A rohanó mindennapokban sokszor csak nagyon kevés időnk van eljutni egyik helyről a másikra, ez pedig megnehezítheti magán- és munkaügyeink gyors elintézését. Létezik azonban egy olyan elképzelés, amely megkönnyítheti életünket. A 15 perces város egy olyan városfejlesztési és fenntarthatósági koncepció, amelynek köszönhetően az emberek életének legfontosabb területeit (otthon, munka, kereskedelem, egészségügy, oktatás és szórakozás) maximum negyedórán belül képesek megközelíteni gyalog vagy kerékpárral.
Az ötlet a 2015-ös párizsi éghajlat-változási konferenciának köszönhetően született, ahol az alacsony szén-dioxid-kibocsátású házak szerepe volt az egyik napirendi téma. A maximum negyedóráig tartó közlekedés nemcsak a klímaváltozás mértékének csökkentését segítheti, hanem a saját jóllétünket is javítja a rendszeres testmozgás bevezetése által – azonban akadnak olyanok, akik szkeptikusak a működésével kapcsolatban.
A koncepciót a világ több nagyvárosában is bevezették már, illetve jelenleg is vannak törekvések ennek érdekében: Párizsban például jelentős mennyiségű parkolóhelyet számoltak fel, és a Szajna menti területek egyikéről teljes mértékben ki is tiltották az autókat. Az így létrejövő helyen zöldterületeket alakítottak ki. Hasonló kezdeményezések Kínában, Madridban és Melbourne-ben is megfigyelhetők. Ezekben a városokban szintén kevesebb lett az autóút, helyettük pedig inkább kerékpárutakat és parkokat alakítottak ki, aminek köszönhetően a városi lég- és zajszennyezés is csökkent.
Hét alappillér
A város átalakítása során hét fő szempontot vesznek figyelembe. Az első és legfontosabb tulajdonsága a 15 perces városoknak a közelség, hiszen a mindennapokban szükséges intézmények a közvetlen környezetünkben kell, hogy elhelyezkedjenek. Ehhez szorosan kapcsolódik a sűrűség elve is, ami biztosítja, hogy bármihez hozzáférjünk autó használata nélkül, akár gyalogosan is.
A sokszínűség a harmadik a listán, amelynek két alkotóeleme van: a szoftveres és a hardveres sokszínűség. Előbbi esetén a társadalmi és kulturális változatosság a mérvadó, míg utóbbi a városi objektumok sokféleségét jelenti.
A negyedik és ötödik pillér, a digitalizáció és az emberi léptékű várostervezés a koronavírus-járvány során váltak fontos szemponttá. Mindez magába foglalja a hatékony energiahasználatot, az okosrendszerek és az olyan közterek kialakítását, amelyek elsősorban az embereknek szólnak, nem pedig az autók számára fenntartott területként jönnek létre. Ahhoz, hogy a rendszer megfelelően működhessen, fontos a kapcsolhatóság, ez a hatodik pillér. Kisebb közösségek számára nem előnyös az, ha elszigetelve élnek, ezért megfelelő tömegközlekedéssel kell összekötni a területeket.
Az utolsó, hetedik pillér pedig nem más, mint az alkalmazkodókészség. Ahhoz, hogy egy városrészben minden ügyünket el tudjuk intézni, fontos az intézmények és egyéb szociális terek rugalmasságának fenntartása. Párizsban például ez úgy valósul meg, hogy egyes iskolák udvarai, játszóterei parkként funkcionálnak, amikor az iskola hétköznaponként a tanítás után, hétvégenként pedig egész nap zárva tart.
Itthon is lehet 15 perces városunk?
Minden város esetében figyelembe kell venni a területi adottságokat. Budapesten vannak olyan kerületek, amelyeknek megvan a lehetősége rá, hogy 15 percessé váljanak. Ilyen a Bartók-negyed és a Margit körút környéke. Az előbbi esetében ráadásul lényegében már beszélhetünk is a speciális kialakításról, hiszen számos üzlet, kulturális intézmény, kávézó és étterem, valamint sportolási lehetőség található itt.
Fontos azonban megjegyezni, hogy ami Párizsban vagy a Bartók-negyedben működik, az más városban vagy városrészben nem biztos, hogy fog. Minden helynek megvannak a maga sajátos problémái és lehetőségei, amelyeket figyelembe kell venni, hogy a kialakítás jó szolgálatot tegyen a közösségnek.
Források: ScienceDirect, Másfélfok, Euronews