Neked mi jut eszedbe, ha meghallod, hogy szalmaház? A legtöbb embernek valószínűleg a Három kismalac című mese, ahol a farkas egyetlen fújással romba dönti a gyenge építményt. Paul Lewis és Guy Nordenson, az amerikai Princeton Egyetem Építészeti Karának professzorai azonban pont azon dolgoznak, hogy bebizonyítsák: a szalma lehet a jövő egyik legbiztonságosabb és leginkább környezetkímélő építőanyaga. Professzorokkal, elszánt öregdiákokkal és hallgatókkal közösen terveztek és építettek meg egy különleges épületet, amelyet „All Straw House-ként” emlegetnek.
Miért pont a szalma?
Pault régóta lenyűgözik a bioalapú (természetes, növényi eredetű) építőanyagok. Egyetemi szemináriumokat és tervezőstúdiót is indított a témában, sőt, építészirodájával egy díjnyertes könyvet és kiállítást is szentelt a növényi és földalapú építészetnek.
A professzor szerint a szalma óriási előnye, hogy egyszerre képes ellátni az épület tartószerkezetének és szigetelésének a feladatát. Ráadásul mezőgazdasági hulladékként eleve hatalmas mennyiségben áll a rendelkezésünkre, és a növekedése során annyi szén-dioxidot köt meg a levegőből, amennyit a modern beton kibocsát. A szakember szerint a legnagyobb kihívást eddig az jelentette, hogy a szalmát nem tudtuk megfelelően formázni és szerkezetileg stabil építőanyaggá alakítani.
Hogyan épül fel a modern szalmaház?
A projekt nem a hagyományos, egyszerű szalmabálák egymásra pakolásáról szól. A csapat a High Meadows Környezetvédelmi Intézet kutatóival kiegészülve több mint három évig kutatott a témában, ezután a Princeton Egyetem laboratóriumában, mindössze három hónap alatt gyártották le azokat az elemeket, amelyekből a ház összeáll.
Egy teljesen új építészeti rendszert találtak ki:
- Erősen tömörített szalmadeszkákat vágtak méretre és pakoltak egymásra.
- Ezeket a deszkákat pneumatikus, vagyis sűrített levegővel működő faszegekkel lőtték és rögzítették egymáshoz.
- Végül a falakon belüli belső rudakkal húzták szorosra és fogták össze az egész szerkezetet.
A módszer biztosítja, hogy a szalma ne csak egy puha tömőanyag legyen, hanem masszív, teherbíró falként működjön.
Nádtető a falakon
A szalmát védeni kell az elázástól és a penészedéstől. Ennek érdekében a kutatók egy másik természetes anyaghoz, a nádhoz nyúltak. Kifejlesztettek egy előre gyártott esővédő burkolatot, amelyhez néhány hét alatt több mint 500 nádköteget használtak fel. Ezekből 33 darab moduláris, azaz egymáshoz illeszthető nádfedőkazettát készítettek. Ezek a panelek nemcsak a ház tetejét, hanem a külső falait is beborítják, így nyújtva teljes védelmet az időjárás viszontagságai ellen.
Tesztelésre fel!
A kész épület – amely funkcióját tekintve valahol egy művészeti stúdió és egy vendégház között helyezkedik el – New York állam északi részére kerül. Az építkezés 2026 elején fejeződött be, és a ház most lépett a legfontosabb fázisába: az éles tesztelésbe. A kutatók a következő években folyamatosan figyelni fogják, hogyan reagál a szerkezet a fagyra, a hóra, a heves esőzésekre és a nyári hőségre.
Fontos lépés a jövő építészeinek
A projekt nemcsak egyetlen környezetbarát házról szól, hanem az oktatásról is. A kezdeményezés kiemelt célja az volt, hogy a hallgatók közvetlenül ismerkedjenek meg a fenntartható építészet korszerű technológiáival és anyaghasználati megoldásaival. A diákok a tervezésen felül az építési folyamatban is részt vettek, így a kivitelezés minden szakaszába betekintést nyerhettek. A programban részt vevő hallgatók olyan speciális és naprakész szakmai tudást sajátíthattak el, amely jelenleg még ritkaságnak számít az építőiparban, ugyanakkor a jövő klímatudatos építészeti megoldásainál egyre meghatározóbb szerepet kaphat.
Forrás: Princeton University
