Written by

Mennyire tettük tönkre az ózonréteget?

Elgondolkodtató, home_slider| Views: 4840

Minden nyáron sokszor hallhatjuk, hogy délelőtt 11 és délután 3 óra között nem ajánlatos napozni a magas UV sugárzás miatt. De miért kapunk ilyen jelzéseket, ha az ózonrétegnek elvileg meg kellene védenie minket a káros napsugárzásoktól? Miért ilyen lassú Földünk védőpajzsának a regenerációja?

Gyorstalpaló az ózonrétegről

Az ózon (O3) egy három oxigénatomból álló instabil molekula, amit a köznyelv pedig ózonrétegnek nevez, a sztratoszféra – azaz a légkör felső rétegében a 20 és 40 ezer méter közti sáv – ózontartalmú része. Érdekesség viszont, hogy a 20 ezer méteres sávban elhelyezkedő ózonréteg sűrűsége igen alacsony, amely a normál légköri nyomáson csak néhány mm vastag lenne.

Az ózon képes bizonyos frekvenciájú ultraibolya (UV) sugárzást elnyelni. Az ózon alapvetően folyamatosan felbomlik és újraalakul az UV sugárzásnak köszönhetően, így természetes állapotában az ózonréteg egyenletesen újra és újra termeli magát. Az emberi tevékenység következtében azonban az elmúlt évtizedekben ez a réteg olyan mértékben elkezdett vékonyodni, hogy már nem volt képes a természetes önregenerációra.

Az ózonréteg teljesen elnyeli a számunkra káros UV-C sugarakat és csökkenti a nagy mennyiségben szintén veszélyes UV-B sugárzást is.

Az ózonréteg sérülése

Az ipari forradalom óta az emberiség elkezdett olyan anyagokat juttatni a légkörbe, amelyek folyamatosan bontják az ózont, nagyobb hatékonysággal, mint ahogy az önstabilizáló folyamat visszatölti. Ilyen például a nitrogén-monoxid, amiből a műtrágyázás elterjedésével került elég sok a levegőbe, valamint a klór és bróm, amelyek a freonokban és halonokban vannak. A pusztítás nem kicsi: az Antarktisz felett 25 kilónyi tiszta klór két hónap alatt 500 ezer tonna ózont bont el, így lett az ózonlyuk.

Az ózon elvékonyodása, illetve kilyukadása pedig súlyos következményekkel jár: a magas napvédő faktorszámú ózon nélkül nem is létezne a szárazföldi élet, az ultraibolya sugárzás ugyanis felbontaná az élőlények sejtjeiben lévő kémiai kötéseket. Az emberiség pedig ennek az elpusztításába kezdett bele nagyjából egy évszázada.

A Föld mérsékelt égövi területei felett – ahol hazánk is elhelyezkedik – húsz év alatt átlagosan 4-6 százalékkal csökkent az ózonréteg vastagsága, amely nagyjából ugyanekkora UV-B növekedéssel jár a felszínt elérő sugárzásban. 1 százalék UV-B emelkedés körülbelül annak felel meg, mintha 300 kilométert utaznánk az Egyenlítő felé, vagyis Magyarországon olyan UV-értékeket mérhetünk, amelyek korábban Dél-Spanyolországra vagy Tunézia és Algéria északi partjaira voltak jellemzők.

Az ózon megmentése

Mégsem kell világvégére számítani, 1987-ben ugyanis meghozták a montreali egyezményt, melynek köszönhetően sikerült megfékezni az ózonkárosító anyagok kibocsátását. Az ózon gyógyulása azonban nem következik egyik napról a másikra, így még több évtizedbe is telik a teljes regenerálódás. Ha továbbra sem szennyezzük az ózonréteget, a mérsékelt égöv alatt a 2030-as évek végére, a pólusoknál az évszázad végére áll vissza a természetes állapotára az ózonréteg. Emiatt még kapjuk az extrém erős UV-sugárzást. Egyébként a magyarországi előírások alapján 7-es szint felett nevezzük erősnek és 8-asnál extrémnek az UV-sugárzást, utóbbinál ad riasztást az Országos Meteorológiai Szolgálat.

Tehát nem tehetünk mást, jó pár évig még biztosan kerülni kell a déli napsütést, illetve a naptejet és napszemüveget se tegyük el, ha kimegyünk a napra!

Forrás: Index