Written by

Klímaváltozás és boszorkányok

Elgondolkodtató, home_slider| Views: 172

Kutatók összefüggést találtak a klimatikus változások és a boszorkányüldözések intenzitása között

Hihetetlennek tűnik, de összefüggés lehet a klímaváltozás és a boszorkányüldözések között. Wolfgang Behringer az 1990-es években, majd Emily Oster a 2000-es évek elején arra jutottak, hogy a 16-17. században kicsúcsosodó kis jégkorszakkal egyidőben a boszorkányperek száma is megnőtt. Az egybeesést az magyarázza, hogy az éhínséget okozó szélsőséges időjárás okát keresve a boszorkányokban találták meg a bűnbakot.

Több évszázadon át tartott a boszorkányok üldözése Európában és Észak-Amerikában, amelynek Európában több mint százezren estek áldozatul. A boszorkányüldözés első pánikszerű hulláma a 15. század első évtizedeire nyúlik vissza, elsősorban az Alpok területére. Sokan az 1428-ban a svájci Wallis kantonban megindult boszorkányüldözést jelölik kezdődátumként. Az évtizedek során Európa-szerte ismert jelenséggé nőtte ki magát, a perek döntő többsége a 16-17. században zajlott. Utána ugyan ritkábban, de egészen a 18. század végégig előfordultak boszorkányperek.

Az üldözöttek, rontással, fekete mágiával megvádolt boszorkányok többsége olyan kiszolgáltatott nő volt, akik társadalom peremére sodródva gyanús személynek számítottak. Leginkább hajadon lányok és özvegyasszonyok voltak kitéve a vádaknak, mivel független személyként nem estek a férj vagy a közösség felügyelete alá. De emellett sok férfi boszorkányper is ismert, ezeknek a száma a 17. században fokozatosan nőtt, egyes területeken a század végére a perek felében férfiak voltak a vádlottak.

Joseph Baker: A boszorkány No.1 (1892) Forrás: Wikimedia Commons

Nincs egy, mindent megmagyarázó elmélet

A boszorkányüldözés és a boszorkányperek hosszú idő óta foglalkoztatják a kutatókat, igyekeznek feltárni okát és részleteit, hiszen sokat elárulnak a korabeli mentalitásról és gondolkodásmódról. Számos elmélet született arról, mi válthatta ki az üldözéseket, hogyan vált hiedelemből egész kontinenst, sőt Észak-Amerikát is érintő jelenséggé. Az egyes elméletek nem zárják ki egymást, valószínűleg mindegyik kutatónak (részben) igaza lehet, nincs egy, mindent megmagyarázó elmélet.

Egyes elképzelések szerint a női kuruzslók, gyógyítók és bábaasszonyok üldözése a férfiakat előtérbe helyező orvoslás megjelenésével függ össze. Más megközelítés szerint a boszorkányok üldözését a klasszikus feudalizmus válsága, illetve reformáció és ellenreformáció okozta szellemi, világnézeti és társadalmi felfordulás okozhatta.

Megint mások az Európán a 15. század végén végigsöprő szifiliszjárvánnyal hozták összefüggésbe, amelyet a korban az ördögi hatalom megerősödéséhez kötöttek. De az 1585-1588 és az 1592-1593 között terjedő pestis és annak következményei is hozzájárulhattak az üldözésekhez.

Boszorkányégetés. Forrás: Wikimedia Commons

A boszorkányperekről elhíresült amerikai Salem város esetében azzal magyarázták a tömeges boszorkányégetéseket, hogy a város lakosai gombafertőzésen átesett rozs elfogyasztása után a testükben felhalmozódott jelentékeny mennyiségű hallucinogén anyag hatására kezdték üldözni a boszorkányokat.

Klímaváltozás és boszorkányok

A boszorkányüldözések a klímaváltozás kapcsolatára először egy német történész, Wolfgang Behringer hívta fel a figyelmet az 1990-es években. Behringer szerint egyértelmű a kapcsolat a boszorkányüldözések hullámai (melyeknek csúcsa 1560 és 1630 közé tehető) és az 1560-tól jelentkező kis jégkorszak között. Behringer szerint a rossz termést követő években a boszorkányüldözések nagyobb lendülettel folytak, és több személy ellen irányultak, mint máskor. A félelmek táplálta boszorkányhiedelmek ilyenkor szélesebb körben hatottak.

Wolfgang Behringer A klíma kultúrtörténete c. könyve magyarul is olvasható.

2005-ben egy harvardi közgazdász, Emily Oster kutatása szintén megerősítette, hogy a boszorkányüldözések intenzitása végső soron a klimatikus viszonyok változásától függött. A kutatónő évtizedről évtizedre haladva követte az éghajlati viszonyok és a lezajlott perek számának alakulását. Ennek köszönhetően azt vette észre, hogy 1520 és 1770 között, az úgynevezett kis jégkorszak idején a hőmérséklet drasztikus csökkenése a boszorkányperek számának látványos növekedésével járt együtt.

A kis jégkorszak fogalmát az amerikai François E. Matthes vezette be a kaliforniai Sierra Nevadában folytatott kutatásai nyomán a késő holocén, hozzávetőlegesen az utóbbi négyezer év lehűléseinek és gleccser előnyomulásainak meghatározására. Időszakának pontos meghatározása körül jelentős viták vannak, de az bizonyított, hogy a 14. századtól a 19. századig tartó viszonylag hűvös időszak az éghajlat természetes ingadozásának eredménye volt. Két évszázadon át, 1550 és 1740 között az éghajlat különösen hidegre fordult: a tél jellemzően novembertől márciusig tartott, a nyarak hűvösek voltak. A kis jégkorszak mélypontja 1586 decemberétől 1587 szeptemberéig tartott.

Az összefüggés hátterében az áll, hogy a lehűlő időjárás csökkenő terméshozamot és agrárgazdálkodási válságot idézett elő, amire az éhező emberek magyarázatot igyekeztek találni. Széles körben elfogadott nézet volt, hogy ördögi lények és boszorkányok átokkal sújtják a termést, amit a VIII. Ince pápa 1484-ben kiadott boszorkányellenes bullája tovább erősített. Ennek következtében kedvező táptalajra talált a boszorkányok okolása, majd üldözése a kialakult időjárási anomália miatt.

Forrás: mult-kor.hu, ujkor.hu, qubit.hu