Afrika gazdag ásványkincsei régóta a világ ipari növekedésének alapját képezik. A lítium, a réz, a kobalt, a mangán, a grafit és más ritkaföldfémek nélkülözhetetlenek az elektromos járművek akkumulátoraihoz, a megújuló energiát hasznosító technológiákhoz és az ipari szén-dioxid-mentesítéshez. Mégis, miközben a föld alatt rejtőző kincsek a világgazdaság motorját hajtják, Afrika továbbra is leginkább nyersanyag-exportőrként jelenik meg a globális porondon.
A nyersanyagcsapda
A kontinens igencsak paradox helyzetben van. Kikötőiből nyersanyagokat szállítanak világszerte, majd az iparilag feldolgozott késztermékeket – a drága elektronikai eszközöket, akkumulátorokat és egyéb gépeket – visszavásárolják. Ez a mechanizmus tartja fenn Afrika függőségét az iparosodott államoktól, ahelyett, hogy maga is önálló gazdasági központtá válna.
Az előrejelzések szerint a tiszta energiaiparba történő beruházások évről évre egyre nagyobb mértékben fognak növekedni. Az elektromos járművek akkumulátorai iránti kereslet az egekbe szökik, és a megújuló energiára építő iparágak több száz milliárd dolláros piacot alkothatnak.
Az iparosodás felé vezető út
Egyes országok már tettek lépéseket az iparosodás irányába. Marokkó például Európa közelségét kihasználva egy 6,4 milliárd dolláros akkumulátorgyárat telepített, amely 25 ezer munkahelyet teremt a helyi lakosság számára. Dél-Afrikában és Zambiában szintén akkumulátorgyártó központok építését tervezik, hogy helyben dolgozzák fel az értékes ásványi anyagokat.
A demográfiai helyzet tovább erősíti az ipari törekvéseket. A kontinens népessége 2050-re várhatóan eléri a 2,5 milliárd főt a jelenlegi 1,5 milliárdhoz képest, a fiatalok száma – amely már most is a legmagasabb a világon – pedig megduplázódik, meghaladva a 830 milliót. A munkaképes korú népesség a világ munkaerőállományának negyedét fogja adni, ami hatalmas potenciált jelent a gyártás és a technológiai innováció számára.
A cél a jövőben nem csupán a bányászat, hanem Afrika ipari kapacitásának növelése saját feldolgozóüzemekkel és gyártóegységekkel. Így a kontinens nemcsak alapanyagokat kínálna a világnak, hanem értékesebb, drágább késztermékeket is.
Az infrastruktúra átalakítása kihagyhatatlan lépés
A fejlődéshez azonban elengedhetetlen az infrastruktúra fejlesztése. Afrikában a lakosság közel fele nem fér hozzá stabil elektromos áramellátáshoz, és a gyakori áramkimaradások megnehezítik az ipari létesítmények működését. Az energiahálózatok korszerűsítése, valamint a megújuló energiaforrások kiaknázása kritikus tényező az egész kontinensen.
A megoldás már az ajtón kopogtat. A Kongó folyón épülő Grand Inga vízerőmű akár 40 GW energiát is termelhet – ez a kapacitás elegendő lenne egy kiterjedt ipari övezet energiaellátásához. Emellett az olyan újítások, mint a decentralizált nap- és szélerőműparkok, szintén segíthetnek biztosítani a szükséges energiát a gyártási központok számára.
Afrikának most van esélye arra, hogy ne ismételje meg a már iparosodott országok hibáit. A zöld ipar kiépítésének köszönhetően a kontinens úgy fejlődhet, hogy közben elkerüli a súlyos környezeti károkat. Ha a fenntartható bányászatra, az energiahatékonyságra és az ipari tisztaságra helyezik a hangsúlyt, Afrika új, erőteljes gazdasági szereplővé válhat – nem csupán nyersanyag-kitermelőként, hanem valódi ipari erőműként.
Forrás: World Economic Forum
