Written by

Az igazi verseny: karbonsemlegesség 2050-ig. Elvárások és tettek.

Hírek, home_slider| Views: 739

Éghajlatváltozás, globális felmelegedés, energiahatékonyság, levegőszennyezés. Mind olyan fogalmak, amelyek egyre gyakrabban hangzanak el napjainkban, főként a környezetvédelem kontextusában. A karbonsemlegesség egy olyan kifejezés, ami különösen felkapottá vált az utóbbi időben. De mit is jelent ez pontosan?

Fókuszban a szén-dioxid

Hosszú távú cél a szén-dioxid kibocsátás csökkentése, amely kiegészül az egyensúlyba hozásra és semlegesítésre való törekvésekkel is annak érdekében, hogy a légkörből minél nagyobb arányban kivonódhasson a káros anyag. Tehát a karbonsemlegesség azt az állapotot jelöli, amikor a kibocsátott szén-dioxid és a légkörből kivont, szénelnyerőkben tárolt szén-dioxid mennyisége egyensúlyba kerül.

A természetes szénelnyelők, mint az erdők, a talaj és az óceánok nagyjából 9,5 és 11 Gt közötti szén-dioxidot vonnak ki a légkörből évente, ezzel szemben az éves szén-dioxid kibocsátás már 2019-ben 38 Gt volt világszinten. Nem könnyíti a helyzetet, hogy a mesterséges szénelnyelők nem képesek akkora mértékű szén kivonásra a légkörből, amely elég lenne a globális felmelegedés elleni küzdelemhez. Itt jön képbe a klímasemlegesség: ez amiatt is fontos, mert a szénmennyiség, amit a természetes szénelnyelők tárolnak, az erdőtüzekkel, fakitermeléssel és a földhasználattal a légkörbe kerül, tehát a szén-dioxid kibocsátás csökkentése esszenciális.

A megújuló energia és az energiahatékonyság szintén jó módszer a karbonsemlegesség elérésére, mert így az egyik ágazatban keletkező kibocsátások ellensúlyozva lesznek máshol. Viszont az alacsony szén-dioxid kibocsátású technológiákba invesztálás sem utolsó alternatíva.

A probléma kezelése érdekében az európai zöld megállapodás volt az első olyan dokumentum, amely deklarálta a klímasemlegességet, mint megvalósítandó célt 2050-ig.

Lépésenként a szén-dioxid csökkentés felé

A Fit for 55 jogszabálycsomag, amelyet az Európai Bizottság 2021 nyarán javasolt, célként jelölte meg az 55%-os kibocsátás csökkentést 2030-ig. Ennek értelmében az éghajlat- és energiaszabályokat is felülvizsgálják, de többek között a kibocsátás-kereskedelem, valamint a megújuló energia és az energiahatékonyság is górcső alá kerülnek.

Az Európai Parlament a 2021-es évben szintén új uniós klímarendeletet fogadott el, így a 2030-ra és 2050-re kitűzött célok kötelező érvénnyel bírnak. De melyek is ezek a célok?

A terv szerint az EU a 2050-es évet követően már sokkal kevesebb negatív kibocsátással fog rendelkezni és a rendelet eredményeképpen olyan változásokra számíthatunk, mint a tisztább levegő, talaj és víz, felújított lakások és kisebb energiaszámlák. Emellett számolhatunk kevesebb hulladékkal, egészségesebb ételekkel és jobb egészségi állapottal mind a mostani, mind az eljövendő generációk számára. Mindezt a jogi szabályozásnak köszönhetően, ami a klímarendelet könnyebb átültetését segíti országos szinteken, hiszen elvitathatatlan a tény, hogy az egyéni cselekvés fontos szerepet játszik a zöldülésben, de ennek szabályozási háttere és intézményesített rendszere ugyancsak kihagyhatatlan lépés az oda vezető úton.

Nem elhanyagolható annak a ténye sem, hogy megújuló energia és az energiahatékonysággal foglalkozó területek mind segítenek az új munkahelyek létrehozásában és munkalehetőségek biztosításában.

A körforgásos gazdaság bővíti a kört, hiszen ez is az európai zöld megállapodás egyik fő alkotórésze. Ennek megfelelően a fenntartható termékek Unióba való bevezetése, a tudatosság növelése a fogyasztói magatartások terén és a hulladékkeletkezés menedzselése mind a fő sarokpontok közé tartoznak. Mivel nagyrészt az élelmiszertermelés is szerepet játszik az üvegházhatás kialakulásában, a fenntartható termelés érdekében hozott intézkedések, mint például a gazdák segítése és az egészséges élelmiszerek szolgáltatása szintén napirendre került. Ezt a „termelőtől az asztalig” stratégia segíti.

Végül, de nem utolsósorban a biodiverzitás megőrzése is kapott egy 2030-ig teljesítendő vállalást. A biológiai sokféleség a különböző állatfajok kihalásával egyre inkább csökkenő tendenciát mutat, így még égetőbb kérdés a természetvédelem és az ökoszisztéma visszaállítása, de legalábbis a rohamos negatív irányú változás megállítása.

A szén-dioxid kibocsátás káros hatásainak csökkentésében azonban az erdőgazdálkodás és az erdővédelem jelenti az egyik leghatásosabb eszközt, így minden ilyen jellegű cselekvés pozitív vetületet ad a távlati, jövőbeli kilátásoknak.

A közelebbi jövő: 2030

A legfrissebb vállalás az Európai Unió részéről a Bizottság „Városok” elnevezésű programja, amelyben 100 uniós tagállam városa vesz részt azzal a céllal, hogy 2030-ig klímasemlegessé és intelligenssé transzformálódjanak. A projekt keretében a városok kutatási és innovációs ökoszisztémákként fognak működni, amelyek segítik más városok ilyen jellegű átalakulását is. A kiválasztott résztvevők konkrét megállapodásokat dolgoznak majd ki arra vonatkozóan, hogyan kezeljék a hulladékgazdálkodásukat, a közlekedési rendszereket, az energia ágazatra, illetve az épületekre kiterjedő klímasemlegességet érintő koncepciókat. Természetesen a lakosság, a magánszektor és különböző szervezetek együttműködésével, így kialakulhat egy kötelezettségvállalással összhangban lévő párbeszéd az állampolgárok és az intézmények között. Érdekes adalék, hogy országunkból három város is kiválasztásra került a programhoz: Budapest, Miskolc és Pécs.

Források: europarl.europa.eu, europarl.europa.eu 2, ec.europa.eu