A 2025-ös év sokak számára ígéretesnek látszott. A tudományos konszenzus szerint ez lett volna az utolsó év, amikor a globális üvegházhatású gázkibocsátás még tetőzhetett volna anélkül, hogy végleg elveszítsük az esélyt a 1.5 Celsius-fokos felmelegedési küszöb alatt maradásra. A rendelkezésre álló adatok azonban azt mutatták, hogy nem lassítottunk, sőt, újabb kibocsátási rekordokat állítottunk fel. Myles Allen, az Oxfordi Egyetem klímakutatója szerint az előttünk álló évtizedekben nagyságrendileg ezermilliárd tonnányi szén-dioxidot kellene kivonnunk a légkörből ahhoz, hogy stabilizálni tudjuk a klímát. És mivel a hagyományos megoldások kapacitásai korlátozottak, a figyelem egyre inkább a természet és a technológia szokatlan együttműködése felé fordul.
Szokatlan szén-dioxid elnyelők
Az egyik legizgalmasabb fejlesztési terület Izland kopár lávamezőin található. Itt üzemel ugyanis az Orca és a Mammoth nevű létesítmény, amelyek óriási ventilátorokkal szippantják be a levegőt, majd a kivont szén-dioxidot vízzel keverve egy kilométeres mélységbe injektálják. A célpont a bazaltos kőzet, amely a természetes mineralizációnak köszönhetően alig néhány év alatt kővé dermeszti a gázt. Ez a technológia, bár jelenleg igencsak költséges, a Föld hatalmas vulkáni kérgét kihasználva gyakorlatilag korlátlan tárolókapacitást kínálna.
Hasonlóan ígéretes tervekkel álltak elő kínai mérnökök is, akik a Jiangsu tartomány elhagyatott sóbányáit alakítanák át szén-dioxid-széfekké. A hatalmas, akár 80 olimpiai úszómedence méretű föld alatti csarnokok képesek lennének befogadni a környező iparvidék kibocsátásának jelentős részét. Így Kína lezárt sóbányái több mint 15 millió autó éves kibocsátását nyelhetnék el!
Mindennapi élet, egy kicsit másképp
New York egyes bárjaiban már kóstolhatunk olyan vodkát, amely közvetlenül a légkörből kivont szén-dioxidból és vízből készül, elektrolízis segítségével. Természetesen egy-egy koktél elfogyasztása nem menti meg a bolygónkat, az ilyen típusú szén-dioxid-felhasználás azonban rávilágít arra, hogy a káros gáz értékes nyersanyagként is kezelhető.
Ez a gondolkodásmód lassan a városi építészetben is megjelenik. A cementgyártás felelős a globális kibocsátás mintegy 8 százalékáért, ám az új generációs „szén-negatív” betonok már a kötési folyamat során megkötik a gázt, évszázadokra elzárva azt a falakba. Ezt egészítik ki az olyan „élő” festékek, amelyek fotoszintetizáló algákat vagy sivatagi baktériumokat tartalmaznak. Ezek a bevonatok amellett, hogy esztétikusak, lélegző organizmusként folyamatosan tisztítják a városok levegőjét.
A tengeri óriások öröksége
A technológiai bravúrok mellett érdemes felidézni a természet legősibb módszereit is. A bálnák óriási méretük és hosszú életük miatt a tengerek egyik legnagyobb karbonraktárai. Egyetlen állat teteme, amikor elpusztulva a mélytengeri üledékbe süllyed, évezredekre vonja ki a szenet a körforgásból. Mindemellett a bálnák ürüléke tápanyagként szolgál a fitoplanktonok számára, amelyek a légköri szén-dioxid egyik leghatékonyabb természetes ellenségei az óceánokban.
A megoldás tehát nem egyetlen csodafegyverben rejlik. A szakértők szerint már nincs lehetőségünk válogatni a módszerek között: minden gramm szén-dioxid számít, amit kővé, vodkává, algává vagy akár valami egészen szokatlan dologgá tudunk varázsolni.
Forrás: Science Focus
