Written by

Zöld hősök 3. rész

Arcok, Elgondolkodtató, home_slider| Views: 133

Gerald Durrell – aki „megfertőzte” a világot az állatok szeretetével

 

Zöld hősök címszó alatt futó sorozatunkban olyan ismert emberek példáit mutatjuk be nektek, akik maradandót alkottak a környezetvédelem terén. Mostani portrénkban Gerald Durrell brit zoológust, írót ismerhetitek meg alaposabban, aki egész generációk szívéhez hozta és hozza közelebb a mai napig az állatok világát.

 

Gerald Malcolm Durrell 1925. január 7-én született Indiában, Dzsamsedpurban. Édesapja korai elvesztése után a család előbb visszaköltözött Angliába, majd Korfu felé vették az irányt. Ez az utazás és a görög szigeten töltött négy év alapvetően meghatározta az akkor mindössze tíz éves Gerry életét. Ettől kezdve minden álma és tette egyetlen cél, az állatok felé mutatott. Minden állatfajra képes volt szeretettel nézni, egész csigakolóniát tartott a szobájában – családja legnagyobb örömére –, de a tapírtól kezdve a skorpión keresztül egészen a különböző kígyókig, bármilyen állattal barátságot tudott kötni.

A második világháború után dolgozott állatkereskedésben és állatkertben is, de igazi hivatásának a fajok megmentését tekintette. Huszonegyedik születésnapjára jelentős összeget örökölt, amit gyakorlatilag teljes egészében ennek a célnak szentelt: állatgyűjtő expedíciókat szervezett többek között Kamerun, Paraguay, Argentína, Mexikó és Madagaszkár vadonjaiba, majd 1959-ben Jersey-ben megnyitotta a saját állatkertjét.

 

Durrell állatgyűjtési és állattartási elképzelései forradalmian új nézeteket tükröztek: csakis a legjobb minőségű ellátást volt hajlandó állatainak biztosítani, és soha nem kizárólag a ritka állatfajokat kereste, hanem mindegyiket egyformán kívánta védelmezni és bemutatni.

Alapítványt is létrehozott a veszélyeztetett állatok fogságban való tenyésztésére: úgy gondolta, hogy az állatkerteknek az állatvédelemben, azon belül is a fogságban tenyésztésben kell az igazi küldetését keresni. Emellett célként tűzte ki az egyes fajok eredeti élőhelyének megőrzését, hogy a fogságban tenyésztett állatokat idővel visszatelepíthessék a számukra ideális környezetbe.

Igazán nagy hatást az állatvédelemre ugyanakkor mégis a könyvei révén gyakorolt. Noha a könyvírással eleinte csupán pénzt akart teremteni állatmentő akcióira, a könyvek hatalmas sikert értek el, és fiatalok számos generációját tették kíváncsivá és érzékennyé az egyes állatfajok iránt.

Első könyve, a Családom és egyéb állatfajták 1956-ban jelent meg, azóta húsznál több könyve jelent meg magyarul is – Réber László felejthetetlen grafikáival.

A humoros regények bepillantást engednek a Durrell család életébe, akik napról napra újabb állatfajokkal kénytelenek megosztani lakásukat a kis Gerry gyűjtőszenvedélyének köszönhetően. Például skorpiókkal, mint ahogy ebben a mulatságos részletben is olvashatjuk:

„Nagyon megszerettem ezeket a skorpiókat. Úgy találtam, hogy kellemes, szerény jószágok, és általában véve megnyerő szokásaik vannak. Ha az ember nem követett el butaságot vagy ügyetlenséget (például nem nyúlt hozzájuk), a skorpiók tisztelettudóan viselkedtek, s egyetlen vágyuk volt odébb állni és minél hamarabb eltűnni. Bizonyára nagyon terhükre lehettem, mert állandóan újabb vakolatdarabkákat feszegettem le, hogy megfigyelhessem, vagy elfogtam, és lekvárosüvegekben sétáltattam őket, és lábaik mozgását szemléltem. (…)

Nos, én mindmáig állítom, hogy a nőstény skorpió nem akart semmi rosszat. Izgatott volt és némileg bosszús, hogy ennyi időre bezárták egy gyufaskatulyába, és megragadta az első adódó alkalmat a menekülésre. Villámgyorsan kiemelkedett a dobozból, és végigfutott Larry keze fején. Ott megpihent, kicsit tanakodott, hogy mit is tegyen, fullánkját tettre készen a magasba görbítve. Larry megérezte karmainak mozgását, és lenézett, hogy mi lehet az. Ettől fogva a dolgok egyre jobban összezavarodtak.

– Már megint ez a nyavalyás kölyök! – üvöltött Larry.

– Vigyázz! Vigyázz! Jönnek! – visított Margo.

– Az a nyavalyás kölyök… ebben a házban minden gyufaskatulya életveszélyes!

Roger meg én ezek után a domboldalon töltöttük a délutánt, mert úgy gondoltam, jó lesz, ha a család pihen egyet, mielőtt viszontlát.” (részlet a Családom és egyéb állatfajták című regényből)

Néhány további idézet Gerald Durrell-től:

 

  • „Mintha egy nagy előadás látványos díszlete volna az őserdő, a színdarab egyetlen mondanivalója pedig, hogy milyen törpe és jelentéktelen valójában az ember, és milyen bonyolult és gyönyörű a világ, amelyben él.”
  • „Az állatok nagy, jogfosztott, néma többség, amely csak a mi segítségünkkel maradhat fenn.”
  • „A kenu aljában ott hevert egy edénykében az a kétéltű, amely oly tökéletessé varázsolta esténket. Minden percben odasandítottunk felé és elmosolyodtunk örömünkben. Fogtunk egy hihetetlenül csúf varangyot: ilyen apró örömök teszik az állatgyűjtő életét teljessé.” (részlet a Kalandorok az őserdőben című regényből)

  • „A világ különleges és bonyolult, akárcsak a pók hálója. Ha megérinted egy fonalát, remegése végigfut az összes többi szálon. Mi nemcsak megérintjük a hálót, hanem bele is szakítunk.”
  • „Végre, végeérhetetlennek tűnő küzdelem után kibogoztam a madzagot a tarisznya nyakánál, és óvatosan kinyitottam. A mélyéről finom kis szürke arc bámult rám, hatalmas fülei legyezőszerűen összecsukva oldalt a fejéhez simultak, és óriási, aranyszínű szemei olyan döbbent iszonnyal meredtek rám, mint amikor egy idős vénkisasszony a fürdőszobaszekrényben egy férfit talál.” (részlet az Állatkert a poggyászomban című regényből)

  • „A világ tele van válaszra váró csodálatos talányokkal. (…) Hogyan nő egy szilvamag nagyságú makk húszméteres fává, amelyen ráadásul ötven különböző állatfaj él. Vagy, hogy hová repülnek télen a madarak. Hogyan úsznak a halak. Milliónyi hasonló kérdés van, és utazás közben választ kapunk jó néhányra. Szóval hegyezzétek a fületeket, tartsátok nyitva a szemeteket, használjátok az orrotokat, nyelveteket, ujjatokat, hogy minden érdekeset és újat meglássatok, megszimatoljatok, megízleljetek és meg is fogjatok.”
  • „Ez a gyerek nem normális, csigákat hord a zsebében!” – Lawrence Durrell, 1931 körül

 

Források: https://www.durrell.org/; http://wildlife.durrell.org/; https://fidelio.hu/konyv/13-kedvenc-gerald-durrell-idezetunk-3043.html##