A trópusi esőerdőket hagyományosan a bolygó tüdőjeként és globális szén-dioxid-elnyelőként tartjuk számon. Évtizedek óta fennálló konszenzus szerint ezek a zöld óriások több szén-dioxidot képesek megkötni a légkörből növekedésük során, mint amennyit elpusztulásuk és korhadásuk során kibocsátanak. Most azonban a Nature folyóiratban frissen publikált kutatási eredmények megkérdőjelezték ezt a feltételezést. A queenslandi trópusi esőerdők fái a világon elsőként szén-dioxid-elnyelőből nettó kibocsátásforrássá váltak, ami a tudományos közösség szerint az egész Föld éghajlatára nézve aggasztó fejlemény.
A fordulat magyarázata
A Western Sydney Egyetem kutatója, Dr. Hannah Carle vezetésével készült elemzés feltárta, hogy ez a kritikus átmenet körülbelül huszonöt évvel ezelőtt kezdődött az egyre szélsőségesebb hőmérsékletek és a gyakoribb, szárazabb időjárási körülmények hatására. A kutatás, amely a fák fatörzseire és ágaira vonatkozó adatokat vizsgálta, egyértelmű eltolódást mutatott ki a szén-dioxid-egyensúlyban.
A magyarázat ijesztően egyszerű. Az erdőkben több fa pusztul el, mint amennyi új hajtás nő és éri el a szénmegkötéshez szükséges kort és méretet. Carle rámutatott, hogy ez a trópusi erdő az első, ahol ilyen drámai változás figyelhető meg. Azt is kifejtette, hogy Ausztrália nedves trópusai valamivel melegebb és szárazabb éghajlati övezetbe esnek, mint más kontinensek trópusi területei, ezért ez a terület mintaként szolgálhat arra, milyen változások várhatók a világ más részein található erdőkben.
Példaértékű adatsor, aggasztó eredmények
A felfedezés jelentőségét tovább erősíti, hogy nem rövid távú anomálián, hanem egyedülálló, közel ötven évre visszanyúló erdészeti adatsoron alapul. A queenslandi 20 erdőterületen található, mintegy 11.000 fát nyomon követő feljegyzések 1971-ig visszamenőleg dokumentálják az erdődinamikát. Ennek köszönhetően a kutatók egyértelműen tudják azonosítani az elmozdulás időpontját. Az eredmények (melyek szerint a növekvő CO₂-koncentrációval az erdők is több szenet tárolnak) szembesítik az elméleti modellt a valósággal. Ez az empirikus, adatalapú igazolás adja meg a tanulmány súlyát és hitelességét.
Globális szinten az erdők szénelnyelési aránya az elmúlt két-három évtizedben meglehetősen stabilnak bizonyult. Számos klímamodell és politikai stratégia feltételezte, hogy ez a trend folytatódik.
Amennyiben az ausztráliaihoz hasonló eltolódás a világ más trópusi esőerdőiben is megfigyelhetővé válna, a klíma-előrejelzések drámai módon alábecsülhetik a globális felmelegedés jövőbeli mértékét. Ez a forgatókönyv aggodalomra ad okot. A Föld legnagyobb szárazföldi szénelnyelő rendszerének gyengülése felgyorsíthatja az üvegházhatású gázok légköri koncentrációjának növekedését.
Új nézőpontra van szükség?
A tanulmány hatással lehet a globális klímamodellekre, a szén-dioxid-kibocsátási költségvetésekre és az éghajlatpolitikára egyaránt. Habár a queenslandi erdők továbbra is elnyelik a CO₂-t, nettó kibocsátóként már nem képesek ellensúlyozni az emberi eredetű kibocsátásokat, ami igencsak megnehezíti a globális klímavédelmi célok elérését.
Ez az eltolódás még gyorsabb és radikálisabb átállást tesz szükségessé a fosszilis tüzelőanyagokról. Adrienne Nicotra professzor, az Ausztrál Nemzeti Egyetem kutatója ugyanakkor azt hangsúlyozta, egyelőre nem egyértelmű, hogy Ausztrália trópusi erdei valóban előhírnökei-e a világ többi trópusi erdőjében várható változásoknak, ezért további kutatásokra van szükség. Az aggodalom azonban megalapozott, mivel más ausztráliai erdőtípusokban is megfigyelhetők hasonló stresszreakciók.
Az a feltételezés, hogy a természet képes lépést tartani a növekvő terheléssel, veszélyesen tévesnek bizonyulhat. A tudományos adatok kézzelfogható bizonyítékot szolgáltatnak arra, hogy a bolygó kritikus fontosságú rendszerei egyre nehezebben tudnak megbirkózni a szélsőséges időjárási körülményekkel. Az emberiségnek most minden eddiginél sürgősebben kell cselekednie a kibocsátások drasztikus csökkentése érdekében, mielőtt a világ többi trópusi erdeje is átlépi ezt a kritikus küszöböt, és végleg megváltoztatja a globális klímastabilitás egyensúlyát.
Forrás: The Guardian
