Az állattenyésztés éghajlati hatásai régóta a fenntarthatósági viták középpontjában állnak. A hiedelmekkel ellentétben ugyanis a kérődzők által kibocsátott üvegházhatású gázok nem korlátozódnak a metánra. A vizeletből felszabaduló ammónia és dinitrogén-oxid szintén hatalmas környezeti problémát jelent. Utóbbi különösen veszélyes, hiszen klímahatása mintegy 300-szor erősebb a szén-dioxidénál, és akár 150 évig is a légkörben maradhat. Mivel a kibocsátások döntően a legelőkön jelentkeznek, az olyan technológiák, amelyek vegyületek hozzáadásával gátolják a káros gázok képződését, csak korlátozottan használhatók. Ezért is számít mérföldkőnek az a kutatás, amely szerint a fűzfalevél akár 81%-kal is mérsékelheti a kérődzők által kibocsátott dinitrogén-oxid mennyiségét.
Egy ősi gyógymód újragondolva
A fűzfalevél nem új szereplő a gyógyászatban. Már az ókorban is használták fájdalomcsillapítóként, mivel nagy mennyiségben tartalmaz szalicint, a szalicilsav növényi előanyagát. Ez a vegyület az, amely később a modern aszpirin alapjául is szolgált.
A fájdalomcsillapításban már bizonyított fűzfalevél most a környezeti terhelés csökkentésében is biztató eredményeket mutat. A németországi Haszonállat-biológiai Kutatóintézet (FBN), valamint a rostocki, a müncheni és a bécsi egyetemek közös projektje során feltárták, hogy a fűzfalevél etetése a kérődzőkkel mérsékli a vizeletükből származó káros nitrogénvegyületek képződését.
A kísérlet
A kutatók kontrollcsoportokkal összehasonlítva vizsgálták, hogyan hat a fűzfalevél a szarvasmarhák anyagcseréjére. Az eredmények meglepően egyértelműnek bizonyultak. A fűzfalevéllel etetett állatok esetében 14 százalékkal kevesebb ammónia, valamint 81 százalékkal kevesebb dinitrogén-oxid képződött a vizeletben.
A kísérletek 48 órán át zajlottak, és általános körülmények között mérték a gázképződést. A rövid időtartam ellenére a mért értékek stabilitása arra enged következtetni, hogy a fűzfalevél hatása nem egyszeri reakció, hanem tartós biokémiai változásokkal áll összefüggésben.
A fűzfa, mint megújuló erőforrás
A mezőgazdaság a világ egyik legnagyobb ammónia- és dinitrogén-oxid-kibocsátója, a teljes mennyiség körülbelül háromnegyede az állattenyésztéshez köthető. Az éghajlati hatásokon túl ezek a vegyületek savas esőként visszajutva a környezetbe súlyosan károsítják a talajt, a növényzetet és a vízrendszereket.
A fűzfafajokat Európában leginkább energianövényként, illetve agrárerdészeti rendszerek elemeként hasznosítják, míg Észak-Amerikában és Új-Zélandon takarmányozási célú felhasználásuk is elterjedt. A legújabb kutatások szerint azonban a fűzfa lombozata természetes takarmánykiegészítőként is ígéretes alternatívát jelenthet.
„A fűzfa lombozata egy helyben elérhető, megújuló nyersanyag, amely különösen alkalmas természetes takarmánykiegészítőként a legeltetéshez – ott, ahol más megoldások kudarcot vallanak” – hangsúlyozta a kutatás vezetője, Dr. Bjorn Kuhla. A kutatócsoport szerint hosszú távon elképzelhető, hogy a fűzfák közvetlenül a legelőkön kerülnek telepítésre, így az állatok azonnal hozzáférhetnek a levelekhez. A fűzfák integrálása a legelőterületekbe amellett, hogy biztosítaná a takarmányellátást, javítaná a mikroklímát, árnyékot nyújtana az állatoknak, és elősegítené a biológiai sokféleség fenntartását.
A következő lépések
Bár az eredmények ígéretesek, a szakértők kiemelték, hogy további terepvizsgálatokra van szükség. A talaj típusa, valamint az abban élő mikroorganizmusok, az éghajlati viszonyok, a mikrobiális aktivitás és az állatok takarmányfelvétele mind befolyásolhatják a folyamatokat. Ezen kívül jelenleg azt is vizsgálják, hogy a fűzfalevélből készült kivonatok alkalmazhatók-e istállótrágya- és hígtrágya-adalékanyagként a nitrogénalapú emissziók csökkentése céljából. Amennyiben a laboratóriumi eredmények terepkörülmények között is megerősítést nyernek, úgy a trágyakezelés során is mérsékelhetők lennének a kibocsátások.
Érdemes megjegyezni, hogy a kutatás nem korlátozódik a fűzfára: az FBN szakemberei más lombhullató fajokat is vizsgálnak, például a nyárfát, amely szintén nagy mennyiségben tartalmaz szalicilátokat. Ha a terepkísérletek alátámasztják a laboratóriumi eredményeket, néhány éven belül a fűzfák a legelők állandó szereplőivé válhatnak.
Források: Greendex , Dairy Global
