Written by

Egy óriási befolyásoló faktort hagytak ki az eddigi klímamodellekből

home_slider, Tudtad-e?| Views: 348

A kutatók évtizedek óta klímamodellek segítségével próbálják előrejelezni a klímaváltozás lehetséges következményeit. Az idei, Glasgowban tartott nemzetközi klímakonferencián azonban arra hívták fel a figyelmet a Global Ocean Observing Systemet képviselő szakértők, hogy az eddigi klímamodellekből egy igen jelentős tényező maradt ki, az óceánok.

A tudósok már évek óta tisztában vannak azzal, hogy az óceánok földünk legjelentősebb légköri szén-dioxid elnyelői. Több szén-dioxidot kötnek le, mint a szárazföldeken található összes erdőség együttvéve. Mégis az óceánok és az éghajlatváltozás összefüggéseinek kutatását az eddigiekben a tengerszint emelkedésével és a faji sokszínűség csökkenésével kapcsolatos vizsgálatok uralták. Az óceánok szénelnyelőképessége a megfelelő tanulmányozás és adatgyűjtés hiányában ritkán és nem elég jelentőségteljesen kerül bele a klímaszámításokba és jelentésekbe annak ellenére, hogy mondhatni az óceánok szabályozzák klímánkat. Anya Wait, az Ocean Frontiers Institute tudományos- és vezérigazgatója szerint mindezek ellenére idén is meg kellett küzdeniük az IPCC, az ENSZ klímaváltozással foglalkozó tudományos kormányközi testületének éghajlatváltozással kapcsolatos jelentésébe való bekerülésért.

Legerősebb szövetségesünk az üvegházhatású gázok ellen

Az elmúlt 200 évben az óceánok a légköri szén-dioxid 40%-át, az üvegházhatású gázok kibocsátásával járó többlethőnek pedig a 90%-át nyelték el. Emellett nemcsak szénelnyelőként, hanem széntározóként is jelentős szerepük van; ugyanis az összes fosszilis energiaforrásból származó, égés által kibocsátott szén-dioxid negyedét tárolják ma is óceánjaink. Ezekből egyértelművé vált a kutatók számára, hogy az óceánok szénelnyelő és -tározó képességének hála sokkal enyhébben érezzük a felmelegedés környezeti hatásait, pedig így is ötször gyakoribbak a klímaváltozáshoz köthető természeti katasztrófák, mint 50 évvel ezelőtt. Felmérhetetlen, milyen hatással lenne az éghajlatra, ha az óceánok szénelnyelési képessége megváltozna. Mára világossá vált a tudósok számára, hogy óriási problémát jelent, hogy eddig nem foglalkoztak ezzel a kérdéskörrel a lehetséges klímaváltozási forgatókönyvek számításainál.

Az óceánkutatás szén-dioxid-elnyeléssel foglalkozó területe jelentős adathiányban szenved, ami minél hamarabb orvosolandó probléma, hiszen az elnyelés bármilyen irányú és mértékű változása nagyban befolyásolhatja a kitűzött klímacélok teljesíthetőségét. A tudósok körében megvan az elkötelezettség és a szakképzettség a téma iránt, a közérdeklődés részéről pedig a lelkes támogatás. A technológiai fejlődés pedig olyan eszközöket adott a kutatók kezébe, mint az óceánkutató robotok és siklók, amelyekkel pontosan meg tudják mérni a tengerben levő szén-dioxid szintjét.

Wait szerint az egyetlen, amire még szükség lenne, az az, hogy valamelyik ország a kezébe vegye a kezdeményezést. Ideális esetben ez egy az észak-atlanti-áramlat közelében fekvő ország lenne, mivel óceánokon belül is ez az áramlat felelős a szénelnyelés közel harmadáért.

Óceáni „űrállomás”

A klímaváltozás természetesen az óceánok szénelnyelő és -tározó képességére is hatással van, így Wait hangsúlyozta, hogy nélkülözhetetlen egy olyan megfigyelőállomás létesítése, amely folyamatosan adatokat gyűjtene az óceánokról. Ez lehetővé tenné, hogy jobban megérthessük az óceánok és a klímaváltozás kapcsolatát. Jelenleg ugyanis csak a felső rétegek szén-dioxid szintjének méréseiből vannak információink, de ezek nem adnak elég alapot egy megbízhatóbb klímamodell megalkotásának.

Wait a szükséges kutatóállomást a nemzetközi űrállomáshoz hasonlította több tekintetben is, mivel mind a nemzeteken átívelő összefogás és információmegosztás, mind az átfogó adatgyűjtés fontos szerepet kapna az egység tevékenységében. Az állomás létrehozásának költségeit egymilliárd dollárra becsülik.

Drasztikusan felgyorsulhat a felmelegedés

Amennyiben az óceánok szénelnyelő képessége jelentősen csökkenne, az ismeretek hiányában nem tudható, milyen drasztikus hatással lehetne a 1.5 Celsius fokos határra vonatkozó teljesítési kritériumokra. Márpedig vannak arra utaló jelek, hogy az atlanti áramlási rendszer lassulása, és az óceánok eliszaposodása a szénelnyelő képesség csökkenéséhez, bizonyos területeken hosszú távon pedig akár szén-dioxid-kibocsátáshoz is vezethet. Mindkét eset bekövetkezése a felmelegedés drasztikus felgyorsulásához vezethet.

Ezért itt az ideje, hogy amikor klímaváltozásról és az óceánokról van szó a döntéshozók is támogassák a teljes vízkörforgás változásának és ezek következményeinek kutatását.

Források: 24.hu, nationalobserver.com