Kutatások szerint, a zöld területek csökkenthetik a városi ember depresszióját, így érdemes néha kilátogatni egy erdőbe, akkor is, ha épp kisebb településen élünk. De milyen a magyarországi erdők állapota, vannak még érintetlen területek?
Az erdőgazdálkodás évszázadai során az őserdők szinte teljesen megsemmisültek Európában. Az általános gyakorlat szerint a 100-150 évnél idősebb fákból álló erdőket csak kivételes esetekben őrzik meg azok tulajdonosai, kezelői. Pedig természetvédelmi szempontból egy erdő ilyen idős kortól kezd lassan, fokozatosan egyre értékesebb élőhelyek rendszerévé válni, minél idősebb egy erdő, annál gazdagabb élővilágnak ad otthont.
Magyarországon mintegy 120 ezer hektár százéves vagy annál idősebb erdő található, ez a természetes eredetű erdők tizede. A százévesnél idősebb erdők öthatoda állami kezelésben van, egyhatodát pedig magántulajdonosok birtokolják. A legtöbb százéves vagy annál idősebb erdő főfaja a tölgy, de a legtöbb őshonos fafajunk is könnyen eléri a százéves kort, ilyenek például a több száz évet megélt, egy-egy település büszkeségeként álló hársak. Az olyan erdők, ahol egyéb fafajok adnak százéves állományt (például gyertyán, vagy erdei fenyő), kisebb területet borítanak, és jellemzően emberi hatásra jönnek létre.
Az idősebb erdők fele a nagyobb védett területekhez, például nemzeti parkokhoz vagy tájvédelmi körzetekhez kapcsolódnak. Sok város, például Miskolc, Pécs, Esztergom vagy Kőszeg körül vannak jelentős, ötszáz hektárt is meghaladó idősebb erdők, amelyek főként kirándulóerdőkként szolgálnak. Budapesten a II., III. és XII. kerületekben található több mint hatszáz hektárnyi százévesnél idősebb erdő. A híres Debreceni Nagyerdő pedig hazánk legelső védett területe a maga kétszáz hektárjával. A hazai erdőállományból viszont egyedül a Kékes tekinthető valódi őserdőnek.
A védett területeken, különösen a nemzeti parkok magterületein növelni kellene az érintetlen, korosodó erdők arányát, mert az idős erdők „vadonokra hajazó” tulajdonságai természetvédelmi szempontból igen fontosak. Különösen az olyan tájban jelentenek az erdei élővilág számára végső menedéket, ahol eleve kevés az erdő. Mindemellett a fiatalabb erdőkben is el lehet kezdeni a természetes erdőszerkezet kialakítását, hogy az élővilág túlélését ne csak az itt-ott megmaradt öreg erdők biztosítsák. Az erdőket fenyegető veszélyek – mint amilyen a klímaváltozás – szorításában kulcsszerepet kap az erdei életközösség valamennyi elemének megóvása, amely a megfelelő erdőgazdálkodási, erdőkezelési módszerek kialakításával kezdődik.
Forrás: WWF Magyarország
