Amikor reggel álmosan megnyomjuk a konyhapulton álló vízforraló gombját, a legritkább esetben gondolunk arra, hogy egy mikroszkopikus kémiai reakciót indítunk el. A modern háztartások egyik legkényelmesebb, szinte nélkülözhetetlen eszköze azonban a legújabb tudományos vizsgálatok fényében komoly környezet-egészségügyi dilemmát vet fel. Egy friss kutatás szerint a műanyag falú vízforralók használata során olyan elképesztő mennyiségű nano- és mikroműanyag szabadulhat fel, amely alapjaiban kérdőjelezi meg a mindennapi rutinjaink biztonságát.
Mikroműanyagok a csapvízben
A csapvizünkben megbújó mikroműanyagok komoly kihívást jelentenek, hiszen ezek elsősorban a szennyvízzel és a felszíni lefolyással a hálózatba kerülve sokszor még a hagyományos víztisztító telepek rendszerein is átjutnak. Bár egy 2019-es hazai vizsgálat rámutatott, hogy a hagyományos szennyvíztisztítás mintegy 88 százalékos hatásfokkal képes eltávolítani a részecskéket – literenként átlagosan 1794 darabról 221 darabra csökkentve a számukat –, a tisztítás után vízben maradó mennyiség még így is jelentős. Míg a fejlettebb technológiák képesek lennének a szűrésre, a szegényebb országokban ilyenek nem állnak rendelkezésre, így ott gyakran a hagyományos forraláshoz folyamodnak védekezésként. Ez a módszer valóban jó megoldás lehet, ám a Queenslandi Egyetem (UQ) kutatói arra figyelmeztetnek, hogy az új vízforralók maguk is veszélyforrást jelentenek.
A sokkoló laboratóriumi adatok
Az ausztráliai Queenslandi Egyetem (UQ) kutatócsoportja nyolc különböző, széles körben használt, polipropilénből készült vízforralót vetett alá részletes laboratóriumi elemzésnek. A mérések kimutatták, hogy egy vadonatúj műanyag készülék legelső használatakor milliliterenként közel 12 millió nano méretű műanyag részecske kerül a belső felületről a forró vízbe.
Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy egyetlen átlagos, 250 milliliteres csésze tea vagy kávé elkészítésével nagyjából 3 milliárd mikroszkopikus műanyagdarabkát juttathatunk a szervezetünkbe. A helyzet az idő előrehaladtával, az ismételt használat során ugyan mérséklődik, de teljesen nem szűnik meg: a kutatók még 150 forralási ciklus után is jelentős, jól mérhető részecskekibocsátást regisztráltak.
Mit tehetünk a probléma ellen?
A mikroműanyagok, vagyis az 5 milliméternél kisebb műanyag darabkák jelenlétét a szakemberek már összefüggésbe hozták különböző bél- és tüdőproblémákkal, sőt, olyan súlyos neurodegeneratív betegségekkel is, mint a Parkinson-kór.
A fogyasztónak azonban nem kell tétlenül várnia, ugyanis a kitettség a vízforralók tudatos használatával és néhány egyszerű lépéssel drasztikusan csökkenthető:
- Többszöri kifőzés: Új műanyag vízforraló vásárlásakor az első használat előtt ne csupán egyszer öblítsük ki a készüléket. A kutatók javaslata szerint érdemes egymás után többször tiszta vizet forralni benne, majd azt azonnal kiönteni. A többszöri forralás után egyre inkább csökken a vízbe kerülő mikroműanyagok mennyisége.
- Vízkő mint természetes pajzs: Érdekes tudományos megfigyelés, hogy a csapvíz forralása során képződő kalcium-karbonát (vízkő) réteg egyfajta fizikai gátat képez, és képes csapdába ejteni a leváló műanyagszemcséket. A magas ásványianyag-tartalmú kemény víz esetében a forralási folyamat a szabadon úszó műanyagrészecskék akár 90%-át is képes kiszűrni. Ezzel szemben a lágy víz alacsonyabb ásványianyag-koncentrációja miatt a forralással és szűréssel a mikroműanyag-szennyeződés csupán negyede (25%) köthető meg.
A fenntarthatóság és az egészségmegőrzés a mindennapi döntéseinkben gyökerezik. Az, hogy miként forraljuk a vizet a reggeli italunkhoz, jóval több egy apró konyhai rutinnál: egy lépés a tudatosabb, fenntarthatóbb és biztonságosabb élet felé.
Forrás: Index
