Napjaink egyik legégetőbb környezeti és egészségügyi kihívása a mikroműanyag-szennyezés. Bár az Európai Unió 2024-ben szigorította az ivóvíz ellenőrzésére vonatkozó protokollokat, a kutatók arra lettek figyelmesek, hogy a legkisebb részecskék még mindig képesek átjutni a hagyományos szűrőrendszereken, és a vérkeringésen keresztül akár a szervezet különböző szöveteibe is eljuthatnak. Ebben a szorongatott helyzetben a tudósok minél gyorsabb és hatékonyabb megoldásokat próbálnak keresni, és egy igencsak különös dologra lettek figyelmesek.
Ősi tudás újraértelmezve
A moringafa (Moringa oleifera) iránti érdeklődés nem újkeletű: az ókori egyiptomiak már évezredekkel ezelőtt felismerték a növény rendkívüli tulajdonságait, és a magvait a víz sterilizálására, valamint a zavarosság csökkentésére használták. Napjainkban a brazil São Paulói Állami Egyetem (UNESP) kutatói tudományos alapossággal vizsgálták meg ezt az ősi technikát. Az ACS Omega folyóiratban közzétett eredmények szerint a moringából készült kivonat képes a vízben található mikroműanyagok, különösen a legveszélyesebbnek tartott PVC-részecskék 98%-át eltávolítani. Ez az arány nemcsak eléri, de bizonyos körülmények között meg is haladja a modern víztisztító telepeken alkalmazott kémiai eljárások teljesítményét.
Tudományos áttörés a mikroműanyag-szennyezés megoldására
A jelenlegi víztisztítási folyamatokban leggyakrabban alumínium-szulfátot, ismertebb nevén timsót alkalmaznak pelyhesítő anyagként. Ez a szervetlen só semlegesíti a szennyeződések elektromos töltését, így azok nagyobb csomókba állnak össze, amelyeket már ki lehet szűrni. Bár a timsó hatékony, alkalmazása súlyos környezeti és egészségügyi árat követel. A nem megfelelő használat növelheti az ivóvíz alumíniumszintjét, amit több kutatás is összefüggésbe hozott neurológiai rendellenességekkel, például az Alzheimer-kór kialakulásával. Emellett a timsó kitermelése erdőirtáshoz és ökológiai pusztításhoz vezet, a gyártási folyamat pedig jelentős szén-dioxid-kibocsátással jár, tovább növelve a globális felmelegedést.
A moringa, mint fenntartható alternatíva
Ezzel szemben a moringafa egy valódi zöld alternatíva. Rendkívül gyorsan nő, jól bírja a szárazságot, és minimális vízigénye mellett képes a leromlott talajokon is fejlődni, miközben jelentős mennyiségű szén-dioxidot köt meg a légkörből. A kutatás rávilágított, hogy a moringa magjából készült só alapú kivonat ugyanazon az elven működik, mint a timsó. Semlegesíti a mikroműanyagok negatív töltését, ami a részecskék összekapcsolódását eredményezi. A moringa azonban stabilabbnak bizonyult szélesebb pH-tartományban, és képes volt kiszűrni a 15 mikrométeres részecskéket is, amelyek egyébként akadálytalanul haladnának át a standard szűrőrendszereken.
Különösen biztató eredmény, hogy a moringa alkalmazása leegyszerűsítheti a víztisztítási folyamatokat, ami jelentős megtakarítást eredményezhet a szennyvíztisztító telepek számára, miközben csökkenti az ökológiai lábnyomot is. A timsóval ellentétben ugyanis a moringa nem hagy maga után mérgező iszapot, amely a hulladéklerakókba kerülve tovább szennyezné a talajt és a vizeket.
Nyitott kérdések és további kutatási irányok
Természetesen, mint minden innovatív megoldás esetében, itt is vannak még megválaszolandó kérdések. A kutatók megjegyezték, hogy a folyamat során oldott szerves szén mosódhat ki a vízbe, ami bonyolíthatja a későbbi kezelési fázisokat. Emellett a módszert nagy léptékben, ipari körülmények között is tesztelni kell, mielőtt globálisan elterjedhetne. Mindezek ellenére a „csodafa” alkalmazása a mikroműanyag elleni harcban olyan ígéretes megoldás, amely a jövő víztisztítási technológiáinak egyik főszereplője lehet.
Forrás: euronews
