Elhajított csikkek, kormot pöfékelő autók, kiterjedt olajfolt az óceán közepén: a környezetszennyezés többnyire szemmel látható, azonban nem mindig. Fontos felhívni a figyelmet erre, mert ha az ember nem látja, tapintja, érzékeli saját maga, akkor hajlamos tudomást sem venni róla. Pedig van egy szokásunk, mely az elmúlt években egyre gyorsuló ütemben hódítja meg mindennapjainkat, és rengetegen nem is tudják, mennyire káros bolygónk számára. Ez pedig az internet és ezen belül is főként a közösségimédia-platformok használata.
Egyetlen egy Google-keresés akár 15 méternyi autózásnak felelhet meg a kibocsátott szén-dioxid mennyiségének tekintetében. Ha belegondolunk, hogy egy nap alatt hányszor keresünk rá bármire, könnyedén kiszámolhatjuk, hogy mekkorát ártunk vele. A szám irreálisnak tűnhet, pedig, ha jobban utánajárunk, érthetővé válik. Egy internetes kereséshez rengeteg szervert kell fenntartani, melyek a nap 24 órájában és a hét minden napján folyamatosan üzemelnek, elektromos áramot fogyasztanak, mely jelenleg többnyire még fosszilis forrásból származik. Sőt, a szervereknek nem csupán az üzemeltetésük, de az előállításuk is rendkívül erőforrásigényes, és akkor még saját áramfogyasztó eszközeinket, okostelefonunkat, laptopunkat nem is említettük.
Hány e-mailből lehet eljutni a szomszéd városba?
Egy Google-keresés átlagosan 0,2-7 gramm szén-dioxid-kibocsátással jár, 7 gramm kibocsátás pedig megfelel 15 autóval megtett méternek, de a több címzettnek küldött e-mailek akár 50 grammot is termelhetnek, ezzel tovább növelve a környezetbe kerülő károsanyag mennyiségét.
A Climate Care számításai szerint az éves internethasználat energia- és karbonlábnyoma 830 millió tonna szén-dioxid-kibocsátást tesz ki. Ez a teljes globális mennyiség 2%-a, azonban az arány folyamatosan növekedik.
Kiábrándító, hogy a közösségi média még ennél is sokkal szennyezőbb. Jelenleg összességében a Facebook a legkárosabb platform, de pusztán azért, mert azt használják világszinten a legtöbben. Ha csupán az adott időegység során kibocsátott szén-dioxid mennyiségét tekintjük, a TikTok toronymagasan vezet. Egyetlen perc eltöltése az applikációban 2,63 gramm kibocsátással jár, míg az Instagram használata 1,05 gramm, a Facebooké 0,79 gramm, a YouTube-é pedig 0,46 gramm szén-dioxidot termel.
A Netflix streamingszolgáltató saját becslése szerint egyórányi filmnézéssel kevesebb mint 100 gramm szén-dioxidot termelünk, egy független szervezet szerint az európai átlag 55-56 gramm lehet, mindez egy autóval megtett 300 méteres út kibocsátásának felel meg. Érdekes párhuzam, hogy vannak, akik a környezet védelme érdekében autó helyett buszra szállnak. De vajon a közösségi közlekedésben résztvevők közül hányan váltanak útközben a mobiltelefonjuk nyomkodása helyett könyvolvasásra ugyanezen megfontolásból?
Mit tehetünk?
Érdemes tudatosan hozzáállnunk internethasználati szokásainkhoz is. Amennyiben tisztában vagyunk vele, hogy mennyire szennyező akár egyetlen e-mail elküldése is, könnyebben lemondhatunk fölösleges tevékenységekről. Csökkentsük a pusztán udvariassági e-mail-fordulókat. Ha egy lényegi levélben már előre megköszönjük az esetleges választ, utána nem szükséges külön e-mailt indítani pusztán a köszönöm szóval. Egy 2019-es kutatás szerint, ha az Egyesült Királyságban minden felnőtt ember naponta csupán egyetlen köszönőlevéllel kevesebbet küldene el, összesen közel 16 500 tonna szén-dioxid kibocsátását spórolnák meg egy év alatt, amely 81 000 Londonból Madridba tartó repülőjárat szennyezésének felel meg.
Azzal is rengeteg kibocsátást kerülhetünk el, ha kikapcsoljuk a kamerát online meetingek közben, vagy ha egyszerűen kevesebb szelfit küldünk el: egy szöveges üzenethez képest a képtovábbítás sokszoros kibocsátással jár. Ha tehetjük, wifit használjunk mobil adatkapcsolat helyett, mikor videót nézünk vagy továbbítunk.
Sőt, saját életminőségünkre is pozitív hatást fejtene ki, ha minden nap tudatosan tartanánk elektronikamentes időszakokat, mikor nem nyúlhatunk a telefonunkhoz, sem a számítógéphez.
Hogyan böngészhetünk bűntudat nélkül?
Azonban természetesen mindez nem nyújt végleges megoldást, pusztán a károk mérséklésére elegendő.
Szerencsére önmagában nem a közösségi média szennyező, hanem az üzemeltetéséhez szükséges fosszilis alapú energia. Így ahhoz, hogy hosszú távon fenntarthatóbbá váljon az internet- és közösségimédia-használatunk, és bűntudat nélkül élvezhessük az emberiség egyik legnagyobb találmányát, át kell térnünk a megújuló energiaforrások használatára.
Források: greendex.hu, globalcitizen.org, greenspector.com, earth.org, bbc.com
