Bangkok a klímaváltozás egyik leginkább veszélyeztetett nagyvárosává vált. A thaiföldi metropolisz évente körülbelül két centimétert süllyed, miközben körülötte a tengerszint folyamatosan emelkedik. Az árvizek már most is évente egymillió embert érintenek az országban, a gazdasági károk pedig megdöbbentőek. Az éves árvízkárok mértéke napjainkban átlagosan 2,6 milliárd dollár körül alakul, és ezek hatásait elsősorban a sűrűn beépített városi térségek viselik. Ebben a válsághelyzetben a klímatudatos tájépítészet már rég nem luxus, hanem a puszta gazdasági túlélés záloga.
Beton helyett
Ebben a kritikus helyzetben lépett közbe Kotchakorn Voraakhom thai tájépítész, aki munkáival arra keresi a választ, miként lehet a természetes rendszereket a városi árvízvédelem szolgálatába állítani. Voraakhom 2012-ben alapította meg a Landprocess nevű stúdióját, ahol ma 15 tervezővel azon dolgozik, hogy az árvízveszélyes városi tereket élő, vízgazdálkodási ökoszisztémákká alakítsa. A stúdió filozófiája szerint a zöldfelületeket nem díszítőelemként, hanem létfontosságú infrastruktúraként kell kezelni a jövő városaiban.
Az elképzelés első nagy próbája a 2017-ben átadott Chulalongkorn Centenary Park volt. Bangkok első valódi zöld infrastruktúra-projektje egy korábban kihasználatlan területen valósult meg egy egyetem közelében. Ma vizes élőhelyek, vízelnyelő gyepek és őshonos növények komplex rendszere alkotja, amely képes egymillió gallon esővizet összegyűjteni, megszűrni és újrahasznosítani, miközben a helyieknek ritka és értékes menedéket nyújt a betondzsungelben.
Rizsföldek a tetőn
Két évvel később Voraakhom szintet lépett, és megalkotta a Thammasat Városi Farmot. A Thammasat Egyetem épületén elterülő, 22.000 négyzetméteres teraszos zöldtető jelenleg Ázsia legnagyobb bio tetőfarmja. Dizájnja a hagyományos thai rizsföldek logikáját követi: a lejtős, lépcsőzetes kialakítás és az őshonos növényzet hússzor hatékonyabban lassítja és nyeli el a csapadékvizet, mint a hagyományos betonfelületek. Ráadásul a projekt az élelmezésbiztonságot is növeli, hiszen évente nagyjából 20 tonna bioélelmiszer terem a város közepén.
A „porózus város” víziója
Voraakhom szerint a valódi változáshoz összefogásra van szükség. Ezért hozta létre 2017-ben a Porous City Network nevű társadalmi szervezetet. A vállalat tájépítészeket, városrendezőket, civil közösségeket és fiatalokat köt össze, hogy a betonozott tereket áteresztő zöldfelületekké, esőkertekké és vízelnyelő csatornákká alakítsák. Emellett Délkelet-Ázsia-szerte képeznek kormányzati szakembereket a Landprocess által kidolgozott vízgazdálkodási technikákra.
A hálózat neve tökéletesen összefoglalja a filozófiájukat: egy „porózus város” ugyanis nem elvezetni akarja a vizet, hanem együtt élni vele. Ez a szemlélet Bangkokhoz hasonló, vízterheléssel küzdő városokban a hosszú távú alkalmazkodás alapvető eszközévé válhat.
És bár Kotchakorn Voraakhom munkásságát az ENSZ is elismerte, a kérdés továbbra is fennáll: vajon élhető lesz-e Bangkok 50 év múlva? Ez ugyanis szerinte azon múlik, hogy képesek vagyunk-e radikálisan, egészen új módon együttműködni.
Forrás: Happy Eco News
