Written by

Zöld hősök 1. rész

Arcok, home_slider| Views: 2096

Jane Goodall – a csimpánzok barátja

 

Zöld hősök címszó alatt futó sorozatunkban olyan ismert emberek példáit mutatjuk be nektek, akik a környezetvédelem terén alkottak maradandót. Az első ikonunk, akiről olvashattok, nem más, mint Jane Goodall biológus és etológus, aki ma világszerte az állatvédelem első számú hiteles arca.

 

Korunk egyik legismertebb környezetvédelemmel foglalkozó szakembere, az állatvédelem nagy ikonja, Jane Goodall idén immár 86 éves. 1934. április 3-án, Londonban látta meg a napvilágot, és gyermekkorától kezdve élénken érdeklődött a főemlősök iránt. A rajongás állítólag a kis Jane gyerekkori kedvenc plüssállatához kötődik: édesapja vásárolt neki a londoni állatkertben egy játékcsimpánzt, akit Jubilee-nek nevezett el, és noha a család aggódott, hogy félni fog tőle, a kislány mindenhová magával hurcolta. Már ekkor arról álmodozott, hogy egyszer majd valódi majmokkal foglalkozhat.

A második világháború azonban szétzilálta a családot és félbeszakította a gyerekkori álmokat. Jane titkárnőnek tanult, gépírónőként dolgozott, majd egy filmes társaságnál végzett adminisztratív munkát. Amikor 1956-ban egy barátja meghívta látogatóba a kenyai farmjukra, nem is tudta, milyen régi vágyat ébreszt fel a fiatal hölgyben. Az utazás miatt Jane otthagyta az állását, hazaköltözött és pincérnőként kezdett el dolgozni, hogy összegyűjtse a hajójegy árát. 1957 áprilisában pedig valóra válhatott az álma: végre eljutott Afrikába.

Innentől kezdve aztán valóban a véletlenek sorozata kellett ahhoz, hogy Jane Goodall ma az legyen, akinek ismerjük. Az első ilyen véletlen az volt, hogy megismerte a híres antropológus és paleontológus Louis Leakey-t, aki meglátta a fantáziát a lányban. Tudta, hogy sem biológiai, sem antropológiai képzettsége nincs, sőt, még kutatásban sem vett soha részt, mégis megérezte a lány ösztönös tehetségét az állatokhoz. Louis Leakey asszisztenseként Jane számos expedíción vett részt Afrika-szerte és tanulmányozhatta a csimpánzok viselkedését. Csak ezt követően, 1962-ben döntött úgy, hogy megszerzi a munkájához szükséges tudományos képesítést és mindenféle egyetemi előtanulmány nélkül felvételt nyert a Cambride-i Egyetem doktori képzésére, ahol 1965-ben szerezte meg a PhD fokozatot az állati viselkedés tudományából.

Őszinte érdeklődéssel fordult az állatokhoz és kutatásai hamar híressé tették a nevét a szakmán belül. Ahelyett, hogy megszámozta volna a csimpánzokat, ő inkább nevet adott neki – emiatt a többi tudós eleinte furcsán nézett rá. Jane Goodall azonban elhatározta, hogy bebizonyítja a világnak, hogy a csimpánzoknak is van egyénisége, személyisége és érzésekkel bírnak. Mostanra tételeit a világ alapigazságként fogadja el – Jane Goodall etológus, antropológus pedig a csimpánzok egyéni és szociális viselkedésének legismertebb kutatójaként ismert világszerte.

1977-ben megalapította a Jane Goodall Intézetet (JGI), amely a csimpánzok és élőhelyük védelmének programjait koordinálja az egész világon, most már 24 országban. 1991-től működteti a Roots & Shoots (Rügyek és Gyökerek) természet- és környezetvédelmi hálózatot, ami valójában egy képzési és nevelési program gyerekek és fiatalok számára.

 

Néhány gondolat Jane Goodall-tól, amit érdemes megszívlelnünk:

  • „Mindenki számít! Mindenkinek fontos szerepe van és mindenki idézhet elő változást.”
  • „De jó is lenne, ha belelátnánk a földbe, hogy szemügyre vehessük mindazt, amit a felszín alatt rejtőzik – mint ahogy a mennyboltra tekintve ellátunk a távoli csillagokig! Egy faóriásra pillantva tekintetem végigfut barázdált törzsén, ágai és levelei sokaságán. Ez azonban a fának csak az egyik, a látható része, a föld alatt él a mélység felé nyújtózkodva testének másik fele – a gyökerei. Milliméterről milliméterre hatolnak lefelé évről évre, talajszemcséket tolva félre, sziklákat ölelve körül, olykor egymásba fonódva, hogy vizet és ásványi sókat vegyenek föl a talajból, és továbbítsák ezeket a test föld feletti részének, amelyet szilárdan rögzítenek is.”
  • „Van reményem a jövőben: a fiatalok, akik megértik a problémákat, és van kellő erejük a világ megváltoztatásához.”
  • „Anyagias világunkban, ahol csak a pénz számít, gyakran elsikkadnak a szeretet és az együttérzés emberi értékei.”

  • „Amikor elfogadjuk, hogy még a kevésbé fejlett aggyal rendelkezők is éreznek fájdalmat, új megvilágításban kezdjük majd átgondolni a többi állathoz fűződő kapcsolatunkat. Nem csak alázatosak leszünk, hanem szégyenkezni is fogunk, mivel nemtörődömségünk és tudatlanságunk oly sok kegyetlenséget okozott.”
  • „Mindennek két oldala van. Ahogy csak az ember lehet igazán gonosz, úgy igazán önzetlen is csak az ember lehet.”
  • „Az erdők nyugalma a létezésem része lett. És valóban, ha behunyom a szemem, olykor át tudom változtatni a hangos társalgás vagy a forgalom zaját a páviánok vagy csimpánzok kiáltozásává, a szél zúgásává az ágak közt, vagy a tengerparton megtörő hullámok harsogásává. Ajándék, hogy rendelkezem ezzel a képességgel, amit az erdőtől kaptam, és amiért mélységesen és végtelenül hálás vagyok.”
  • „Néha azok, akik harcolni kezdenek az erdők vagy valamely erdőrész megmentéséért, egyszerűen túlságosan elkeserednek ahhoz, hogy kitartsanak. Megértem a borúlátásuk okát, de nem szabad, nem szabad, nem szabad feladnunk! Inkább még keményebben kell harcolnunk, és támogatni azok erőfeszítéseit, akik oly sok területen fáradhatatlanul dolgoznak, hogy mentsék, ami menthető.”

 

 

 

Források: https://www.nationalgeographic.org/, https://www.britannica.com/