Written by

Túlhalászat: a tengeri élővilágra leselkedő veszély

home_slider, Tudtad-e?| Views: 155

Szervezetünk számára számos nélkülözhetetlen tápanyaghoz férhetünk hozzá a halfogyasztás révén, és a súlyos betegségek kialakulásának esélyét is nagymértékben csökkentik a tengeri ételek. Ugyanakkor a növekvő fogyasztási tendencia révén egyre több halat fognak ki a tengerekből és az óceánokból, amely hosszútávon veszélyezteti az egyes fajok fennmaradását. Mint minden területen, itt is kiemelten fontos a tudatosság, a védjegyek és szabályozások előírásai és korlátozásai révén ez az iparág is a fenntarthatóság útjára léphet.

Globális halfogyasztás jellemzői

A halfélék rendszeres fogyasztása a kiegyensúlyozott étrend egyik meghatározó eleme. Nagy mennyiségben tartalmaz a szervezet számára fontos tápanyagokat, mint például foszfort, szelént, vasat, B-6, B-12 vitamint és Omega-3 zsírsavat. Mindezek segítik a szervezet egészséges működését, valamint nagy szerepet játszanak a szívroham és stroke kockázatának mérséklésében is. A pozitív élettani hatásoknak köszönhetően évről évre emelkedik az egy főre jutó globális halfogyasztás a világon – a jelenlegi tendencia mentén az előrejelzések alapján 2030-ra ez a szám 21,5 kilogrammra nőhet, amely évi 204 millió tonna hal elfogyasztását jelenti globálisan szinten. A legjelentősebb halászati szektor a tengeri halászat, amelyhez mintegy 84,4 millió tonna hal kifogása köthető évente.

Tengeri túlhalászat

A túlhalászat, mint ahogy a neve is mutatja, azt az ipari mértékű halászatot jelenti: a halak kifogása gyorsabban történik, mint ahogyan a halfajok szaporodni tudnának, amelynek következtében a populációk drasztikusan csökkennek. A jelenség már korábban is felütötte a fejét, az 1800-as években megnövekedett bálnazsír iránti kereslet következtében számos bálna faj sodródott a kihalás szélére.

A jelenlegi trend az 1950-es években kezdődött, amikor a megnövekedett népesség hatására még kiaknázatlan élelmezési lehetőségként kezdtek tekinteni a halfogyasztásra. A technikai eszközök fejlődésével párhuzamosan, a hatékonyság is megnőtt, amely elősegítette a túlhalászathoz vezető utat.

Ennek három fajtáját különböztetik meg:

  • Ökoszisztéma túlhalászat: egy ragadozó halfaj populációja a halászat hatására drasztikusan lecsökken, amelynek következtében a kisebb halfajok elszaporodnak. Ezek a kistermetű fajok az összes táplálékot felfalják, ezzel végső soron további halállomány pusztulását is okozzák.
  • Toborzásos túlhalászat: az ivarérett halak nagy része kifogásra kerül, így nem marad elég érett egyed a populáció fenntartásához.
  • Növekedési túlhalászat: az átlagosnál kisebb méretű és súlyú halak kifogása révén nem a maximális hozam elérésével történik a halászat, ami azt eredményezi, hogy jelentősen nagyobb egyedszámot kell kifogni a kívánt mennyiség elérése érdekében.

A halpopulációk kizsákmányolásán túl, számottevő környezeti kárt okoznak az egyes halászati technikák is.

A fenékhálós halászat alkalmazása során a hálót a tengerfenéken húzzák végig, letarolva a lent húzódó ökoszisztémát, amely természetes úton több száz év alatt tud csak regenerálódni.

A merítőhálós halászat esetében nagy kiterjedésű hálóval egyidejűleg kerítik be a kiszemelt halrajokat és az éppen arra úszó, nem kívánatos tengeri élőlényeket is. A háló kiszedése után a kereskedelmi célra nem használható élőlényeket visszadobják a tengerbe, azonban ezek többsége ekkorra már nem marad életben. Felmérések szerint évente 7,3 millió tonna tengeri élőlény pusztul el ilyen módon.

Nem elhanyagolható tényező a rengetek szennyező anyag sem, amely halászat során a tengerekbe kerül, ezek közül az olaj- és vegyszerszennyezés, valamint a műanyaghulladék okozza a legnagyobb problémát.

Fenntartható halászat előre törése

A halmozódó környezeti és ökológiai károk visszaszorítása érdekében számos törekvés indult meg az elmúlt évtizedben. Az Európai Unió már 1970-ben szabályozta a halászatot, a rendszert 2013-ban vizsgálták felül. Az új rendeletet kiegészítették környezetvédelmi és fenntarthatósági elemekkel, amelyek tartalmaznak többek között halászati kvótát, méret- és súlyszabályokat, valamint mélytengeri halászatot korlátozó intézkedéseket.

Védjegyek segítségével fogyasztói szinten is be lehet azonosítani a fenntartható forrásból származó halkészítményeket, melyek közül legelterjedtebb az MSC és ASC megjelölés. Ugyanakkor számos védjegy mögött nincs igazi szabályozó rendszer, ezért nagy figyelmet kell fordítani a megfelelő, fenntartható haláru választásakor.

Forrás: xforest, Origo.hu, Egeszségtükör,