Written by

A műanyag már 150 méter mélyen pusztít

Hírek, home_slider| Views: 1534

A korallzátonyok egyre több stresszhatásnak vannak kitéve világszerte, számos helyen pedig a létezésük is veszélybe került a helyi és globális szinten fenyegető veszélyek miatt. Az egyre növekvő műanyaghulladék-mennyiség az egyik legújabb, ugyanakkor nem elhanyagolható tényező a lokális veszélyek listáján. A legújabb fejlemények szerint nemcsak a korábbi veszélyekkel kell már számolnunk, hanem a folyamatosan növekvő műanyaghulladék kártékony hatásaival is.

Ma már a bolygónk egyetlen része sem mentes a műanyaghulladéktól, így a víz alatti élővilágra is hatással van az emberek által termelt szemét. Ez nemcsak a halakra, tengeri emlősökre, rákokra van káros hatással, hanem a korallokra is. A Nature folyóiratban nemrég megjelent tanulmány szerint pedig minél mélyebb egy korallzátony, annál több műanyagszemét található benne.

Eddig is voltak problémák

Az eddigiekben is voltak különböző tényezők, melyeknek köszönhetően a zátonyok nagyobb eséllyel roncsolódtak vagy pusztultak ki. A legtöbb korallzátony sekély vízben, a part közelében található. Ennek eredményeképpen különösen érzékenyek az emberi tevékenységek különböző hatásaira, amelyek közül sok elválaszthatatlanul összefonódik a part menti közösségek életvitelével.

A halászathoz egyre sokszínűbb eszközöket használunk, amelyek legtöbb esetben károsak a vizek élővilágára, azonban a túlhalászás sem segít a tengeri ökoszisztéma védelmében, ugyanis megváltoztatja a tápláléklánc összetételét. Ennek köszönhetően egyre kevesebb hal merészkedik a korallzátonyok közelébe, hogy lelegelje az azokon élő algákat.

Emellett a part menti fejlesztések és az ezzel kapcsolatos építési munkák, a halászathoz használt eszközök és hajók tárolása, lehorgonyzása miatt az eddigiekben is könnyedén érte fizikai kár a korallokat. Nem is beszélve az olyan esetekről, amelyek során az emberi érintés vagy a növény eltávolítása is közrejátszik a pusztításban. Létezik például egy olyan halászati módszer, amely során robbantás segítségével ölik meg a halakat, ez pedig hatalmas károkat okozhat a zátonyok épségében is.

Az építkezések során továbbá különböző anyagok kerülnek a vízbe, melyek szintén károsak az élővilágra, és stressznek teszi ki a meszes vázú virágállatokat. Ilyen káros vegyianyagok lehetnek a műtrágyák, a szennyvíz, az ipari termelésben használt anyagokban található fémek, peszticidek és vegyi anyagok. Mindezek befolyásolják a korallok szaporodását, növekedését, táplálkozását és a védekező funkcióit egyaránt.

Az óceánok hőmérsékletének melegedése az utóbbi években szintén fejfájást okozott, ha a korallzátonyok védelméről beszéltünk. Az ausztrál Nagy Korallzátony állapotára is komoly hatással volt, hiszen az ott élő korallok fehéredésnek indultak, ez a folyamat pedig folytatódhat a korábbi enyhe nyarak okozta javulást követően. Feltehetőleg az El Nino időjárási jelenség emeli meg annyira a víz hőmérsékletét, hogy az ismét kifehéredéshez vezessen.

A legújabb fejlemények

A frissen készített, „Műanyagszennyezés a világ korallzátonyain” című tanulmányhoz a tudósok 85 korallzátonyt vizsgáltak meg 30-150 méteres mélységben annak érdekében, hogy felmérjék a zátonyok műanyagszennyezettségét. A szürkületi zónákban végzett kutatás során arra jutottak, hogy a mélyebb helyeken jelentősen több műanyag található, mint a sekélyebb vizekben.

A sűrűn lakott városokhoz közeli, illetve a halászok által leggyakrabban látogatott területeken tapasztalták a legnagyobb mértékű szennyezést. A kutatók szerint a nagymértékű szennyezettség fokozhatja a korallbetegség terjedését, a halászat során a vízbe kerülő hálómaradványok és horgászzsinórok pedig károsítják a zátonyok szerkezetét és a halak számát, sokféleségét egyaránt.

Mivel a tengeri erőforrásaink világszerte fogynak, az emberek a megélhetés érdekében egyre mélyebb területek felé nyúlnak a bőségesebb halállomány érdekében, ilyenkor pedig a védett tengeri területeket teszik ki veszélynek, ahol a korallzátonyok is nagy területen kialakultak.

Mely területek szorulnak a legnagyobb figyelemre?

A vizsgált korallzátonyok közül legrosszabb állapotban az Afrika délkeleti partjainál található szigetláncnál, a Comore-szigeteknél található korallzátony volt, ahol minden egyes négyzetkilométeren közel 84 500 darab műanyag volt. A Marshall-szigeteken mérték a legkisebb szennyezettséget, itt 580 darab műanyag jutott egy négyzetkilométerre.

A mélyebb területeken ilyen nagy mértékben kialakuló műanyagszennyezést eredményezheti a tengerek felszíni hullámzása és a turbulencia, amelyek egyre mélyebbre húzzák a törmeléket. Ahhoz, hogy mindezt a káros behatást csökkenteni tudjuk szükség van a műanyagszennyezés elleni küzdelemről szóló nemzetközi megállapodások felülvizsgálására, valamint a tengeri halászati eszközök fejlesztésére, hogy egyre nagyobb mennyiségben legyenek elérhető az olcsó, biológiailag lebomló anyagból készülő eszközök.

Források: The Guardian, The Guardian, Portfolio.hu, Epa.gov