A vízen lebegő napelemfarmok
A lebegő napelemfarmok kis túlzással élve a leg-ek forrásai lettek: a témáról olvasgatva ugyanis folyamatosan a „legnagyobb”, „legerősebb”, „leggyorsabban felépült” jelzőkbe ütközünk, mintha mindenki túl akarna valamiben tenni a másikon.
Kínáé a világ legnagyobbja (bár sokáig Japáné volt ez a cím), Franciaországé Európa legnagyobbja (ezt az angoloktól vitatta el), Abu Dhabié a Közel-Kelet első ilyen jellegű eszközparkja, Hollandia újabb és újabb farmjaival saját magát igyekszik a telepítés sebességében felülmúlni, az ausztrálok pedig egy különlegességgel ékeskedhetnek, ugyanis ők szennyvíztisztítóra építették úszó napelemeiket.
Most pedig a Seychelle-szigetek is beszáll a versenybe, hiszen épp a világ legnagyobb sós vízre telepített napelemfarmját tervezik. Az Indiai-óceánon elhelyezkedő sziget jelenleg 0,9 MW napenergia-kapacitással rendelkezik, az új farm pedig további 5 MW termelésére lesz képes. A mintegy 40 000 négyzetméternyi vízfelületen elhelyezkedő napelemfarm építését az elképzelések szerint idén júliusban kezdik el a türkizkéken csillogó Mahé lagúnában, mely a szigetország legnagyobb kiterjedésű szigete.
A fejlesztés célja a fosszilis energiahordozóktól való függés csökkentése, hiszen az ország energiatermelésének mindössze 2,5%-a származik megújuló forrásokból. A jelenleg megcélzott irány az, hogy az elektromos áram iránti szükségletet idén 5%-ban, 2030-ban pedig már 15%-ban megújuló energiahordozók fedezzék.
A lebegő napkollektorok kiváló alternatívát jelentenek azon országok számára, ahol kevés a rendelkezésre álló földterület, de emellett még számos érv szólhat mellettük, ami miatt alkalmazásukat a földben gazdagabb államok is megfontolhatják.
A fotovoltaikus vízi energiatermelés ugyanis nem kívánja meg hatalmas kábelrengeteg telepítését, valamint nincs szükség hozzá vezető út építésére sem, ezáltal támogatja a talaj megóvását. Ráadásul a nyitott vízfelszínen a panelek termelését nem zavarja meg az esetleges beárnyékoltság sem, így hatékonyabban képes működni, mint mondjuk egy háztetőre telepített rendszer. A víz pedig természetes módon hűti a paneleket, a számítások szerint már 1 °C hőmérsékletcsökkenés is 10-15%-kal megnövelheti a teljesítményét a szárazföldi panelekhez képest.
További előnyként említik még, hogy az alkatrészek lefedése csökkenti a víz elpárolgását, ami a vízkészlet megőrzésében jelenthet nagy segítséget, valamint a modulok az algásodás megakadályozásában is szerepet kapnak azáltal, hogy a napfény egy része nem éri el a víz felszínét. Sőt, a rendszer nemcsak hogy kompatibilis az akvakultúrával, hozzájárul a vízi populáció növekedéséhez, mert optimálisabb keltető környezetet teremt a halak számára.
Az biztos, hogy a jövőben egyre többet fogunk hallani a lebegő napelemfarmokról, hiszen a népszerűségük egyre jobban növekszik, pozitívumait pedig az Európai Unió is elismeri. 2017-ben a világon összesen már 250 MW úszó napelemfarmot építettek – 2030-ra ez a szám várhatóan 10 GW lesz! Európában a következő fejlesztés például Albániában várható, ahol a norvég Statkraft elsőként teszteli a rendszert vízerőművek gyűjtőtartályaira telepítve.
Forrás: zmescience.com, ecolounge.hu, multiconsultgroup.com, forbes.com, energypost.eu, euractiv.com
