Written by

A szénkorszak végnapjai

Elgondolkodtató, home_slider| Views: 172

A szén kora leáldozóban van, az olajipar lejtmenetbe került – állítja többek között a Carbon Tracker elemzése. Optimizmusra adhat okot a megújuló energiaforrások megállíthatatlan térnyerése, azonban még sok a hátráltató tényező. A klímaváltozás egyre súlyosabb fenyegetést jelent, ezért sokan sürgetik a fosszilis ipart az átmenet felgyorsítására. A zöld átmenet azonban csak akkor lehet működőképes, ha az igazságos is.

Lassú lejtmenetben a fosszilis energia

A koronavírus-járvány úgy tűnik, felgyorsította a megújuló energiaforrásokra való áttérést, habár már előtte is nagy nyomás volt az olaj szektoron a klímaváltozásban játszott szerepe miatt. Az olajipari vállalatok nyeresége csaknem kétharmadával esett vissza 2020-ban, azzal összefüggésben, hogy a globális energiafelhasználás lényegesen csökkent. A koronavírus járvány okozta válságot megelőzően az olajipar csúcsát 2030-ra prognosztizálták, azonban lehetséges, hogy ezt a csúcsot már 2019-ben elérte a szektor, és innentől itt is megállíthatatlan lejtmenetre lehet számítani. A British Petroleum „Energy Outlook 2020” kiadványa szerint az olaj iránti kereslet már soha nem tér vissza a koronavírus válság előtti szintre globálisan.

Hasonló mondható el a szénfelhasználás helyzetéről is. Már 2019-ben arról cikkeztek, hogy a fokozatos visszaesés után 2019 hozhatta el a szénalapú áramtermelés végének a kezdetét, mivel a szénerőművek áramtermelésének részaránya 19 százalékkal csökkent az európai elektromos rendszerben. A szénerőművek termelésének felét gázerőművek vették át, másik felét pedig a megújuló energiaforrások. A Carbon Tracker elemzése szerint a szén kereslete 8 százalékkal esett vissza 2020 első negyedévben 2019 hasonló időszakához képest, ami egyben 10 százalékos csökkenés a 2018-as szénfogyasztási csúcshoz képest.

Az Európai Unió villamosenergia-termelésének még mindig mintegy 15 százalékát a szén biztosítja. Az európai széntermelés és -felhasználás fokozatosan csökkent az elmúlt évtizedekben a bányák bezárása és a szénerőművek villamosenergia-termelésből való kivonása miatt. A folyamat folytatódik, összhangban az uniós irányelvekkel a szén-dioxid-kibocsátás és a légszennyezés csökkentésére. A környezetvédelmi előírások (kibocsátás 40 százalékos mérséklése az 1990-es szinthez képest) és az elöregedő egységek miatt ma az unióban működő szén-, illetve lignittüzelésű erőművek kétharmadát le kell majd állítani 2030-ig.

Jelenleg az Európai Unióban még 20 országban működik széntüzelésű erőmű, a legtöbb, összesen 53, Németországban. Magyarországon 3 szén-, illetve lignit tüzelésű erőmű működik: a Mátrai Erőmű, az Oroszlányi Hőerőmű, valamint a Tatabányai Hőerőmű. Ezeket azonban 2030-ig be kell zárni. Az elmúlt években hazánkban több régi szénerőmű működését alakítottak át  földgáz-, illetve biomassza-üzemre (Kispesti és Dorogi Erőmű), illetve zártak be (Inotai Hőerőmű).

2020 első felében a Global Energy Monitor jelentése szerint a világ szénerőmű-kapacitása 2,9 gigawattal 2047 gigawattra csökkent: 18,3 gigawattnyi kapacitást helyeztek forgalomban, miközben 21,2 gigawattnyit végleg lekapcsoltak. A lekapcsolt kapacitások többségét az EU országai (illetve Nagy-Britannia) tették ki. A szénerőművek számának és kapacitásának csökkenésére az ipari forradalom óta nem volt példa.

Azonban még korai lenne azt mondani, hogy vége a szénkorszaknak, világszerte jelenleg 189,8 gigawattnyi kapacitás kiépítése zajlik, és további 331,9 gigawattnyi erőmű építése van tervben. Az új erőművek elsősorban Kínában épülnek, a tavalyi évben az országban működött a globális szénerőmű-kapacitásának fele. A CarbonBrief elemzése szerint a csökkenő kapacitások ellenére a globális szénfelhasználás nagyon lassú ütemben fog csak csökkenni a következő évtizedben, ugyanis jelenleg nagy szénkapacitás működik a világban, ami miatt a klímacélok is tarthatatlannak látszanak. Emiatt a környezetvédő szervezetek és kutatók szorgalmazzák, hogy az országok a tervezettnél gyorsabb ütemben építsék le ezeket az erőműveket.

Egyelőre az olajtársaságok is kitartanak, de az már most látszik, hogy a változás megállíthatatlan. Egyre több olajipari vállalat dönt portfóliójának diverzifikációja mellett, például növelik műanyaggyártásuk mértékét, azzal számolva, hogy az olaj iránti kereslet csökkenni fog. Egyes olajvállalatok emellett növelik megújuló energia-befektetéseiket. Összességében lassú és fokozatos átmenetre kell számítani, egyben a társadalmi nyomás növekedésére is – hiszen a fogyasztók egyre inkább elvárják, hogy a vállalatok aktívan tegyenek a klímaváltozás megállításáért.

Csúcson a megújuló energiaforrások

A szén- és olajalapú energiahordozók mélypontja a megújuló energiaforrásoknak kedvez. Annak ellenére, hogy a tavalyi év első felében úgy tűnt, hogy a válság a megújuló energia szektorra is negatív hatással lesz, 2020 második felében sorra dőltek meg a rekordok globálisan és Magyarországon is. A visszaeső energiafogyasztás ellenére a világ megújuló alapú villamosenergia-termelése 2020-ban 7 százalékkal nőtt. Emellett az évben minden eddiginél nagyobb, rekord nagyságú új megújuló kapacitást telepíthetnek globálisan, aminek következtében a világ teljes új áramtermelő kapacitásának csaknem 90 százalékát a megújulók tették ki.

2020 volt az első olyan év Európában, amikor a megújulók részaránya meghaladta a fosszilis energiaforrásokét. A megújuló energiahordozók az energiaigény 38 százalékát elégítették ki a kontinensen, szemben a fosszilis tüzelőanyagok 37 százalékával. Ennek hátterében az is áll, hogy 2015 óta megduplázódott a nap- és szélenergia felhasználása Európában. A szén és földgáz vezető szerepét sokáig az is bebetonozta, hogy olcsóbban voltak elérhetőek, mint a megújuló energiaforrások. A szén háttérbe szorulását elősegítette, hogy az energiaforrás ára az egekbe emelkedett az elmúlt években. 2020 hozta el az igazi fordulatot: a nap- és a szárazföldi szélenergia a világ népességének kétharmada számára a legolcsóbb energiaforrássá vált.

A váltást az is mutatja, hogy nemcsak vállalatok és intézmények döntenek a fosszilis energiahordozók lecseréléséről, hanem egész országok is. Dánia 2020 végén jelentette be, hogy 2050-ig felhagy a fosszilis tüzelőanyagok használatával. „Dániának élen kell járnia abban, hogy zöld példát mutasson, és ennek egyik módja az, hogy véget vet az olajkitermelésnek, annak ellenére, hogy az EU legnagyobb olajtermelője. Ha 2050-nél előbb leállnánk, az sokkal többe kerülne, de a klímahatása is más lenne” – mondta Dan Jørgensen dán klíma- és energiaügyi miniszter.

Magyarországon leginkább a napenergia tör előre a megújuló energiaforrások közül, több rekord is megdőlt a tavalyi évben. 2020 áprilisában volt olyan nap, amikor a napenergia 27,3 százalékát adta a teljes magyar áramtermelésnek, így ezzel együtt a megújuló energiaforrások a teljes magyar áramtermelés 34,6 százalékát tették ki az adott pillanatban. December elején pedig a paksi atomerőmű jelenlegi, 2000 megawattos termelési volumenét meghaladó méretű lett a hazai naperőműi-kapacitás. A paksi atomerőmű a bruttó hazai villamosenergia termelés közel felét biztosítja, így az ezt meghaladó naperőműi-kapacitás akkor is fontos mérföldkő, ha a megtermelt áram volumenét tekintve még sokkal szerényebb a megújulók részesedése.

Zöld és igazságos átmenet

Azáltal, hogy a fosszilis energiahordozók lassan, de biztosan elvesztik vezető szerepüket, a rájuk épülő iparágak és gazdasági tevékenységek is hanyatlani fognak. Szénbányák és olajkutak bezárása elkerülhetetlen, ahogy a fosszilis energiát hasznosító erőművek sokaságára is megszűnés vár. Mindez előreláthatólag munkahelyek és állások megszűntését fogja magával hozni, ami szociális kihívásokkal járhat. A fosszilis energiaipar globálisan mintegy 30 millió embert foglalkoztatott 2017-ben. „Az EU területén működő szénerőművek összesen 53 ezer, a szénbányák pedig 185 ezer embert alkalmaznak, közvetve pedig további mintegy 2015 ezer ember megélhetése függ a szén értéklánctól. Magyarországon közvetlenül körülbelül 2500, közvetve pedig további közel 5000 állást biztosít az iparág.” – írja a portfolio.hu.

A fosszilis energiahordozók kivezetése tagadhatatlanul jelentős társadalmi és gazdasági hatásokkal fog járni. Azonban a klímaváltozás következményei szintén nagymértékű társadalmi és gazdasági kihívásokkal járnak, és a lassú reakció a helyzet súlyosbodásához vezet. Emiatt fontos, hogy a zöld átmenet úgy valósuljon meg, hogy az ne taszítson egyéneket és társadalmi csoportokat létbizonytalanságba, ne fenyegesse az alsóbb társadalmi rétegek megélhetését, akik jobban ki vannak téve a munkaerőpiac változásainak.

Szerencsére a megújuló energiaforrások telepítése és kiaknázása egyben munkahelyteremtéssel is járhat, elég a biomassza-alapú áramtermelés jövedelemtermelő hatására gondolni az agrárium területén, ami a körkörös gazdasági modellben a helyi gazdaságot is támogatja Az igazságos átmenethez tudatos tervezés és kormányzati akarat is szükséges mind a foglalkoztatás területén, mind az átképzés tekintetében. 2018-ban az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye (UNFCCC) Részes Feleinek 24. konferenciája (COP24) során tartott csúcstalálkozón közel 50 államfő és miniszter aláírásával megszületett A szolidaritásról és a méltányos átmenetről szóló sziléziai nyilatkozat, ami jelzi, hogy a téma már napirenden van.