Ahogy a klímaváltozás egyre sürgetőbb globális kihívássá válik, úgy a nemzetközi bíróságok is aktívabban keresik a jogi válaszokat a fenyegető válságra. A különböző fórumokon születő tanácsadói vélemények és ítéletek mérföldköveket jelentenek a klímajog szempontjából, és egyre világosabban kijelölik az államok felelősségét az éghajlatváltozás elleni fellépésben.
A planetáris válságok hármasa
Az emberiség egy hármas planetáris válsággal néz szembe. Ennek három fő pillére az éghajlatváltozás, a biodiverzitás drasztikus csökkenése és a környezetszennyezés. Az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP) szerint a jelenlegi kibocsátás mellett a Föld átlaghőmérséklete akár 3,1 °C-kal is emelkedhet az évszázad végére, de a legoptimistább forgatókönyv esetén is elérheti a 2,5 °C-ot. Nyilvánvaló tehát, hogy a hagyományos politikai és diplomáciai eszközök mellett a jogi keretek megerősítésére is szükség van.
A nemzetközi bíróságok jogfejlesztő szerepe
Az elmúlt hónapokban soha nem látott lendületet kapott a klímaváltozás jogi értelmezése. A hágai Nemzetközi Bíróság, a Nemzetközi Tengerjogi Bíróság és az Amerikaközi Emberi Jogi Bíróság tanácsadó véleményei egy időben, mégis eltérő irányokkal rajzolják fel a klímajog új formáit. Ezek a vélemények tekintélyük miatt új lendületet adhatnak az éghajlatvédelmi jogérvényesítésnek.
A hágai Nemzetközi Bíróság 2025. július 23-án kihirdetett tanácsadó véleménye először rögzíti átfogóan az államok kötelezettségeit a klímaváltozás elleni fellépés és az emberi jogok védelme terén. Ezzel párhuzamosan az Amerikaközi Emberi Jogi Bíróság 2025. július 3-i véleménye szintén történelmi jelentőségű, hiszen a környezet és az éghajlat visszafordíthatatlan károsításának tilalmát a nemzetközi jog feltétlen alkalmazást kívánó normái közé emelte, olyan jogi szintre, mint a népirtás vagy a kínzás tilalma.
A hágai Nemzetközi Bíróság tanácsadó véleményének sarokkövei
A hágai Nemzetközi Bíróság kiemelte, hogy az ember okozta klímaváltozás elleni küzdelem egy olyan kötelezettség, ami az egész nemzetközi közösség felé fennáll, és jogilag számonkérhető. Ez azt jelenti, hogy minden államnak kötelessége cselekedni, és a mulasztás jogi következményekkel jár. A bíróság továbbá megerősítette, hogy az államoknak nem csupán a saját kibocsátásaikra kell figyelniük. A területükön működő magánszereplők tevékenységének szabályozásáért is felelnek, ideértve a fosszilis tüzelőanyagok támogatását és engedélyezését.
A vélemény hangsúlyozta, hogy a Párizsi Megállapodás 1,5 °C-os célkitűzése jogilag releváns. Az államoknak minden ésszerűen elvárható intézkedést meg kell tenniük annak érdekében, hogy a nemzetileg meghatározott hozzájárulásaik (NDC-k) összhangban legyenek ezzel a céllal. A bíróság szerint az NDC-knek progresszíven kell fejlődniük, összhangban a technológiai fejlődéssel és a klímaválság súlyosbodásával.
Az emberközpontú és ökocentrikus megközelítés közötti különbségek
A különböző nemzetközi bíróságok eltérően értelmezik, hogyan kapcsolódik az emberi jogok védelme a környezethez. A hágai Nemzetközi Bíróság az emberközpontú szemléletet képviseli. Szerintük a környezet védelme azért fontos, mert közvetlenül hat az emberek jogaira és életminőségére. Ezzel szemben az Amerikaközi Emberi Jogi Bíróság egy tágabb, ökocentrikus megközelítést alkalmaz. Ők nemcsak az emberek, hanem a természet jogi védelmét is fontosnak tartják. Kimondták, hogy az egészséges éghajlathoz való jog önálló emberi jogként is elismerhető.
A tanácsadó vélemények számos, már meglévő környezetjogi elvet is újratárgyaltak. A közös, de megkülönböztetett felelősség elve például megerősítést nyert. Ez azt jelenti, hogy a fejlett országoknak nagyobb mértékű hozzájárulást kell vállalniuk a történelmi kibocsátásaik miatt.
A jövő jogi rendszerei
A klímaválságra adott jogi válaszok egyre határozottabbak és tudományosan megalapozottabbak. A tanácsadó vélemények nem kötelező érvényűek, jogi és politikai súlyuk azonban megkerülhetetlen. A jogfejlesztő lépések így nemcsak a jogi felelősség megállapítását segítik, hanem a klímadiplomácia és a belpolitikai viták során is erős érvként szolgálhatnak a klímavédelmi politikák jogi megalapozottságának kérdésében. A nemzetközi klímajog tehát él és fejlődik, és egyre nagyobb nyomást helyez a világ vezetőire, hogy cselekedjenek a közös jövő érdekében.
Forrás: Energiastratégiai Intézet
