Written by

A hagyományos élelmiszertermelés fenntartható alternatívái

home_slider, Tudtad-e?| Views: 407

Az élelmiszertermelés és a fenntarthatóság témaköre kéz a kézben járnak. A növekvő létszámú népesség ellátásához szükséges élelmiszer előállítása kihívások elé állítja a globális gazdaságot. Az élelmiszertermelés károsítja a művelhető talajt, csökkenti az élőlények életterét, hatalmas mennyiségű ivóvizet igényel, illetve növeli az üvegházhatású gázok kibocsátását. Ahhoz, hogy bolygónk élhető maradjon, az élelmiszertermelés és -fogyasztás megreformálása minden eddiginél relevánsabb társadalmi, környezeti és gazdasági kérdés.

Az élelmiszeripar, a népességnövekedés és a klímaváltozás hatására súlyos problémákkal áll szemben. Mind az élelmiszeripari vállalatok, mind a fogyasztók kezdik felismerni, hogy a mezőgazdasági termelés jelenlegi formája és fejlődési pályája nem fenntartható. Előrejelzések szerint 2050-re a Föld népessége elérheti a 10 milliárd főt, ami alapján a globális élelmiszertermelést 50 százalékkal növelni kell. Sokan a húsipar szerepét hangsúlyozzák a globális felmelegedésben, mások arra hívják fel a figyelmet, hogy a klímaváltozással járó extrém időjárás a fogyasztható növények termesztésének akár 36 százalékát is veszélybe sodorhatja. Ha a jelenlegi folyamatokat változatlanul hagyjuk, 2050-re a mezőgazdaság 16 százalékkal több szén-dioxidot bocsát majd ki, mint jelenleg.

Új termékcsoport a boltok polcain: jönnek a laboratóriumi húsok

Az állattenyésztés felelős az üvegházhatású gázok mintegy 15 százalékáért és a globális termőföldhasználat mintegy háromnegyedéért. 2050-re a FAO (Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezet) szerint a hús iránti kereslet 70 százalékkal emelkedhet, ami növekvő környezeti terheléssel és kockázatokkal jár. A problémára megoldást nyújthat az olyan technológiák kifejlesztése és innovációk finanszírozása, melyekkel laboratóriumi körülmények között is létrehozhatók az élelmiszerek, akár hús is.

Amíg sokan a növényi alapú étrendben látják az élelmiszeripar jövőjét, mások a húsfogyasztás alternatív módjait keresik. Elsőként 2013-ban állítottak elő húst laboratóriumban, de az eljárás 300 ezer dollárba (80 millió forint) került, így aligha jelenthet elérhető alternatívát. Azonban mára számos start-up és kutatócsoport dolgozik azon, hogy a hús alternatív formái megfizethető áron kerüljenek az üzletek polcaira. A szakma arra számít, hogy egy évtizeden belül a szintetikus hús ára elérheti a természetesen nevelt hús árát.

 

Mostanra már a magyarországi üzletek polcain is megjelentek az új típusú, alternatív húskészítmények, optimista jóslatok szerint pedig 2040-re a világ húsfogyasztóinak 60 százaléka vagy laboratóriumi húst eszik majd, vagy áttér a növényi alapú étrendre. A brit Adam Smith Institute kimutatta, hogy ha leváltjuk a hagyományos állattartást és húsfeldolgozást, az üvegházhatású gázok kibocsátása 78-96 százalékkal tudnánk csökkenteni a mezőgazdaságban, és 99 százalékkal kevesebb földterületre lenne szükség.

A növénytermesztés urbanizációja

Az élelmiszertermelésben jelentős reformokra van szükség, hogy az kielégítse a növekvő populáció és a fogyasztók folyamatosan változó igényeit, valamint a klímaváltozás jelentette kihívásokra is reagáljon. A nagyvárosok termőföld és mezőgazdaság hiányában import élelmiszerekre támaszkodnak, melyek jó esetben a környező területekről érkeznek, azonban gyakoribb, hogy több száz vagy ezer kilométert tesznek meg, mire az üzletek polcaira kerülnek. Ez a hosszú ellátási lánc rendkívül sok emberi, és természeti erőforrást igényel, emellett komoly környezeti terheléssel jár. Egyre több tudatos vásárló törekszik a helyi ételek fogyasztására, így az élelmiszer-előállítás igyekszik közelebb kerülni a fogyasztókhoz.

A mezőgazdaság a globális GDP 4 százalékát termelte 2018-ban, viszont a nagy termelő szektorok közül az egyik legkevésbé digitalizált. Ez azt is jelenti, hogy még számos kiaknázható lehetőséget és innovációt rejt magában, egy újabb mezőgazdasági forradalom küszöbén állunk.

Az egyik ilyen technológiai újítás a vertikális gazdálkodás, amely kifejezéssel az utóbbi években egyre gyakrabban találkozni. Ez a mezőgazdaság olyan alternatíváját jelenti, amelynek során az élelmiszert a városokban kialakított, mesterséges beltéri környezetben állítják elő. Ez a gazdálkodási mód optimális lehet azoknak az országoknak, ahol kevés a művelhető földterület, kedvezőtlenek az időjárási körülmények, és amelyek élelmiszeripara főként importra támaszkodik. A vertikális gazdálkodás zárt térben, teljesen kontrollált környezetben, föld nélkül működik, ezért sokkal kevesebb vizet és helyet igényel a hagyományos mezőgazdálkodásnál. A különböző innovációknak köszönhetően pedig szigorúbban tudják felügyelni és szabályozni a növénytermesztést és annak körülményeit. Ezeken a mesterséges farmokon nincs szükség rovarirtókra és egyéb vegyszerekre, a folyamatos monitorozás segítségével pedig akár 200-600 százalékkal több élelmiszert is képesek előállítani.

Ma már több mint 200 millió városi gazdálkodó közel 700 millió embert lát el, a Föld lakosságának 12 százalékát és elképzelhető, hogy ez az élelmiszer-termelési mód idővel teljesen leváltja a hagyományos gazdaságokat. Jelenleg azonban rengeteg energiát emészt fel egy ilyen mesterséges, városi gazdaság fenntartása, és ezek a farmok csupán a zöldségek és gyümölcsök szűk körének termesztésére alkalmasak a mostani technológiai körülmények között, így még bőven van fejlődési potenciál.