Megszámlálhatatlan számú csillagot kellene látnunk egy tiszta, sötét éjszakán, amikor kinézünk az ablakon. A fényszennyezés miatt viszont nincs erre lehetőségünk. A nagyvárosokban az is gyakran előfordul, hogy egyetlen csillagot vagy bolygót sem tudunk felfedezni. A helyzet súlyosságát és a jelenség környezetre gyakorolt hatását számos kutatás vizsgálja.
Egy egészen különleges dologgal lett az elmúlt évtizedekben szegényebb az emberiség nagy része, anélkül, hogy egyáltalán észrevette volna. Nem másról van szó, mint arról, hogy ma már a bolygónk nagy részén az embereknek nincs lehetőségük arra, hogy amikor az égre néznek, meglássák a galaxist, amiben élünk. A Tejútrendszer a fejlett, éjjelente is kivilágított területeken szabad szemmel mára láthatatlanná vált. Legtöbbször csak a sötét égboltot látjuk akkor is, amikor egyetlen felhő sincs fölöttünk.
A szakemberek még napjainkban is vitatkoznak arról, hogyan definiálják megfelelően a fényszennyezést. A legelfogadottabb meghatározást az Országos Településrendezési és Építési Követelmények részeként fogalmazták meg: „Olyan mesterséges zavaró fény, ami a horizont fölé vagy nem kizárólag a megvilágítandó felületre és annak irányába, illetve nem a megfelelő időszakban világít, ezzel káprázást, az égbolt mesterséges fénylését vagy káros élettani és környezeti hatást okoz, beleértve az élővilágra gyakorolt negatív hatásokat is.”
A kék fény a legszennyezőbb
A fényszennyezés terjedését a szakemberek részben a kültéri LED-es eszközök népszerűségének tulajdonítják. A hideg fehér fényű világítás ugyanis a kék szín felé könnyen eltolódhat. A kék fény pedig sokkal jobban szóródik a légkörben, mint a borostyánsárga LED-világítás. Sajnos nem veszik figyelembe a közterek kialakításánál a vakító fehér fényű lámpák káros hatásait, amelyek nemcsak a felszín világítják meg, hanem az eget is. Magyarországon eddig csak a zselici és bükki csillagparkok környékén építettek ki csillag- és állatbarát környezetet.
Világviszonylatot tekintve is elmondható, hogy az égbolt még napnyugta után is világos marad. Ezt a mesterséges szürkületet skyglownak nevezik.
Globe at Night
Christopher Kyba Globe at Night projektjének keretében 2011-től 2022-ig civil tudósok vizsgálták az eget, és információkat gyűjtöttek az Orion csillagképről. A kutatás célja az volt, hogy megállapítsák a fényszennyezettség éves növekedését. Az adatok kiértékelését követően évi átlagos 9,6 százalékos növekedést állapítottak meg. Ha ilyen ütemben folytatódik a szennyezés, akkor 18 év múlva a ma látható csillagok felét nem lehet majd látni.
„Drámai az a sebesség, amellyel a csillagok láthatatlanná válnak a városi környezetben élő emberek számára” – mondta Kyba, a tanulmány vezető szerzője.
„Ha a reklámok és a homlokzati világítás gyakoribbá, nagyobbá vagy fényesebbé válik, nagy hatással lehet az égi ragyogásra anélkül, hogy a műholdképeken nagy különbséget tennének.” – Elmagyarázta, hogy a vízszintes irányban kibocsátott fény teszi ki a káros ragyogás legnagyobb részét.
Az állatvilág van a legnagyobb veszélyben
A szennyezés növekedése azonban nem csak a csillagok eltűnését eredményezi. Gondoljunk csak bele, hogy mikor láttunk utoljára szentjánosbogarat. Mára jelentősen megfogyatkozott a populáció, mert a szaporodáshoz kellő fényjelzések nem olyan feltűnőek, mint a mesterséges fény nélküli éjszakában voltak. A vízközeli állatok, mint például a szitakötő, a vízfelszínről visszaverődő fényt tekinti iránymutatónak, az vonzza. A túlzott világosság azonban összezavarja őket, a szentjánosbogár-populáció esetében pedig akár a kihaláshoz is vezethet.
Mivel láthatjuk, hogy a fényszennyezés aránya az évek során folyamatosan növekszik, ezért fontos, hogy olyan globális megoldást találjunk a problémára, amit a legtöbb ország magáénak érezhet.
Források: Greendex, Telex, euronews.com
