Egy nemzetközi tudóscsoport mérföldkőnek számító jelentése szerint a globális élelmezési rendszerek fenntartható átalakítása nélkülözhetetlen az emberi jólét és a környezeti egyensúly megőrzéséhez. A The Lancet orvosi folyóiratban megjelent, 35 ország 70 szakértőjének közreműködésével készült EAT-Lancet kutatás központi eleme a „Bolygóegészségügyi Étrend” (Planetary Health Diet, PHD), amelynek globális bevezetése számos pozitív hatással járna. Becslések szerint ez a növényi alapú, mégis mérsékelt húsfogyasztást is megengedő diéta évente mintegy 15 millió felnőtt korai halálát előzhetné meg, ami napi lebontásban hozzávetőlegesen 40.000 megmentett életet jelent.
Az étel és a klímaválság közötti kapcsolat
A jelentés egyértelműen rámutat arra, hogy a Bolygóegészségügyi Étrend nem egy egyszerű orvosi javaslat, hanem a klímaválság elleni küzdelem eszköze is. A kutatók kiemelik, hogy a globális élelmiszerrendszer jelenleg az üvegházhatású gázok kibocsátásának egyharmadáért felelős, ami a globális felmelegedés egyik fő mozgatórugója. Ezen felül az élelmiszertermelés a vadvilág és az erdők pusztításának, valamint a vízszennyezésnek is a legnagyobb okozója.
Az étrendben javasolt változtatások és a kapcsolódó rendszerszintű intézkedések 2050-re a felére csökkenthetik az élelmiszerrel kapcsolatos teljes éghajlati kibocsátást.
A Bolygóegészségügyi Étrend
A Bolygóegészségügyi Étrend (PHD) egy rugalmas, úgynevezett flexitáriánus minta, amelyet úgy alakítottak ki, hogy táplálkozásilag teljes értékű legyen, és lehetőséget adjon arra, hogy a 2050-re becsült népességet fenntartható módon lássuk el élelmiszerrel.
Az étrend központi szereplői a növényi alapú élelmiszerek A javaslat szerint a napi táplálkozásnak nagy arányban kell tartalmaznia:
- gyümölcsöket és zöldségeket: legalább napi öt adag.
- teljes kiőrlésű gabonaféléket: napi három-négy adag.
- dióféléket és hüvelyeseket (bab, borsó, lencse): napi egy-egy adag.
Az étrend nem ír elő teljes megvonást, hanem mérsékli az állati eredetű termékek fogyasztását:
- tejtermék: napi egy adag (tej, joghurt vagy sajt).
- tojás: hetente három-négy darab.
- csirke és hal: hetente két-két adag.
- vörös hús (marha, bárány, sertés): mindössze heti egy adagra korlátozódik.
Globális egyenlőtlenségek és a regionális kihívások
A jelentés egyben élesen rávilágít a globális egyenlőtlenségekre is, amelyek mélyen beépültek az élelmezési rendszerekbe. Megállapították, hogy a világ legtehetősebb 30%-a okozza az élelmiszerrel kapcsolatos környezeti károk több mint 70%-át. Ezzel szemben 2,8 milliárd ember nem engedheti meg magának az egészséges étrendet, és 1 milliárd ember alultáplált, annak ellenére, hogy globálisan elegendő élelmiszer áll rendelkezésre. Továbbá az 1 milliárd elhízással élő embert is “cserben hagyja” a jelenlegi rendszer.
Észak-Amerikában és Európában a vörös húsok és a tejtermékek túlzott fogyasztása dominál, míg az alacsony jövedelmű régiókban a keményítőtartalmú élelmiszerek fogyasztásának csökkentése és a csirke, tejtermékek és tojás mérsékelt emelése lenne egészségügyileg indokolt.
A rendszerszintű változtatás sürgőssége
Az EAT-Lancet Bizottság társelnöke, Johan Rockström professzor szerint az élelmiszerrendszerek átalakítása elengedhetetlen egy biztonságos, igazságos és fenntartható jövő megteremtéséhez.
A jelentés ezért a fogyasztói döntések ösztönzése mellett radikális szakpolitikai beavatkozásokat sürget:
- Adópolitika átalakítása: az egészségtelen élelmiszerek drágábbá, az egészségesek olcsóbbá tétele az adók átcsoportosításával.
- Szabályozás és címkézés: az egészségtelen élelmiszerek reklámozásának szabályozása és figyelmeztető címkék bevezetése.
- Mezőgazdasági támogatások átszervezése: a jelenlegi hatalmas támogatások átcsoportosítása a fenntarthatóbb és egészségesebb élelmiszerek termelésére.
A globális élelmiszerrendszerrel kapcsolatos egészségügyi problémák és környezeti károk becslések szerint évi 15 billió dollárjába kerülnek a társadalomnak. A javasolt átalakításra fordítandó évi 200–500 milliárd dolláros beruházás 5 billió dolláros megtakarítást eredményezhetne. Mindez jól mutatja, hogy az élelmezési rendszerek átalakítása egy összetett, globális kihívás, amely túlmutat a táplálkozási szokásokon. A valódi változáshoz tudományos, politikai és társadalmi szereplők együttes fellépésére van szükség.
Forrás: The Guardian
