A nyugati világban egyre több üzletből tiltják ki az egyszer használatos műanyagszatyrokat, és már több ország kormánya is gondolkodik a betiltásukban. Alternatívaként ott vannak a papír- és szövettáskák, de vajon a műanyaghoz képest tényleg kisebb az ökológiai lábnyomuk? Meglepő kutatási eredmények születtek.
Dániában egy átfogó tanulmányt készítettek a bevásárlószatyrok ökológiai lábnyomáról. A kutatók a táskák teljes életciklusát figyelembe véve számoltak. Kiindulásnak azt vették, amikor egy hagyományos (anyagát tekintve polietilén) 22 literes műanyagszatyrot veszünk a boltban, hazaviszünk benne 12 kilogramm élelmiszert, majd a szatyorból szemeteszsákot csinálunk, és úgy dobjuk ki. Ezután sorra vették az összes Dániában elérhető alternatívát, és 22 literes térfogatra illetve 12 kilogrammos teherbírásra egészítették ki azok értékeit. A számításoknál figyelembe vettek minden folyamatot, illetve a termékek teljes életciklusát a gyártástól kezdve a hulladékégetőig.
Az eredmények alapján pedig megtudhatjuk, hogy a fenti, egyszer használatos, illetve szemeteszsákos-kidobós opció helyett hányszor kellene a helyettesítő anyagból készült szatyorral bevásárolni (majd a végén szintén szemeteszsákként használni) ahhoz, hogy ugyanakkora legyen a környezeti terhelés, mintha nem szoktunk volna le a műanyagról. Az eredmények egészen meglepőek.
Ha a polietilénhez hasonló, de annál nagyobb szilárdságú, vastagabb polipropilén szatyrot választunk (jelzése: PP), akkor a szőtt változat esetében 45, a szövés nélküliben 52 újrahasználat alatt érnénk el ugyanazt a hatást. 84-szer kellene elmennünk a boltba azzal a szatyorral, amelyet újrahasznosított PET palackokból készítettek, és 43-szor a papírváltozattal. A nem organikus szövetzsákokkal 7100-szor kellene bevásárolnunk, organikussal pedig még többször: 20 ezerszer.
A dán tanulmány szerint az organikus szövetzsákok életciklusa sokkal jobban terheli a környezetet, mint a nem organikusoké, mert nagyon sokba kerül az előállításuk. Ezek a termékek a szokásos vegyi anyagok jelentős részének kihagyásával készülnek, a technológia viszont rendkívül drága, mert az organikus növényi alapanyagok sokkal kisebb terméshozammal termeszthetők, ezért növekedésükhöz nagyobb területet és sokkal több vizet igényelnek.
Természetesen a kutatók célja a tanulmánnyal nem az volt, hogy mindenkit a műanyagok használatára ösztönözzenek, hanem csak egy árnyaltabb képet szerettek volna mutatni. Így annyiban hallgathatunk rájuk, hogy bármilyen anyagból minél kevesebb bevásárlótáskát veszünk és azokat is minél többször felhasználjuk.
Forrás: g7.24.hu
