A víz az élet forrása. De míg a világ számos pontján természetesnek veszik a tiszta ivóvizet, máshol már most is küzdenek érte. Különösen igaz ez a Csendes-óceán kisebb atoll-szigeteire, ahol a lakosság egyetlen édesvízforrása a föld alatti készletekben rejlik. A klímaváltozás azonban egyre nagyobb veszélyt jelent ezekre a törékeny rendszerekre. A tudósok pedig versenyt futnak az idővel, hogy megoldást találjanak.
A világ legveszélyeztetettebb ivóvízkészletei
Kiribatin, a Maldív-szigeteken és más hasonló területeken az édesvíz egy vékony rétegben helyezkedik el a felszín alatt, a sós tengervíz fölött. Szerkezetéből adódóan rendkívül sérülékeny: ha túl sok vizet nyernek ki, vagy ha a tengerszint megemelkedik, a sós víz betörhet, és ihatatlanná teheti a készleteket.
A Flinders Egyetem kutatói kilenc csendes-óceáni szigeten végeztek vizsgálatokat. Arra figyelmeztettek, hogy az édesvíztartalékok kimerülése már most is kritikus szinten áll. A lakosság növekvő vízhasználata és az éghajlatváltozás hatásai miatt egyre nagyobb a veszélye annak, hogy az ivóvíz egyszerűen elfogy – mindenekelőtt pedig élvezhetetlenné válik.
Adrian Werner professzor, a kutatás vezetője szerint ezek a szigetek a világ legveszélyeztetettebb édesvízkészleteivel rendelkeznek. Ha nem lépünk időben, egész közösségek maradhatnak víz nélkül.
A vízszintes kutak: egy új reménysugár
Bár a helyzet komoly, a tudósok szerint van megoldás. A különleges kialakítású vízkivételi rendszerek, az úgynevezett vízszintes kutak (infiltrációs csatornák) segíthetnek csökkenteni a víztartó rétegek túlzott kiaknázásának kockázatát, miközben alacsonyabb sótartalmú ivóvizet biztosítanak.
Ezek a kutak másképp működnek, mint a hagyományos, függőlegesen fúrt kutak. Ahelyett, hogy egy mély aknából nyernék ki a vizet, hosszanti irányban, sekély mélységben elhelyezett csőrendszeren keresztül szűrik meg azt. Ez a módszer azért előnyös, mert így kevésbé zavarják meg az érzékeny területeket, és kisebb a valószínűsége annak, hogy a sós víz betör. A kutatás során a Flinders Egyetem szakemberei megállapították, hogy a vízszintes kutak megfelelő tervezéssel és üzemeltetéssel a fenntartható vízgazdálkodás úttörői lehetnek.
Mit hoz a jövő?
A tengerszint-emelkedés egyre nagyobb problémát jelent az óceáni szigetek számára. Az előrejelzések szerint 2050-re a globális tengerszint akár 25 centiméterrel is megemelkedhet, ami még tovább növeli az édesvíz elsavasodásának veszélyét.
Ezek a változások azonban nemcsak a kis szigetállamokat érintik, hanem a világ számos pontján küzdenek az édes és a sós víz keveredésével, például Floridában, Bangladesben és a Földközi-tenger térségében is. Werner professzor szerint a vízszintes kutak és az infiltrációs csatornák nemcsak a csendes-óceáni szigetlakók számára nyújthatnak segítséget, hanem más, hasonló kihívásokkal küzdő régiókban is bevethetők a jövőben.
A fenntartható vízgazdálkodás kulcsa
Ahhoz, hogy a világ sikeresen kezelje az édesvízhiány problémáját, különböző innovatív megoldások együttes alkalmazására van szükség, például:
- Hatékonyabb vízmegőrzési technológiák bevezetése.
- A vízkivételi rendszerek modernizálása.
- Az ivóvízveszteségek csökkentése (pl. szivárgások megszüntetésével).
- Alternatív vízforrások, például az esővíz gyűjtésének és újrahasznosításának támogatása.
A csendes-óceáni kutatás tanulsága az, hogy időben kell cselekednünk. Ha nem fordítunk elég figyelmet a fenntartható vízgazdálkodásra, hamarosan nemcsak a kis szigeteken, hanem a világ számos pontján szembesülhetünk azzal, hogy a víz valóban értékesebb lesz, mint az arany.
Forrás: ScienceDaily
