A vidéki életmód és a mezőgazdaság jövőjéről folytatott vitákban egyre gyakrabban merül fel a kérdés, hogy vajon képes lehet-e egy falu a saját lábára állni az energiaellátás terén? Miközben Magyarországon is keressük a válaszokat a válságálló megoldásokra, egy németországi kis település, a Diepholz járásban található Mellinghausen egyértelmű igennel felel. Itt ugyanis a helyi erőforrásokra alapozva a gazdaság és a lakosság számára is elérhetővé vált a stabil, saját forrású energia.
Trágya és kukorica
Mellinghausen sikertörténete a Klare család gazdaságában kezdődött, ahol felismerték, hogy a mezőgazdasági melléktermék nem hulladék, hanem érték. A rendszer alapját a sertéstartásból származó trágya és a saját földeken termesztett kukorica adja. 2011-ben építettek egy 500 kW teljesítményű biogázüzemet, amely az erjesztés során keletkező gázból villamos energiát állít elő.
A folyamat során azonban nemcsak áram, hanem jelentős mennyiségű hőenergia is felszabadul. Kezdetben ezt a hőt csak a gazdaság saját épületeinek – lakóházaknak és istállóknak – a fűtésére használták. Azonban hamar rájöttek, hogy a felesleges hőt a környékbeli háztartások javára is fordíthatják, bevonva a teljes falut az átállásba. Ami tehát egyetlen farm korszerűsítésének indult, az mára egy egész falu fűtési rendszerét alapozta meg.
Két hálózat, ötvennyolc háztartás
A kísérleti projekt az évek során két különálló hőhálózattá fejlődött. Mára összesen 58 háztartás kapja a meleg vizet és a fűtési energiát közvetlenül a biogázüzemből. Ez a fajta decentralizált energiaellátás drasztikusan csökkenti a külső szolgáltatóktól való függőséget, ami az európai energiapiaci bizonytalanságok korában felbecsülhetetlen előnyt jelent.
A fejlesztés során a gazdaságosságot is maximalizálták. A rendszerbe gabona- és faanyagszárító egységeket is integráltak, így a nyári időszakban vagy enyhébb napokon keletkező „felesleges” hőt sem hagyják veszendőbe menni.
Gazdasági versenyképesség és közösségi erő
A fejlesztés legfontosabb tanulsága, hogy a helyben előállított energia nemcsak környezetbarát, hanem gazdaságilag is versenyképes. A stabil, kiszámítható költségek ugyanis megerősítik a vidéki közösségeket, és vonzóbbá teszik a falusi életet a fiatalabb generációk számára is. A siker kulcsa azonban nem csupán a modern technológiában rejlik. Ahhoz, hogy egy ilyen rendszer működjön, szükség van a gazdaság és a falu közötti szoros együttműködésre. A helyi energiaellátás közös érdek lett, ami új szintre emelte a társadalmi kohéziót.
Megvalósítható-e mindez nálunk?
A magyar falvak adottságai – a jelentős állattenyésztési és növénytermesztési kapacitások – kiváló alapot nyújtanának hasonló rendszerek kiépítéséhez. Amennyiben a gazdákra energiatermelő partnerként (is) tekintünk, a falvak nem kiszolgáltatott fogyasztókként, hanem önellátó, fenntartható közösségekként működhetnek tovább. Ehhez azonban elsősorban nem a technológia, hanem a helyi szereplők közötti bizalom szükséges, hogy a magyar falvak is saját, fenntartható forrásból fedezhessék szükségleteiket.
Forrás: greendex.hu
