leonardo végül ugyan nem tudott működőképes repülőszerkezetet építeni, mégis a biomimikri, vagyis a természet ihlette technológiai megoldások egyik legjelentősebb úttörőjének számít.
Évszázadokkal később Otto Lilienthal, Igo Etrich és a Wright fivérek szintén a madarak mozgását utánozva tervezték első repülőgépeiket. A 21. században pedig a légitársaságok és repülőgépgyártók ismét a természethez fordulnak inspirációért.
Repülés kevesebb energiával
A természet már régóta megoldotta azt a problémát, amely napjainkban a légiközlekedésben egyre nagyobb jelentőséget kap: hogyan lehet nagy távolságokat megtenni a lehető legkevesebb energiával. Biztosan te is láttál már vadludakat V-alakban repülni. Ez nem véletlen, hiszen az elöl haladó madár szélárnyékában a hátsó madarak kevesebb erőt használnak fel a repüléshez, ezért ritkábban kell csapniuk a szárnyukkal. Ennek köszönhetően az egész raj akár 30%-kal kevesebb energiát használ egy hosszú út során, mintha minden madár külön repülne.
Az Airbus mérnökei szerint ezt az elvet a repülőgépeknél is lehetne alkalmazni. Ha két gép megfelelő távolságban egymás után repülne, akkor a második kihasználhatná az első által keltett felhajtóerőt, így jelentős mennyiségű üzemanyagot takaríthatna meg.
A fello’fly projekt
Az Airbus 2019-ben indította el a fello’fly nevű projektjét, amely a természetből ellesett aerodinamikai megoldásokat ülteti át a légiközlekedésbe. Ezt a módszert „légörvény-energia hasznosításnak” (angolul: wake energy retrieval, WER) nevezik. A rendszer lényege, hogy a második repülőgépnek kevesebb tolóerőre van szüksége, mivel részben az első gép örvénylő áramlatait használja ki haladása során.
A koncepció első komoly tesztjére 2021-ben került sor, amikor egy Airbus A350-es géppár Toulouse és Montreal között repült. A kísérlet során a hátsó gép 5%-kal kevesebb üzemanyagot fogyasztott, és a CO₂-kibocsátás is 6 tonnával csökkent.
GEESE: a következő lépés a repülés forradalmasításában
A fello’fly sikere után az Airbus 2023-ban elindította a GEESE (Gain Environmental Efficiency by Saving Energy) projektet, amely a formációs repülés széles körű alkalmazhatóságát vizsgálja.
A legnagyobb kihívás azonban nem a repülőgépek műszaki képességeivel kapcsolatos, hanem a légiforgalmi irányítással. A jelenlegi szabályok szerint a repülőgépeknek 3–5 tengeri mérföld (5,5–9,2 km) távolságot kell tartaniuk egymástól. A formációs repülés esetében azonban ezt a távolságot 2,2 km-re csökkentenék, amely jelentős koordinációs fejlesztéseket igényel a légiforgalmi irányítók részéről.
A GEESE projekt egyik kulcskérdése, hogy miként lehetne összehangolni a járatokat úgy, hogy két különböző légitársaság gépei megfelelő időben és útvonalon találkozzanak a levegőben. Ehhez fejlett, mesterséges intelligencián alapuló párosító rendszerekre és új típusú repülésirányítási szoftverekre lenne szükség.
Mikor indulnak az első tesztjáratok?
A projekt várhatóan 2026-ig tart, és ha sikeres lesz, a következő évtizedben már találkozhatunk ilyen formációban repülő kereskedelmi járatokkal. Az Airbus mellett több légitársaság is támogatja az elképzelést – köztük számos európai vállalat –, amelyek aktívan részt vesznek a projekt fejlesztésében.
Bár a repülés környezeti hatásainak csökkentésére többféle megoldás létezik – például a fenntartható repülőüzemanyagok (SAF), a hidrogénhajtású repülőgépek vagy az elektromos légijárművek –, ezek széles körű elterjedése még várat magára. Ezzel szemben a légörvény-energia hasznosítása már most is működőképes technológia, amely gyors eredményeket hozhat.
Ha minden a tervek szerint alakul, néhány éven belül a repülőgépek a vadludakhoz hasonlóan, egymást segítve szelhetik az eget. Leonardo da Vinci talán maga sem gondolta, hogy a madarak repüléséről készült vázlatai egy nap valóban megváltoztatják az emberiség légi közlekedését.
