A hazai lakóépület-állomány közel kétharmada energetikai szempontból elavultnak tekinthető. Ez amellett, hogy klímavédelmi szempontból kihívás, komoly társadalmi-gazdasági kérdés is: a nem megfelelő szigetelés, korszerűtlen fűtési rendszerek és a magas energiafogyasztás egyre nagyobb terhet rónak a háztartásokra, különösen az alacsonyabb jövedelmű rétegekre. A lakások energetikai felújítása ezért nemcsak környezetvédelmi cél, hanem jóléti és gazdasági szükségszerűség is.
Megtérülő befektetés
Nagyvárosi környezetben a távhőszolgáltatás kínál optimális megoldást, míg az egyes lakások energiaigényének csökkentéséhez átfogó energetikai korszerűsítésekre lehet szükség. Így a felújítások – amelyek magában foglalják a homlokzati hőszigetelést, a födém és nyílászárók korszerűsítését, valamint a fűtési rendszer cseréjét – akár a felére is csökkenthetik egy háztartás fűtési-hűtési energiaigényét. Megfelelő támogatási rendszerrel pedig már középtávon is megtérülhet a beruházás.
A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) adatai szerint az épületenergetikai felújítás az egyik leggazdaságosabb módja a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésének. Ráadásul az ilyen fejlesztések csökkentik az országok energiaimport-függőségét is, amely a lakosság terheinek csökkentése mellett nemzetgazdasági szinten is fontos kérdésnek számítanak a jelenlegi geopolitikai környezetben.
Mekkora a lemaradás?
Európai uniós összevetésben Magyarország jelenlegi energetikai felújítási rátája elmarad a kívánt szinttől. Az EU célja, hogy évente az épületállomány 2–3 százalékát felújítsák teljes energetikai korszerűsítéssel. Magyarországon ez az arány jelenleg 0,5–1 százalék körüli, amely éves szinten 20–30 ezer lakást jelent (a megfelelő ütem ezzel szemben legalább 100–130 ezer épület lenne évente).
A hazai felújítási programok eddig elsősorban esztétikai vagy részleges korszerűsítésre fókuszáltak (pl. nyílászárócsere), és ritkábban valósultak meg komplex, hőtechnikai számításokon alapuló átalakítások. Ezek azonban önmagukban nem eredményezik a rezsi érdemi csökkenését vagy a szén-dioxid-kibocsátás-mérséklését.
A finanszírozás kérdése
Az épületenergetikai korszerűsítés egyik fő akadálya a magas kezdő költség. A lakosság döntő többsége ugyanis nem rendelkezik a szükséges tőkével, így a felújítási hajlandóság nagyban függ a pénzügyi ösztönzőktől. A nemzetközi gyakorlatban jól működő modellek kombinálják a vissza nem térítendő támogatásokat, a kamatmentes vagy kedvezményes hiteleket, illetve adókedvezményeket. Emellett fontos az előfinanszírozás lehetősége, hiszen a háztartások nagy része nem tudja megelőlegezni a költségeket.
Társadalmi hatások
Az energetikai felújítás hatása nem kizárólag környezetvédelmi vagy gazdasági dimenzióban értékelhető. Magyarországon az energiaszegénység jelenleg is több százezer embert érint, különösen a vidéki, alacsony jövedelmű háztartások körében. Ezekben az otthonokban a legrosszabb az energetikai állapot, és ezzel együtt a legmagasabb az energiafogyasztás aránya a jövedelemhez képest.
A jövő lakáspolitikája
A fenntartható épületenergetikai korszerűsítéshez egy olyan átfogó stratégia lenne a legmegfelelőbb, amely összehangolja a lakáspolitikai, környezetvédelmi, energiapolitikai és szociális célokat. Ez magában foglalja:
- az egységes minőségbiztosítási és energetikai audit rendszert,
- a képzett kivitelezői hálózatok ösztönzését,
- az egykapus ügyintézési felületek kiépítését,
- és a lakossági tanácsadói hálózat létrehozását, amely a teljes folyamatban segíti a felújítani szándékozókat.
Egy jól kialakított rendszer eredményeképpen nemcsak a kibocsátások csökkennek, hanem nő a foglalkoztatottság is, a hazai gazdasági szereplők (pl. építőipar) pedig megerősödnek.
A hazai lakásállomány energetikai korszerűsítése egyszerre szolgálja a lakosság érdekeit, a nemzetgazdaság versenyképességét és a globális klímacélokat. A korszerűsítés nem luxus, hanem szükségszerűség – olyan beruházás, amely hosszú távon mindenki számára megtérül.
Források: MTVSZ (Magyar Természetvédők Szövetsége), IEA , mehi.hu
