Written by

4+1 tuti tipp karbonlábnyomunk csökkentésére bevásárláskor

Elgondolkodtató, home_slider| Views: 75

A szénlábnyomunk csökkentése nem ördögtől való dolog, szoros összefüggésben áll mindennapi döntéseinkkel. Amikor vásárolunk, lehetőségünk van a környezeti hatások minimumra szorítására. Mivel a globális üvegházhatású gázok kibocsátásának több mint egyharmada az élelmiszeriparból származik, így minden lépés számít!

Minden megvásárolt élelmiszernek megvan a maga szénlábnyoma, amelyet a teljes életciklusa során, a gyártástól a termék hulladékká válásáig kibocsátott üvegházhatású gázok mennyisége határoz meg. Ezt a „bölcsőtől a sírig” megközelítésnek nevezik, és ismerete elengedhetetlen ahhoz, hogy a megfelelő döntést hozhassuk meg a boltok polcai előtt.

Bölcsőtől a sírig

A megközelítés figyelembe veszi bármely adott termék alapanyagának előállítását, ipari feldolgozását, szállítását, tárolását, főzését, fogyasztását, valamint azt, hogy életciklusa során mennyi hulladékot okozott. Éppen ezért hatalmas felelősségünk van bevásárláskor, hiszen az élelmiszergyártók jelentik az egyik legnagyobb terhet környezetünkre.

Egyetlen tojás

Bizonyára kevesen tudják, de egyetlen tojás elfogyasztása 260-330 gramm szén-dioxidot bocsát légkörünkbe. Hiszen mielőtt az a tojás a tányérunkra kerülne, előtte szükség van egy tyúkra is, amelynek takarmányt kell biztosítani. A takarmányt is meg kell termelni, betakarítani, továbbá elszállítani oda, ahol a tyúkunk található. A tyúkoknak azonban megfelelő életkörülményeket is kell biztosítani, például fűtést az óljukban. Amint lerakta tojását a kiválasztott baromfink, a terméket csomagolni kell, ehhez pedig magát a csomagolást is el kell készíteni, ami szintén megterheli környezetünket. A csomagolást követően ismét szállítás következik, ezúttal a farmról a boltig, ami a legtöbb esetben fosszilis üzemanyagot használó furgonokkal történik.

Itt jövünk a képbe mi: megvesszük a boltban a tojást, ám itt a történetnek még nincs vége. Ahhoz, hogy elfogyasszuk, meg kell főznünk, sütnünk a tojást ─ amely szintén energiahasználattal jár ─, ráadásul a tojás héját az esetek túlnyomó többségében csak kidobjuk.

Egyetlen tojás érdekében rengeteg fosszilis energiát használunk el, ráadásul közben hulladékot termelünk. Akkor mégis mit tehetünk azért, hogy a lehetőségeinkhez mérten minél inkább csökkentsük karbonlábnyomunkat?

  1. Vásároljunk szezonális termékeket!

A legtöbb ember számára egyértelmű, hiszen ez a legelső számú szabály, amellyel úton-útfélen találkozunk. Azonban ez nem véletlen. Akkor van egy zöldségnek vagy gyümölcsnek a lehető legkisebb szénlábnyoma, amikor éppen szezonja van, ezáltal termesztéséhez nincs szükség mesterséges fényre, melegítésre. Ekkor a betakarításukhoz szükséges körülmények sem igényelnek plusz energiát.

2. Válasszunk helyi termékeket!

Szintén triviális szabály, de amennyiben igyekszünk minél közelibb forrásból beszerezni élelmiszereinket, akkor amellett, hogy bolygónknak, még saját egészségünknek is jót teszünk. Ha helyi termelőktől vásárolunk, akkor egyrészt csökkentjük a termék szállításához szükséges „fosszilis kilométereket”. Sőt, minél távolabbról érkezik egy zöldség vagy gyümölcs, annál hamarabb, még a teljes beérés előtt be kell takarítaniuk, majd a későbbiek folyamán mesterséges módokon utóérlelniük és tartósítaniuk, hogy a hozzánk érkezéséig szükséges hosszú idő alatt ne romoljon meg.

Az első két szabály sorrendje felcserélhető, hiszen magától az élelmiszertől is függ, hogy mi a jobb döntés. Az eleve magas kibocsátású élelmiszerek, mint például a húsok esetében a szállítás nem nagyon növeli a szén-dioxid-kibocsátást. Az éppen szezonális új-zélandi bárány például alacsonyabb szén-dioxid-kibocsátással jár, mint mondjuk egy szezonon kívüli brit bárányé, hiszen a kedvező időjárási körülmények miatt a messzebb lévő bárány legelheti a szabadon álló füvet, nem szorul takarmányra.

3. Törekedjünk a változatos fehérjebevitelre!

Ami a húsokat illeti, éppen az önmagában igen magas környezeti terhelésük miatt érdemes minél kevesebbet fogyasztani belőlük, és felfedezni alternatív fehérjeforrásokat is. A hús, a halak, a tojás és a tejtermékek, tehát az állati eredetű fehérjeforrások előállítása a világ mezőgazdasági területeinek 83%-át használja fel, annak ellenére, hogy fehérjéinknek csupán 37%-át, szükséges kalóriamennyiségünknek pedig csak 18%-át teszik ki. Hús és hús között is van eltérés, az állatok metántermelése miatt a bárány- és marhahúsnak nagyobb a karbonlábnyoma, mint a csirke- vagy sertéshúsnak. A tehenek igénylik ráadásul a legtöbb legelőt és állati takarmányt is.

Amennyiben tudatos döntést szeretnénk hozni, célszerű másféle fehérjeforrásokat is étrendünkbe iktatni, ezek lehetnek a gabonafélék, bab, lencse, szója, tofu, de dióféléket és egyéb magvakat, gombát, hínárt is vásárolhatunk, hiszen ezek mind igen magas fehérjetartalommal rendelkező élelmiszerek, előállításuk pedig sokkal kevesebb energiát igényel.

4. Kerüljük el a pazarlást!

Nem elég arról döntenünk, hogy milyen forrásból származzon a megvásárolni kívánt tápanyagunk. A konkrét termék kiválasztásakor figyelnünk kell arra is, hogy milyen csomagolási hulladékot fogunk termelni annak megvásárlása során. Ebből a szempontból fenntarthatóbb, ha ritkábban, nagyobb mennyiségben és nagyobb kiszerelésű termékeket vásárolunk. Ez a döntésünk valószínűleg a pénztárcánknak is jót fog tenni, hiszen úti költséget spórolhatunk, ráadásul a nagy kiszerelésű termékek egységára általában alacsonyabb.

Választásunkkor kerüljük a karton vagy műanyag csomagolásokat, amennyiben ez nem lehetséges, válasszunk újrahasznosítható csomagolású termékeket.

Nem elég azonban a termékek saját csomagolását tekintetbe venni. Könnyedén elkerülhetjük a felesleges eldobható szatyrok használatát, ha készülünk saját vászontáskákkal, melyekben hazavihetjük a megvásárolt árut.

+1: Ellenőrizzük a címkéket!

Ha a fenti szabályokat betartjuk, sokat tehetünk azért, hogy a lehetőségeinkhez mérten csökkentsük karbonlábnyomunkat. Azonban nem csak ezekkel a lépésekkel tudunk változást elérni. Érdemes alaposan tájékozódni az adott termékről a rajta található címkén, hiszen számos gyártó segíti a fogyasztókat azzal, hogy olyan információkat tesz közzé, amelyekből a termék éghajlatra gyakorolt hatásairól tájékozódhatunk. Azonban figyeljünk arra, hogy attól, hogy egy termék biotermének van feltüntetve, még nem jelenti azt, hogy alacsonyabb a szénlábnyoma. Míg a biotejnek vagy olivaolajnak alacsonyabb ugyan, mint hagyományos társaiknak, azonban a bio szójatej és szabadtartású tojásoknak magasabb a környezetre gyakorolt káros hatása.

Források: Up to Us, Körkörös Gazdaság1, Körkörös Gazdaság2