Ha meghalljuk a szivárvány szót, azonnal egy élénk színű, íves természeti jelenség jut eszünkbe. Azonban létezik egy különleges változata is, amely teljesen eltér ettől a képtől: a fehér szivárvány, más néven ködív. Ez a ritka légköri jelenség bár formájában hasonlít a jól ismert eső utáni szivárványhoz, mégis más elven működik, és a színek helyett fehér vagy csak nagyon halvány árnyalatokkal jelenik meg. De mi okozza ezt a különös látványt, és hogyan figyelhetjük meg?
A ködív egy optikai és légköri jelenség, amely akkor alakul ki, amikor a Nap fénye ködön, párán vagy felhőn halad át. Míg a klasszikus szivárvány nagyobb, esőcseppekből álló vízcseppek fénytörésének eredménye, addig a ködív sokkal kisebb, 0,1 mm-nél is apróbb vízszemcsék által jön létre. Ezek az apró cseppek másképp szórják a fényt, ezért az ív színe halvány, szinte teljesen fehér. Mivel ezek a cseppek jóval kisebbek, mint az esőcseppek, a fény nem ugyanúgy törik meg rajtuk, mint a hagyományos szivárvány esetében. Ehelyett a fény hullámtermészetéből fakadó elhajlási jelenség lép fel, amely szétszórja a fényt, és elmosódott, fehér ívet eredményez. A ködív sokkal szélesebb, mint a klasszikus szivárvány, és ha elég vékony a köd, akár teljes ívben is kirajzolódhat.
Kialakulásának titka
A fehér szivárvány kialakulása különleges időjárási viszonyokat igényel. Leggyakrabban akkor lehet megfigyelni, amikor a Nap alacsonyan áll az égen (például kora reggel vagy késő délután), és a fény egy sűrű, mégis átlátszó ködfelhőn halad át. Mivel a ködívhez diffúz, nem túl sűrű ködre van szükség, gyakran tengerparti területeken, tavak közelében vagy hegyvidéki régiókban fordul elő.
Éjszaka is látható lehet, ha a Hold elegendő fényt biztosít, és a megfelelő ködös körülmények adottak. Ilyenkor „holdködívnek” is nevezik. Külön érdekesség, hogy mesterségesen is előidézhető! Ha ködös időben egy erős fényű reflektort vagy akár egy zseblámpát használunk, és a megfelelő szögből nézzük a párát, halvány fehér ívet figyelhetünk meg.
Megjelenésük a világ különböző tájain
A ködívek megjelenése nem korlátozódik egyetlen régióra; bárhol kialakulhatnak, ahol megfelelő légköri viszonyok uralkodnak. Különösen gyakoriak a hegyvidéki területeken, ahol a völgyekben összegyűlő köd ideális körülményeket teremt a jelenséghez. Emellett a tengerparti régiók is kedveznek a fehér szivárványok kialakulásának, hiszen a nedves, páradús levegő gyakran idéz elő megfelelő ködfelhőket. Skócia és Írország híres a gyakran előforduló ködívekről, de a jelenség megfigyelhető Kalifornia ködös partvidékén vagy Új-Zéland völgyeiben is.
Különleges, misztikus hatást keltenek halvány fehér és pasztellszínű megjelenésükkel. Bár szabad szemmel is lenyűgöző látványt nyújtanak, fotózással még jobban kiemelhetők finom részleteik. A megfelelő megvilágítás, a fény beesési szöge és a háttér együttesen határozza meg a felvételek sikerességét. Megfigyelésük és dokumentálásuk nemcsak esztétikai élményt nyújt, hanem hozzájárul a légköri optikai jelenségek jobb megértéséhez is.
A fehér szivárványt évszázadok óta dokumentálják, és bár kevésbé látványos, mint a hagyományos szivárvány, tudományos szempontból rendkívül érdekes. Kutatók szerint az 1800-as évek végén már pontosan leírták kialakulásának menetét, és ma is fontos szerepe van az optikai és meteorológiai kutatásokban.
Forrás: Greendex, Atmospheric Optics, Met Office
