A jégtömegek évezredek óta raktározzák a légkör gázait és az aeroszolokat, értékes adatokat szolgáltatva az éghajlati múltunkról. A globális felmelegedés miatt azonban ezek a természetes archívumok rohamos tempóban tűnnek el. A kutatók éppen ezért versenyfutásba kezdtek az idővel: egy nemzetközi összefogás keretében igyekeznek kimenteni és biztonságba helyezni azokat a jégmagokat, amelyek a világ hegyvidéki gleccsereinek olvadása után is megfelelő kutatási alapként szolgálhatnak a Föld éghajlatának történetéről.
Miért gyűjtenek jégmagokat a tudósok?
Az UNESCO adatai elkeserítő képet festenek: az előrejelzések szerint 2050-re a világörökségi helyszíneken található gleccserek harmada el fog olvadni. Ez a sors vár a Yosemite, a Dolomitok és a Kilimandzsáró jégsapkáira is. Mivel a bolygó átlaghőmérséklete tartósan emelkedik, a folyamatot szinte lehetetlen megállítani.
Az Antarktiszon kialakított „Ice Memory Sanctuary” (Jégemlék-menedék) egy jégbarlangba vájt laboratórium, amelynek célja, hogy megőrizze a Föld többezer éves éghajlati történetét a jövő számára. Ezen a helyen a tudósok a gleccserekből származó jégmagokat fagyott állapotban tudják tartani annak érdekében, hogy később tanulmányozni lehessen őket. A múltbeli klimatikus viszonyok jobb megértése révén a tudósok abban bíznak, hogy pontosabban előrejelzést adhatnak ezáltal arról, hogyan fog változni az éghajlat.
Így működik a természetes jégarchívum
Az Antarktisz keleti fennsíkján, a francia-olasz Concordia állomás közelében lévő „Ice Memory Sanctuary” jégarchívum helyszínének kiválasztása tudatos döntés volt. Jelenleg ez a terület a Föld leghidegebb, klíma- és geopolitikai szempontból pedig a legstabilabb régiója.
Az áram nélküli jégbarlang kialakításához egy gép körülbelül 9 méter mély és 35 méter hosszú folyosót vésett a fennsíkba, majd a kitermelt jeget egy henger alakú léggömb tetejére emelte, ezzel egy 16 láb magas és széles barlangot hozva létre. A 3231 méter tengerszint feletti magasságban fekvő létesítmény terében természetes módon állandó, körülbelül -51 Celsius-fok uralkodik. A tárolás teljesen energiamentes, azonban az építmény a jég súlya miatt lassan deformálódik, így idővel új üreget szükséges kivájni
A konzervációs folyamat során a szakemberek az alapkőzetig hatoló fúrásokkal 91-152 méter hosszú hengeres jégmintákat vesznek. Ezt követően az egyiket kutatóintézetekbe küldik, a másikat az antarktiszi „menedékbe” szállítják. Thomas Stocker, az Ice Memory Foundation (IMF) elnöke bízik benne, hogy évtizedek múlva a kutatók olyan technológiával vizsgálhatják majd ezeket, amelyeket ma még elképzelni sem tudunk.
300 ezer évnyi adat nyomában
Az antarktiszi Concordia állomásra tavaly télen egy 50 napos tengeri út során érkezett meg két, az európai Alpokból származó gleccserjég-minta. Ezeket a legelső, összesen 1,7 tonnát nyomó hengereket 128 méter mélységből hozták a felszínre: az egyiket a franciaországi Mont Blanc Col du Dôme-ról, a másikat pedig a svájci Grand Combin-hegyről fúrták ki a szakemberek. Ez a különleges jégarchívum a jövőben még tovább bővül, hiszen az újabb Alpokból származó minták mellett Tádzsikisztánból, Bolíviából, Svalbardról, sőt, várhatóan Oroszországból is érkeznek majd jégmagok.
2015 óta a Sanctuary vezetőinek diplomáciai, logisztikai és pénzügyi akadályokkal is szembe kellett nézniük: a Kilimandzsárón tervezett fúrás például engedélyek hiányában meghiúsult. Mindemellett a jégmagok -20 Celsius-fokon történő szállítása is kihívást jelent: a helyszínről motoros szánok, helikopterek, járművek, hajók és repülőgépek segítségével juttatják el a hűtőkonténerekbe zárt tömböket a trópusokon át a Déli-sarkvidékre.
Az IMF 2036-ig további öt helyről tervez mintákat gyűjteni: a Brit-Kolumbiától Alaszkáig húzódó Csendes-óceáni Parti-hegységből, a dél-amerikai Andok-hegységből, a norvégiai Spitzbergák szigetcsoportról, a Szub-Antarktikus-szigetekről, valamint a Hindukus–Himalája-hegységből. Ezekkel a mintákkal összesen 300 ezer évnyi éghajlati adat állna a tudósok rendelkezésére.
A lenyűgöző tudományos célok megvalósítását azonban nemcsak az időjárás, hanem a bürokrácia is nehezíti. Mivel a jégmagok jogi státusza és hivatalos tulajdonjoga jelenleg nem tisztázott, a globális archívum jövője erősen függ a nemzetközi együttműködéstől és az 1959-es Antarktisz-egyezmény békés elveitől. Bár sok évtized is eltelhet addig, amíg a kutatók elkezdik elemezni a mintákat, a mostani határokon átnyúló összefogás biztosítja, hogy a jövő tudósai olyan ismeretekkel láthassák el a döntéshozókat, amelyek elengedhetetlenek lesznek a Föld megóvásához.
Forrás: National Geographic
