Ma a világban megközelítőleg 748 millió ember nem jut hozzá közvetlen ivóvízhez, a Föld édesvízkészlete pedig egyre fogyóban van, miközben az emberiség népességszáma egyre nagyobb. A problémára a nem hagyományos vízforrások hasznosítása kínálhat megoldást.
Sok országban már nem állnak rendelkezésre további hagyományos édesvízforrások a növekvő igények kielégítésére. A gazdasági növekedés korlátozásán túl az ivóvízforrások hiánya több milliárd ember életét veszélyezteti, növeli a konfliktusok kialakulásának esélyét. A nem elegendő vízkészlet mellett súlyos veszélyforrás a fellelhető vizek szennyezettsége és fertőzöttsége is, ami emberek millióinak elhalálozását és súlyos megbetegedését okozza évente. Az UNICEF és a WHO közös jelentése szerint Afrika szubszaharai területein csak minden harmadik ember jut tiszta vízhez.
Hatalmas potenciál rejlik a jelentős és növekvő számú nem hagyományos édesvízforrásokban, például a sótalanított tengervízben és az enyhén sós talajvízben. Ezt a különböző országok már felismerték, évente 7-9 százalékkal nő a sótalanító kapacitás világszerte. Habár a sótalanított vízzel való öntözés még mindig többe kerül a hagyományos édesvíz felhasználásához képest, azonban költségei egyre csökkennek. Pár évtizeddel ezelőtt a sótalanított víz köbmétere több mint 5 dollár volt, ma kevesebb mint 50 cent.
A köd víztartalmának begyűjtése is kiváló ivóvízforrás lehet. A köd igen gyakori még a száraz területeken is, ezért a ködlecsapoló rendszerek praktikus, költséghatékony megoldásnak számítanak a vidéki közösségek ellátásában. A nedvességet speciális kifeszített hálókkal szedik össze a levegőből, a vízcseppek pedig egy tartályban vagy egy elosztó rendszerben gyűlnek össze. A Kelet-afrikai Eritreában olyan hatékony a rendszer, hogy egy 1600 négyzetméteres háló akár napi 12 ezer literes hozamra is képes. A köd lecsapolásának költsége nagyjából 1 és 3 dollár között mozog egy köbméternyi vízre számítva. A költségek pedig fokozatosan csökkennek, a technológiához szükséges eszközök piacának bővülésével, emiatt egyre több afrikai vidéki település használja ezt a ködcsapoló technológiát.
Néhány közel-keleti és észak-afrikai település mikroparcellás esővízgyűjtő rendszereket használ, amelyek a lejtős területeket használják fel a minél nagyobb vízhozam elérésére, itt a vizet ültetvénymedencék talajában hatékonyan tárolják, amely igen hasznos a száraz éghajlatú ökoszisztémák számára.
A fejlett országok pedig a városi területekről származó használt szürkevizet és szennyvizet forgatják vissza. A módszer már bejött Észak-Amerikában, Észak-Európában és Japánban. A szennyvíz biztonságos összegyűjtésére, kezelésére és vízként való újrahasználatára vonatkozó mechanizmusokat már kipróbálták és megfelelően dokumentálták, a szennyvízelvezetésre pedig szigorú szabályozások vonatkoznak. A megfelelő előírások és a körültekintő felügyelet lehetővé teszik a már felhasznált ivóvíz újrahasznosítását.
A legelképesztőbb megoldással az Egyesült Arab Emírségek kísérletezik, a jéghegyek vontatásának lehetőségeit vizsgálják. A legnagyobb kihívás itt az, hogy egy jéghegyet egy 10 ezer kilométeres, délre tartó vontatás során egyben megtartsanak.
Ha kíváncsi vagy, mennyi ivóvizet használsz naponta, nézd meg ide kattintva!
Forrás: Világgazdaság
