Körkép a körkörös gazdaságokról

Written by

Körkép a körkörös gazdaságokról

Elgondolkodtató, home_slider| Views: 580

A lineáris gazdaságról körkörös gazdaságra való átállás mint fontos célkitűzés szerepel az Európai Unió stratégiájában. Az EU-nak határozott elképzelése van arról, hogy a következő évtizedekben milyen téren és milyen mértékben kell változtatniuk gyakorlataikon az egyes tagországoknak. Az első határidő – 2020 – már a nyakunkon is van.  De pontosan mit jelent ez a fogalom? Miért ilyen nagy a jelentősége, és milyen hatást gyakorol mind globálisan mind hazai szinten? Illetve hogyan kapcsolódik mindehhez Hollandia?

Először is: miért körkörös, és miért gazdaság?

Első hallásra is sejthető, de valóban a körkörös jelző egy – az eddig alkalmazott – gazdasági rendszertől gyökeresen eltérő elmélet, sőt szemléletmód. A jelenleg működő gazdasági szerkezet lineáris, azaz a nyersanyagok kitermelését követően a termékeket legyártják, a fogyasztók használják őket, majd miután nincs rájuk többé szükség, értéküket vesztik és végül hulladékká válnak, amelyet aztán számos módon lehet kezelni.

Ezzel szemben a körkörös gazdasági szemlélet elsődleges célja és legfőbb előnye, hogy az erőforrásokat bent tartja a gazdasági ciklusban, így a hulladék keletkezését szinte teljes egészében kizárja. Ez a megközelítés nem csupán a már használhatatlanná vált termékek újrahasznosítását teszi lehetővé, de szükségessé teszi az egész termelési folyamat újragondolását, hogy egyáltalán ne keletkezzen hulladék. Ezáltal az „újra” válik a fő irányadó fogalommá. A már bevett újrahasznosítás gyakorlata és az upcycling (amelyről korábbi cikkünkben bővebben is írtunk), valamint az újrahasználat szemlélete, amihez szorosan kapcsolódik a javítás, közös használat, csere-, illetve kölcsönzés kultúrájának kialakulása és elterjedése, valamint az újragyártás folyamata.

Mennyi szemetet termelünk Európában?

A hulladék minél komolyabb mértékű csökkentése valóban létszükséglet, amit az Európai Uniós statisztikái is alátámasztanak. Ezek szerint csak az EU-ban több mint 2,5 milliárd tonna hulladék termelődik évente, amelyből csupán valamivel több, mint 200 millió tonna felhasznált erőforrást vonnak vissza a gazdaságba. Részben ezen gazdasági aktivitások miatt az Európai Bizottság már 2014-ben elkészítette, majd 2015-ben el is fogadta a körkörös gazdaság megvalósítását célzó intézkedéscsomagot, amely az ún. zero waste vagyis nulla hulladék elvével párosul.

Ennek lényege, hogy különféle lépésekkel, de a hulladéktermelés minimalizálása (pl. a műanyagnak csak indokolt esetben való használata), vagy hulladéklerakás csökkentése és ezzel egyidejűleg az újrahasznosítás fokozása révén közelít a körkörös gazdaság eléréséhez. Számos ezekhez hasonló további cselekvés és elgondolás felsorolható, ami mutatja, hogy milyen komplex, sok gazdasági területet – és szereplőt érintő kérdésről van szó.

Követendő példák körkörös gazdaságokra

Az Európai Unió közössége kiváló közeget biztosít a körkörös gazdaság megfelelő gyakorlati megvalósításhoz. Ennek bizonyítéka, hogy a körkörös gazdaság elérésében élen járó nemzetek többsége európai, köztük a cél elérésében zászlóshajónak számító Hollandia. 2016-ban jelentették be, hogy elkötelezettségük jeleként vállalást tesznek arra, hogy 2050-re körkörössé alakítják gazdaságukat. A megállapodásban három irányadó alapelvet határoztak meg.

Egyrészt már a termékek és a gyártási folyamatok tervezésénél figyelmet fordítanak arra, hogy az árucikkek élettartama hosszabb legyen, az elhasználódott termékek újrahasznosíthatók legyenek, illetve az elkészült eszközökhöz felhasznált nyersanyagok azokból újra kinyerhetők legyenek, ezáltal pedig alapvetően és radikálisan csökkentsék az új nyersanyagok, erőforrások kitermelését. Másrészt a termékek tudatos használatával (állapotmegóvással és szükség esetén javítással) meghosszabbítják azok életciklusát, így kevesebb új terméket kell gyártani. Végül pedig céljuk az újrahasznosítás- és használat hatékonyabbá tétele, azaz hogy már nyersanyagnak is újrahasznosított anyagokat használjanak fel.

Ezeknek az alapelveknek a megvalósítására jó példa a hatalmas mennyiségben termelődő kávézacc felhasználása vagy az az étteremlánc, amely a környékbeli élelmiszerüzletekből vásárolja fel a többletmennyiség miatt megmaradt alapanyagokat, majd ezeket felhasználva készítik el menüit. Említhető még az a conscious azaz „tudatos” hotellánc is, amely minden lehetséges módon a fenntarthatóságra törekszik; az épület energiatakarékos, passzívház-szerű kialakításán túl a helyben termesztett élelmiszernövényeken és újrahasznosított anyagokból készült berendezésen át egészen a személyzet redizájn öltözetéig.

De a fenti néhány példán túl is számtalan kezdeményezés bizonyítja, hogy a körkörös életforma megvalósítása – ha nem is egy az egyben, de lépésről lépésre, a megannyi ötletet eltérő területen felhasználva – igenis reális vállalkozás, méghozzá nem csupán egyéni szinten, de gazdasági szinten is.

Hollandia mellett természetesen jó pár másik nemzet is jeleskedik a gyakorlati megvalósításban. Ilyen Finnország, amely szintén élvonalbeli a koncepció megvalósításában. Ezt bizonyítandó Hollandiára rálicitáltak, és már 2025-re tervezik az átállást. Ennek eléréséhez egy ütemtervet is megalkottak, a Sitra (a Finn Innovációs Alap) keretében.

Jó példaként érdemes még megemlíteni Ontariót, amely az egyik kivétel a főként európai nemzeteket által betöltött listákon, Skóciát, valamint – elsőre talán meglepésnek tűnő – Japánt. A szigetország amúgy igencsak fogyasztói társadalomra épülő gazdaságában bámulatos mértékű az újrahasznosítás aránya. A területi adottságok a magas népsűrűséggel együtt egyfajta korlátként is szolgálnak, így kulcsfontosságú számukra a hulladékkezelés kérdése. Emellett a szűkös erőforráskeretek is szükségessé tették, hogy a rendelkezésre álló nyersanyagokat a lehető legjobban hasznosítsák. Végül, de nem utolsó sorban a történelmi-kulturális háttér befolyásolja az üzleti kultúrát is, így az együttműködés szerves részét képezi a gazdaság átfogó szemléletének.

Persze a nemzeti szintű lépések mellett városi és regionális szintű tevékenységek is egyre elterjedtebbek. Mi sem bizonyítja jobban, mint hogy egyrészt külön szövetség alakult a fenntarthatósági célú összefogásukra (ez az ACR), de külön elismerést is létrehoztak a fenntarthatósági szempontok szerint kiemelkedően fejlesztő városok számára. A Eurocities ez évben Ljubljanában tartotta nemzetközi konferenciáját, ahol München, Brüsszel és Göteborg nyerték el a legfontosabb elismeréseket.

Sőt mi több, a vállalkozások is összefogtak a fenntartható üzleti működésért. Az, hogy az üzleti élet szereplőit is érdekeltté tegyék a fenntarthatóság kérdésében, elengedhetetlen, hiszen szerepvállalásuk a teljes gazdasági rendszert – mind nemzeti, mind globális szinten – befolyásolja. Ezért jó hír, hogy már évekkel ezelőtt elkezdtek foglalkozni azzal, hogy milyen gazdasági előnyökkel jár az átállás. Már 2014-ben kiderült, hogy a nyersanyagok újrafelhasználása nem csak hosszabb távon sokszorosan hatékonyabbá tenné a gazdaságot, de számos új munkahelyet is teremtene.

De hogy áll Magyarország ezen a területen?

Ahogy egy idei összefoglaló is mutatja, van még mit fejlődnie hazánknak hulladék témában. Ez ugyanúgy vonatkozik a hulladék keletkezésének csökkentésére, mint kezelésére. A legfrissebb adatok alapján az éves magyar hulladéktermelés bőven 16 millió tonna felett van, míg az erőforrások visszanyerésének aránya a teljes hulladéktermelésnek csupán tizede. Emellett a lehetséges hulladékkezelési módok közül nálunk még mindig az ártalmatlanítás a leggyakoribb. Az Unió által meghatározott keretszámok teljesítésével nem állunk túl jól, amit többek között az is mutat, hogy az újrafeldolgozás aránya 25% körüli, amit elvileg 2020-ig meg kellene dupláznunk.

Azonban a keretszámok teljesítésén túl is léteznek már kezdeményezések, mégpedig nagy számban. Szerencsére temérdek vállalkozás, főként startup próbál megoldást találni, és igen jó eredménnyel; mind technológiai, mind gyártási, illetve a divatipar területén jelentős – sok esetben nemzetközi szintű – eredményeket értek el a fejlesztők. Legyen szó okos térkövek telepítéséről, fenntartható divatról és redizájnról, vagy pedig biológiailag lebomló anyagokról, amit re-poharakhoz vagy akár 3D nyomtatáshoz is lehet használni. Esetleg olyan innovatív logisztikai rendszerről, amely azt optimalizálja, hogyan juthatnak vissza az elhasznált vagy hulladékká vált termékek, alkatrészek, illetve anyagok a gyártóhoz, ráadásul költséghatékony módon.

A fentiek alapján elmondható, hogy bár még nem értük el a körkörös, fenntartható gazdaság rendszerszintű megvalósítását, azonban számos olyan kezdeményezés és területi megoldás létezik – a szükséges vezetői cselekvési tervekkel együtt – amely azt mutatja, hogy kitartó és közös munkával a circular economy elmélete gyakorlatra váltható.