Közismert tény, hogy a fák tisztítják a levegőt, ezáltal hasznos szövetségeseink a klímaváltozás elleni harcban. Erre jutott egy tavalyi tanulmány is, ami szerint a jelenlegihez képest akár 900 millió hektárral több területet lehetne még a Földön erdősíteni, ahol a fák a világ mai szén-dioxid ellátásának a felét képesek volnának feldolgozni.
Azonban gondoltuk volna, hogy korántsem mindegy, milyen fákat ültetünk? A legfrissebb felmérések szerint ugyanis a nem őshonos-fajok plántálása nem hogy javít a Föld levegőjének az állapotán, hanem ront rajta: akár 150%-kal több szén-dioxid kibocsátását is okozhatja.
A vita, hogy erdősítéskor őshonos vagy nem-őshonos fajokat kellene-e előnyben részesítenünk, már nem új. Sokakban felmerült, hogy az idegen fafajták gyakran gyorsabban nőnek, mint a hazaiak, ezáltal célravezető választásnak tűnhetnek. A kutatók viszont most arra is rámutattak, hogy valójában nagyon keveset tudunk az újonnan erdősített és a regenerálódó erdők karbonciklusáról, ahogyan azt sem értjük teljesen, milyen különbségek vannak e tekintetben a különböző ökoszisztémák között.
Azt viszonylag könnyű megvizsgálni, hogy milyen gyorsan nő egy növény és mennyi szén-dioxid feldolgozásához járult hozzá az atmoszférából, ennek a fordítottja azonban már egy másik kérdés. Sokkal bonyolultabb folyamat mérésekkel igazolni a fák karbonkibocsátását, mert ez valójában összetett interakciók hálózata a növény, az azt elfogyasztó rovarok és a talaj mikroorganizmusai között.
A kutatások többsége magára a növényi szövetekre fókuszál, mindeddig kevés projekt indult azzal kapcsolatban, hogy vajon mi minden történik a talajban.
A Science c. szakfolyóiratban megjelent tanulmány arról számol be, hogy amikor az ökoszisztémától idegen növényeket betelepítik az új helyükre, azok a talajban található organizmusokkal új kapcsolatokat alakítanak ki, melyek valamilyen módon segítik őket a gyors terjeszkedésben, gyakran elnyomva ezáltal az őshonos fajokat. Ez az ún. invázió világszerte megfigyelhető jelenség, sőt, gyakran egész ökoszisztémák összetételének és működésének a megváltozását okozza.
A tudósok ezen ismeretekből indultak ki a 160 darab kísérleti növényközösség felállításakor, amikben különböző arányokban kombináltak hazai és idegen növényfajokat, majd növényevő rovarokat gyűjtöttek össze és tenyésztettek, amiket megfelelő mértékben betelepítettek a növénykommunákba. A talaj egyik részét a növényeknek ismeretlen, másik részét pedig ismerős mikroorganizmusokkal keverték össze.
Az eredmények döbbenetesek: a nem-őshonos fajok magasabb minőségű táplálékforrást jelentettek a rovarok számára, ami két következménnyel járt. Egyrészt ezekben a növényközösségekben sokkal jobban elszaporodtak a bogarak, másrészt a fák a növények lebontásában résztvevő mikroorganizmusok mennyiségét is növelték a talajban, ami az idegen fajok gyorsabb elkorhadásához vezetett.
A kutatás ezzel tehát bizonyítja azt a felvetést, hogy nem mindegy, milyen növényekkel fásítjuk az erdeinket. Habár a nem-őshonos növények a kevésbé sűrű szövetállományuknak köszönhetően gyorsabban nőnek és kevesebb időre van szükségük a szén-dioxid megkötéséhez, hamarabb le is bomlanak, tovább növelve ezáltal az atmoszféránk amúgy sem szűkös CO2 készletét.
Források: euronews.com, ecowatch.com
