Written by

Filmajánló: The True Cost – A valódi ár

Egyéb, home_slider| Views: 179

Az elmúlt évtizedekben jelentősen nőtt az európaiak ruhavásárlásának száma, az alacsony árak és a tömeggyártás pedig lerövidítette a ruhadarabok élettartamát. Egy átlagember 26 kg textilt vásárol évente, melynek közel felét kidobja ugyanezen idő alatt. Andrew Morgan 2015-ben bemutatott dokumentumfilmje, a The True Cost, a divatipar kizsákmányolásával, kegyetlenségével és környezetszennyező hatásával szembesíti a nézőt.

2013 áprilisában dőlt össze a bangladeshi Rana Plaza, egy nyolcemeletes ipari épület, melyben több világmárka (Benetton, Primark, Mango, Prada, Gucci) ruhadarabjai készültek. A tragédia közel 1200 emberéletet és több mint kétszer ennyi sérültet követelt, amivel a történelem leghalálosabb nem szándékos ipari balesetévé vált. Az összedőlés hátterében több ok is állt; az épület egy kiszáradt tó helyére épült, mely csökkentette stabilitását, 4-8. emeleteit engedély nélkül húzták fel, illetve az üzlethelyiségekre tervezett szerkezet nem bírta a folyamatosan működő gyárgépek rezgését.

A tragédia előtti nap egy TV csatorna felhívta a figyelmet a falon megjelent repedésre, azonban még aznap Sohel Rana, az épület tulajdonosa azt nyilatkozta, hogy az épület biztonságos és a munkások másnap folytathatják a munkát. Azokat a dolgozókat, akik nem akartak bemenni, egy havi fizetés megvonásával zsarolták. Az áldozatok több mint fele nő volt, akiknek a kisgyermekeik is az épületben tartózkodtak a balesetkor.

Filmen a valóság

A tragédiát követően szerte a világban elkezdtek foglalkozni a fejlődő országok textilgyáraiban dolgozó munkások körülményeivel, bérezésével, egészségével és biztonságával. A téma felkeltette Andrew Morgan filmrendező figyelmét is, aki A valódi ár című dokumentumfilmjében olyan kérdésekre kereste a választ, mint hogy kik készítik a nap mint nap viselt ruháit? Milyen körülmények között dolgoznak a munkások? Mennyit keresnek?

Aki nem most találkozik először a fast fashion kifejezéssel, vagy már olvasott korábban a bangladeshi textilgyár összeomlásáról sejtheti, hogy Morgan nem egy vidám történetet jelenített meg a filmvásznon.

A film többek között megszólaltat egy 23 éves lányt, aki arról mesél, hogyan verték őket a ruhagyárban. Végignézhetjük, hogy ömlik a mérgezett, vegyszerekkel dúsított víz az indiai folyókba, hogyan permetezik az amerikai gyapotföldeket, illetve milyen embertelen körülmények között dolgoznak mások azért, hogy mi több száz póló közül választhassuk ki a kedvünkre valót.

Sokan gondolják, hogy ruhát varrni egyáltalán nem megterhelő, pláne nem veszélyes, azonban a filmből kiderül, hogy a harmadik világ gyáraiban dolgozni mégsem egy leányálom. Ezekben az ipari épületekben állandó a forróság, a ruhák festéséhez és anyagkezeléséhez vegyi anyagokat használnak, melyeknek a gőze egész nap áll a levegőben. Ezek hatására a születési rendellenességek, rák, mentális és bőrbetegségek egyre gyakrabban fordulnak elő. A munkások általában 16 órát dolgoznak naponta, heti hét napon keresztül. A Rana Plaza esete pedig rávilágított arra, hogy maguk a gyárépületek sem biztonságosak a munkavégzésre.

A divatipar hatása a Földre

Egy-egy ruha előállítása több tucat lépésből áll, ami nem a textilgyárakban kezdődik. A textil megmunkálását megelőzi például a gyapottermelés vagy a bőrcserzés, melyek mind hatalmas terhet rónak a bolygóra. A hétköznapokban kevés szó esik a génmódosított, szinte folyamatosan termő gyapotföldekről, melyeket állandóan permeteznek, vagy a bőranyagok megmunkálása során naponta 50 millió liter vizekbe ömlő méreganyagról.

A nagy divatcégeknek célja, hogy a vásárlók minél gyakrabban, minél több ruhát vegyenek, melyben a média nagy segítségükre van. A divatlapok, a közösségi média, az óriásplakátok hatására folyamatosan ajándékozzuk magunkat az újabb és újabb darabokkal anélkül, hogy gondolnánk ennek a folyamatnak a hátulütőire.

Andrew Morgan filmje sokak szemét nyitotta fel a divatipar árnyoldalára. Évről évre egyre többen döntenek a fenntarthatóbb alternatívák mellett, és mondanak le a fast fashionről. Habár nincs könnyű dolga egy tudatos ruhavásárlónak, a fenntartható, körforgásos megoldások egyre elérhetőbbé válnak az átlagember számára is.

Forrás: en.wikipedia.org, holyduck.hu