A Távhőszolgáltatás Napját minden évben hagyományosan az április 15-éhez legközelebb eső, iskolai szünettel nem érintett pénteki napon rendezik meg Magyarországon. Idén ez a nap április 17-ére esik, de az esemény sok más rendezvény közös sorsában osztozva ebben az évben rendhagyóan alakul. Fontos, hogy a megváltozott körülmények között se feledkezzünk meg a távhőszolgáltatás vívmányairól, ezért hoztunk nektek néhány érdekesebb adatot a témával kapcsolatban. Jó böngészést kívánunk hozzá!
Miért jó nekünk a távfűtés?
Védi a környezetet: a távfűtés nem bocsát ki határérték feletti környezetkárosító anyagot, ráadásul lehetséges a megújuló energiaforrások használata is. A távhő alkalmazása mellett elkerülhető, hogy a városokban ezernyi kémény ontsa a füstöt, szakzsargonnal élve, csökkenthető a pontszer kibocsátási helyek száma. Ehelyett egyetlen helyen, koncentrált módon történik az energiatermelés, biztonságos, ellenőrzött körülmények között, ahol minimalizálható a káros kibocsátás volumene.
Biztonság: ellátásbiztonsági szempontból a távhő optimális megoldást nyújt; emellett óvja az emberéletet is, hiszen nem kell tartanunk az égéstermékek visszaáramlásától, ezáltal elkerülhető a szén-monoxid mérgezés.
A hazai gazdaság védelme: a megújuló energiaforrások használata, úgy mint a biomassza, vagy a geotermikus források hasznosítása esetén csökkenthető az ország külföldről származó, import energiahordozókkal szembeni függősége azáltal, hogy ezeket a zöld erőforrásokat a távhőtermelés szolgálatába állítjuk.
A történelmi távlatok
A távfűtés bizony nem mai ötlet! Tudtátok, hogy a légfűtéses központi fűtési berendezést a Kr.e. I. században találta fel egy C. Sergius Orata nevű római lovag? Sőt, a Kr.e. XIII. századból ránk maradt egy római építész írása is, mely részletesen bemutatja a császári palota hipokausztumát, azaz padlófűtéses rendszerét.
Más nagy neveket is foglalkoztatott a kérdés: Leonardo da Vinci 1480 körül egyik rajzán füstforgót ábrázol, ami a hőlégturbinák, majd a gázturbinák kifejlesztéséhez vezetett.
Ha ugrunk egy nagyot az időben, akkor 1716-ban járunk, amikor először alkalmaztak Svédországban különálló épületeket csővezetékkel összekötő távfűtést. A következő évszázadban pedig egyre elterjedtebbé vált ez a fűtési módszer.
Budapesten 1899 tekinthető a távhőellátás kezdetének, amikor üzembe helyezték az Országházat ellátó távfűtési rendszert. A magyarországi távhőellátás ősének pedig azt tekinthetjük, amikor a Várpalotai Erőmű 1929-ben technológiai célú gőzellátást biztosított a lignit ahidratálásához.
Hogy állunk ma?
A hazai távhőszektorról átfogó képet nyújtó kiadványokban számos érdekes adatra bukkanhatunk. Nézzük meg, hogyan néz ki az országos távhőszolgáltatás a legutóbbi, 2018-as összesítés alapján.
- A magyarországi lakások kb. 16%-a rendelkezik távfűtéssel, 45%-a központi fűtéssel és 5%-a társasház-központi fűtéssel.
- A megújuló energiaforrások hasznosítása terén a távhőtermelésen belül a biomasszáé az elsőbbség. Tudtátok például, hogy Pécs távhőellátását teljes egészében biomassza eltüzelésével biztosítják? De emellett – egyebek mellett – Ajka, Dorog, vagy éppen Tata távhőellátását is biomassza hasznosításával oldják meg.
- Ugyancsak fontos a Föld belsejének energiája. Ha a geotermikus távhőtermelők rendelkezésére álló településenkénti hőteljesítőképességére nézünk rá, a következő adatokat láthatjuk:
- Miskolc – 60,3 MW, Győr – 50,0 MW, Szentes – 13,7 MW, Hódmezővásárhely – 12,8 MW.
- 2018-ban 1881 db szolgáltatói hőközpont volt az országban, a távhővezetékek nyomvonalhossza pedig 1951 km volt.
- A felhasznált energiahordozók arányának nemzetközi viszonylatban való áttekintéséhez pedig ez, a kiadványban szereplő táblázat nyújtja a legjobb segítséget:
Forrás: tavho.org
Források: tavho.org, tavho.org (statisztika), veolia.hu, fotav.hu
