A mesterséges intelligencia (MI) térhódítása forradalmasítja a mindennapjainkat, de az ugrásszerű technológiai fejlődés mögött aggasztó környezeti terhelés húzódik meg. Az ENSZ legfrissebb jelentése arra figyelmeztet, hogy az MI környezeti hatásai már nemcsak az üvegházhatású gázok kibocsátásában mérhetők, hanem a bolygó vízkészleteit és földterületeit is soha nem látott mértékben veszélyeztetik.
A karbonlábnyomon túl
A mesterséges intelligencia technológiáját működtető globális infrastruktúra, vagyis az adatközpontok hálózata 2030-ra évente akár 945 terawattóra villamos energiát is felemészthet. Ez az elképesztő mennyiség majdnem a háromszorosa Pakisztán, Banglades és Nigéria – összesen több mint 650 millió ember otthonául szolgáló országok – együttes éves áramfogyasztásának.
A hatalmas energiaigény azonban csupán a jéghegy csúcsa. Az ENSZ Egyetem (UNU) legújabb tanulmánya rávilágít, hogy a figyelem eddig szinte kizárólag a karbonlábnyomra irányult, miközben az áramtermeléshez és a szerverek hűtéséhez gigantikus víz- és területigény is társul. A kutatók becslései szerint az MI-hez köthető vízfogyasztás az évtized végére 1,3 milliárd ember alapvető éves ivóvízszükségletét is elérheti, miközben a területigény meghaladhatja a 14 500 négyzetkilométert.
A mindennapi használat problémája
Gyakran a hatalmas nyelvi modellek betanítását okolják a környezeti terhelésért, ám a tanulmányból kiderült, hogy valójában a mindennapi használat adja a teljes energiafogyasztás 80-90 százalékát. Egyetlen népszerű MI-szolgáltatás naponta mintegy 2,5 milliárd kérést dolgoz fel, ami évente több száz gigawattóra villamosenergiát használ. Ráadásul nem mindegy a feladat típusa sem. Egy mesterséges intelligencia által generált kép létrehozása akár ezerszer több energiát igényelhet, mint egy egyszerű szöveges válasz elkészítése, a videógenerálás pedig még ennél is több erőforrást emészt fel.
A hatékonyság növelése önmagában nem oldja meg a válságot. A jelentés rávilágít a „visszapattanó-hatásra” (rebound effect), azaz ahogy a technológia egyre olcsóbbá és gyorsabbá válik, még több felhasználót vonz, ami végső soron tovább növeli az összfogyasztást. Ráadásul a zöldnek hitt megoldások is rejthetnek csapdákat: a megújuló energiaforrásokra való átállás bizonyos esetekben ugyan csökkentheti a szén-dioxid-kibocsátását, azonban egyúttal növelheti a területigényt és vízfogyasztást. Ez a vízhiánnyal küzdő régiókban kifejezetten veszélyes lehet.
Az e-hulladék egyenlőtlen terhe
Az MI előnyeit az egész világ élvezi, a környezeti árat azonban lokálisan fizetjük meg. Egyes országokban a szerverparkok már most is súlyosan leterhelik a helyi áramhálózatokat, míg máshol az aszályok idején is elszívják a lakosság elől a vízkészleteket.
Ehhez adódik a rohamosan növekvő elektronikai hulladék problémája is. Az előrejelzések szerint az MI-infrastruktúra 2030-ra évente mintegy 2,5 millió tonna e-hulladékot fog termelni. Ennek a tehernek a túlnyomó része várhatóan az alacsonyabb jövedelmű országokra hárul majd, ahol hiányoznak a biztonságos újrahasznosításhoz szükséges technológiák. Mindeközben a hardverekhez nélkülözhetetlen ritkaföldfémek bányászata súlyos környezetpusztítással jár a kitermelő országokban.
A digitális és környezeti szakadék eközben egyre mélyül. A jelentés szerint a specializált MI-számítási kapacitás több mint 90 százaléka mindössze két ország – az Egyesült Államok és Kína – kezében összpontosul, miközben 150 nemzet érdemi hazai infrastruktúra nélkül maradt. Így rengeteg ország csak az e-hulladékot és a környezeti károkat szenvedi el, anélkül, hogy a technológiai alapú gazdasági növekedésből érdemben részesülne.
Tudatos MI-használat
A riasztó adatok ellenére az UNU kutatói hangsúlyozzák: a jelentés nem a mesterséges intelligencia ellen szól. Sokkal inkább egy azonnali cselekvésre felszólító iránymutatás, amely egy „felelős MI-ökoszisztéma” kialakítását sürgeti.
A kormányoknak sürgősen integrálniuk kell a mesterséges intelligencia infrastruktúráját az országos víz- és energiastratégiákba, a technológiai cégeknek pedig hardverszinten kell csökkenteniük a rendszereik pazarlását. Ám a folyamat végén a felhasználóknak is mérlegelniük kell: tudatos döntéssé kell válnia annak, hogy egy mindennapi feladathoz mikor és milyen MI-alkalmazást veszünk igénybe. A bolygó erőforrásai ugyanis végesek.
Forrás: ENSZ
